Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-72
204 Az országgyűlés képviselőházának ? községi vállalatok. A vállalat fogalmának tisztázására két támpontot találunk, egyet a javaslatban, egyet pedig a jelenleg hatályos törvénv 'hivatalos összeállításában. A javaslat 4. §-ának (4) bekezdése sorolja fel részletesen azokat a vállalatokat, amelyek adómentesek. Ebből arra lehet következtetni, hogy minden községi, törvényjhatósási üzem. amely itt felsorolva nines, társulati adó alá esik. A vállalat fogalmának ilyen tágkörű értelmezése azonban míg egyrészt igazságtalan volna, másrészt súlyos terhet is jelentene az önkormányzati háztartásra. A másik támpontot pedig a jelenleg hatályos összeállításban találjuk, amelynek rendelkezései szerint társulati adót tartoznak fizetni mindazok a vállalatok, amelyeket a városok üzletszerűen kezelnek és amelyek a létesítő közület számiára jövedelmet hajtanak. Ezek szerint a javaslat a vállalat, a törvényhatósági, községi, városi vállalat kifejezést használja. Ugyanakkor a községek üzemi gazdálkodásában a közhasználatú kifejezés az üzem, közüzem, községig üzem. Ugyancsak ez utóibibi kifejezést használja a jelenleg hatályos törvény is és pedig az önkormányzatok hatékonyabb ellenőrzéséről szóló 1927 :V. te., a másik pedig a főváros (közigazgatásáról szóló 1930. évi te. Mindkét törvényben az üzem, közüzem kifejezés 'használatát látjuk. De az iparfejlesztésről szóló 1931 :XXI. te. 6. fejezete is, mely a hatósági üzemeket tárgyalja, ugyancsak az üzem, közüzem, , községi üzem kifejezést használja. Nincs tehát összhang a javaslat és a jelenleg hatályos törvényes rendelkezések között. Ennek az összhangnak a hiánya pedig azt eredményeziheti, hogy történetesen az önkormányzatok vezetői nem fogják tudni, hogy az üzemi gazdálkodásban mely vállalatok azok, amelyek a társulati adóra vonatkozó rendelkezések alá esnek és bejelentendők. Már pedig a bejelentési kötelezettség fontossággal bír, mert ennek elmulasztása bírságot von maga után, ami bizonyos esetben adócsalásnak minősük Már pedig abban egyet kell értenünk, hogy az önkormányzatokat nem szabad abba a helyzetbe hozni, hogy a törvény szellemének nem helyes ismerése következtében nehézségekbe kerüljenek. T. Házi A javaslat állandó adómentesnek minősíti a 4. § 4. bekezdésében a törvényhatósági és községi vásárcsarnokokat, közvágó-' hidakat, vízvezetéki, csatornázási, szemétfuvarozási és közvilágítási vállalatokat. Itt megjegyzem, hogy a jelenleg hatályos Összeállításban a vállalatok között szerepel a közkórház. Mint méltóztatnak hallani, a javaslatban a közkőrház nem szerepel. Ez jelentheti azt, hogy a jövőben a közkórház társulati adó alá fog esni. De szerény megítélésem szerint ez a múlttal szemben fejlődést jelent, amennyiben a pénzügyei adaminisztráció is kétségtelenül meggyőződött a felől, hogy a közkórház nem községi vállalat, nem községi üzem, hanem gyógyítás céljait szolgáló intézet. (Ügy van! a jobboldalon.) Ha már most egyenkint vesszük az egyes adómentes üzemeket, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a vízvezetéki, a gáz- és villany világítási vállalatok elsőrendű közszükségletet kielégítő, monopolisztikus természetű közüzemek, tehát kétségtelenül megilleti őket az adómentesség. A csatornázás tulajdonképpen a háztartás keretében kezelt közintézmény, a szemétfuvarozási vállalat pedig közérdekű magánüzem. Miután azonban mindkettő elsőrendű közszükségletet elégít ki, indokolt az adómentesség. Zavart okoz azonban az adómentes vállalatok közt '. ülése 1Ù4Ô január 18-án, csütörtökön. való felsorolása a A 7 ásárcsarnoknak és a közvágóhídnak. Ezzel kapcsolatban legyen szabad elméleti síkra kitérnem, hogy közelebbről megvilágítsam a községi vállalat és ezzel kapcsolatban a községi üzem fogalmát. Elméleti síkon vagyok kénytelen mozogni, már csak azért is, mert a jelenleg hatályos összeállítás is definiál és ezzel szemben én sem tudok máskép eljárni, minthogy definiálok és definíciómat az elméletből veszem. A közigazgatási szervezet egységeinek elhatárolásánál hármas felosztással találkozunk. Az első kategóriába tartoznak a közhatalmi egységek, az intézmények, a melyeknél a „nyers erő testesül meg, mint a hadsereg, csendőrség, rendőrség, majd az állam szellemi hatalma: a törvényhozás, az impériummal rendelkező közigazgatás. A második kategóriába tartoznak a jóléti egységek,, vagyis intézetek, amelyek gyógyítással, neveléssel foglalkoznak, mint amilyen az iskola és a közkórház. A harmadik kategóriába tartozik a gazdasági egység, vagyis az üzem. Ezzel kívánok közelebbről foglalkozni, miután itt községi vállalatokról, községi üzemekről vaii szó. A községi üzem fogalmát a székesfőváros törvényében találjuk meg, amelynek rendelkezése szerint üzem alatt a székesfővárosnak mindazokat a vállalatait és üzleteit kell értenünk, amelyeket vagy kizárólag saját, vagy pedig a polgárság elsőrendű közszükségleteinek fedezése céljából szervez. Ezt a törvényes rendelkezést azzal kell kiegészítenem, hogy minden üzem egyúttal vállalat is, amelyet kereskedelmi szellemiben vezetnek. Ha mármost a nagy üzemi kategóriákat'akarjuk vizsgálni, akkor erre vonatkozólag az előbb említett iparfejlesztési törvény ad közelebbi felvilágosítást. E törvény értelmében három nagy üzemtípus, három nagy üzemi család van: és pedig az önálló vagyonkezelési üzemek, a közigazgatásilag kezelt üzemek és a kereskedelmi jogi formában működő üzemek. Az önálló vágyonkezelési üzemekre vonatkozólag ugyancsak a székesfővárosi törvény adja a definíciót, amely szerint az önálló vagyonkezelési üzem a közigazgatási gépezettől és háztartástól különválasztott, külön vagyon- és pénzkezeléssel és számadással bíró kereskedelmi szellemű vállalat. A kereskedelmi jogi i formában megalakult üzem alatt kell értenünk az egyéni céget és a kereskedelmi társaságot. Tulajdonképpen a, kereskedelmi társaság az, amely önálló jogi személyiség és mint ilyennek vagyona a város háztartásának vagyonától teljesen el van különítve. A harmadik nagy kategóriába a közigazgatásilag kezelt üzemek tartoznak, amelyek tulajdonképpen a közigazgatás részei és mint ilyenek a háztartási költségvetésben szerepelnek szükségleteikkel és bevételeikkel. Ezeknek sem önálló vagyonkezelésük nincs, sem önálló jogi személyiséggel nem bírnak. Ha már most ezután a törvényes rendelkezés után visszatérek és közelebbről foglalkozom a vásárcsarnok rendeltetésével, rögtön szembetűnik, 'hogy ez sem külön vagyon-, sem külön pénzkezeléssel nem rendelkezik, de nem is üzem, mert a vásárcsarnok nem más, mint zárt élelmiszerpiac. Már pedig; amikor a város nyilt piacot vagy zárt vásárcsarnokot létesít, ez nem üzemi, hanem közgazdasági tevékenység, s mint ilyen, tehát társulati adó alá nem esvén, nem is szorul adómentességre. Ugyanez áll a közvágóhídra is, amennyiben
