Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

Az. or.szíig^gyülétí.. képm-seloházármk 7 a inai adókulcsokat egészen bátran le leket számtani, felesleges azokat a mennyországig felsrófolni, mert az adóhatóság eleve feltételezi, hogy az adó alól amúgyis mindenki kibújik annyira, amennyire csak leket. Ebben az esetben a becsületes, adófizető kevesebbet, az eddigi bujkáló pedig többet fog fizetni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal oldaton.) Hogy milyen erőt jelent a befolyásolás, azt a pénzügyiminiszter úr is meg: tudja mondani a saját tapasztalataiból, mert bizonyosan nagy és: erős rohamokat kellett kiállania, mielőtt ezzel a javaslattal ilyen formában a ,Ház elé tudott jönni. Ha most már a pénzügyminiszter úrnál is vannak alkuvások, kép.zelje. el, .hogy milyen óriási nyomás alatt áll az a. teljesen függő helyzetben lévő kis tisztviselő. A 39. § egy lijabb szokatlan rendelkezést tartalmaz, amennyiben bizonyos ügyekre nézve kiveszi a legfelsőbb bíráskodást a Közigazgatási Bíróság hatásköréből, és pedig olyan ügyekre nézve, amelyek ctlldig odatar.toztak és az ítélkezést egy külön erre a ;célra alakított bizottságra bízza. Az indokolás szerint a Közigazgatási Bíróság- nem bír az ilyen • nagy szakismeretet igénylő kérdések elbírálásához szükséges szakért eleimmel. Kérdem, nem. sokkal egyszerűbb volna-e a Közigazgatási Bíróságot cgyszersmindenkorra kiegészíteni megfelelő szakemberekkel és nem meghívott szakértőkkel dolgozni, hanem a szakértőket a bíróság státusába belevenni? Egy olyan országos döntőbíróságot, amelynek elnökét és három tagját a pénzügyminiszter, egy-egy tagját a Magyar Nemzeti Bank, a Kereskedelmi es Iparkamara, a Bankok Egyesülete es a Gyosz. jelöli ki, pártatlannak még elképzelni is nehéz. (Maróthy Károly: Biró Pált hazahívják szakértőnek!) Ez csupa érdekelt tagokból álló bizottság, amelynek egyetemes érdeke, hogy ma én kedvezően ítéljek neked, azért, hogy holnap te add ezt vissza. Jenben a bizottságban nincsen más foglalkozási ag képviselve, sem a mezőgazdaság, sem a kisipar, tehát az adóterhek igazságos áthárítására befolyással nem lehet. (Paezolay György: Goldbergert kell megbízni!) Vizsgálni, kell azt is, hogy ez a bizottság egyszerű becsületszavas fogadalmat tesz arra, Jipgy a tudomására jutott titkot megőrzi és megbízatását a legjobb belátása szerint fogja teljesíteni. Tisztelet és becsület a nem ismert leendő tagoknak, de a kereskedelmi életben a becsületszó nem mindig az a váltó, amelyet készpénzre lehet beváltani. Epnúgy nem valószínű az sem, hogy a bizottsági tag a tudomására jutott üzleti titkot, esetleg gyártási'eljárásra vonatkozó titkot elfelejtse, amint a tárgyalásról kijön, még akkor is, ha pontosan kon kurrens, vállalatnak az igazgatója, és a tudomására jutott pl. gyártasi eljárást saját vállalatánál hasznosítani tudja. A 43. § az adócsalás eseteit tárgyalja. Nem megyek bele a részletekbe, csupán annyit állapítok meg, hogy teljesen érthetetlennek tartom az adócsalásnak, mint külön büntetőjogi deliktumnak a megállapítását. Nem tudom sehogy sem megérteni, hogy míg egy embert, aki egy magánszemélyt 340 pengőn „felüli ^ összeggel "megkárosít, az már csalás bűntettében válik bűnőssé és ötévi fegyházzal büntethető, ugyanakkor pedig az, aki a közületet, az államot csalja meg, enyhébb büntetésben részesül. Kérdem, szükséges az, hogy a közérdek egészen háttérben máradjon a magánérdek mögött! 9.. ülése 19.40. január 16-án, kedden. .115 (Rapesányi László: .Amíg ez a rendszer lesz, addig úgy lesz!) Amint már rámutattam, az egész javaslat sorsa azon áll vagy bukik, hogy az adóalapot kimunkáló tisztviselők miként tudják teljesíteni kötelességüket. A statisztikából csak pár számot mondok, mert nincs rá időm. A 460 bankrészvénytársaság összes vagyona 3.700 millió, a saját tőkéje 509 millió, adóalapja 12.2 millió s a kivetett társulati adó összege valamennyi bank részére együttvéve 2 millió. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Óriási!) A cigarettahüvely után az állam 5'5 milliót, a gyufaadóból 3*1 milliót vesz be, és még az ebek sem kutyák, mert az eb adóból 1.300.000 pengő folyik be. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. t '-.*;• Kovarc Emil: Befejezem. Tekintettel arra, hogy a javaslatban a kérdés teljes megoldását nem látom, a javaslatot nem ' fogadom el, annak ellenére, hogy bizonyos jószándékot kétségtelenül fel lehet benne ismerni. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. —Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: Pajor Győző! Elnök: Pajor Győző képviselő urat illeti a szó. (Maróthy Károly: Nemcsak választatni!) Pajor Győző: T. Ház! A pénzügyminiszter úr ennek a törvényjavaslatnak az indokolását azzal a megállapítással kezdi, hogy a statisztikai adatok tanulsága szerint aránytalanság áll fenn egyrészt a jövedelem- és vagyonadó, valamint a kereseti adó között, másrészt pedig a társulati adó alá tartozó vállalatok adózása között. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy is van!) A javaslat előadója, Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam, valóságos^ tanulmán y számbamenő igen értékes előadásában mutatott rá azokra a visszásságokra, amelyeknek egyik eredője az 1875.-XXIV. te. és azt ezt követő későbbi adóztatási rendszerünk. Nem kívánom magam sem a statisztikai adatok számoszlopait felsorakoztatni ennekaz annyira köztudomású ténynek az igazolására, megelégszem azzal, hogy ezt a megállapítást magam is hangsúlyozottan alá akarom húzni. Ezzel & köztudomású ténnyel magyarázható ugyanis, hogy a társasvállalatok és az egyénig és családi vagyonok is a társulati adózás sáncai közé rejtették és bástyázták el évtizedek óta nemcsak a maguk ipari és kereskedelmi tevékenységét, hanem nagyon sokszor házbirtokosi vagy földtulajdonosi minőségüket is

v hogy ezáltal^ meneküljenek a súlyosabb adózási terhek alól. A liberalizmusnak egyik igen sokat hangoztatott vezérelve volt a közteherviselés elve. de látnunk kellett, hogy éppen a liberális gazdasági rend megtalálta azt a formát, amelynek révén a nagytőke szabadulhatott a sulyosahh , adózási feltételektől. (Ügy van! a jobboldalon.) Távol áll tőlem, hogy a társulatokat általánosságban támadjam, hiszen Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam nagyon alaposan és hosszasan foglalkozott azokkal az abuzusokkal, amelyek, -sajnos, éppen eléggé jellemzik általánosságban a magyar közgazdasági életet. Nem kívánok ezekkel foglalkozni azért sem, inert téliesen tisztában vagyok azzal is, hoory^ az utóbbi hat-hét évtizednek azt a fejlődését, amely az iparosítás, a hitelé

1 et és kereskedéÎ em terén. b ekövetkezett,. megfelelő tőkekoneent-