Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-70
,140 Az országgyűlés képmselöházának ' rendszerünket, az előadó úr is. Ügylátszik te-? \ hát általános az a meggyőződés, ihogy ehhez a t •^kérdéshez alaposan hozzá kelt nyúlni. Vizsgáljuk meg most már, hogy ezt à gyökeresnek jelzett adóreformot, ezt à szükségesnek tartott gyökeres változást mennyiben hajtja végre ez; a javaslat. Sorra fogok menni az egyes szakászokon és mindegyikben igyekszem rámu- ; ' tatrii azokra a változásokra, amelyek véleményem szerint lényeges javulást y agy valami módosulást hoznak létre. Az 1. §. második pontja igen biztató kezdetnek mutatkozik. A társulatok számára új ; adónemet vezet be a társulati vagyonadó for- • májában. Ez kezdetnek nagyon sokat ígérő és biztató lenne, kár, hogy a pénzügyminiszter úr az indokolásban mindjárt megnyugtatja á vállalatokat azzal, hogy a szóbanlévő adóval kapcsolatban lényegében újabb terhek nem hárulnak a vállalatokra, mert a társulati vagyonadó behozatalával egyidejűleg a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapot megillető hozzájárulás terhe a vállalatokra nézve megszűnik. Ezek szerint tehát a társulatokra az eddig mezőgazdasági hozzájárulásra fizetett 4-7 millió pengőt most más címen # fogják kivetni és ,pedig társulati vagyonadó címén, de ez az öszszeg nem fog emelkedni, tehát csak más nevet kap a gyerek. Adójogi fejlődés szempontjából el kell ismerni, hogy ez elvileg fejlődést je .lent, de ez a fejlődés csak jog, csak akadémikus, nem gyakorlati jelentőségű. (Ügy van! pgy van! a szélsőbaloldalon.) A javaslat 8. §-a kimondja, hogy az adókötelezettség a vállalatra nézve annak a holnapnak az utolsó napján szűnik, meg, amely 'napon a vállalat üzleti működéséit végleg bé- ' j szüntette. Ez a szakasz tehát leszögezi, hogy ' amíg a vállalat üzleti működését folytatja, .addig adót fizetnie kell. Ez egészen termesze- i tes es nem is kellene szóvátenni, ha a 9. V Hnéáü tartalmazná ezzel ellentétes rendelkeí^és't, amikor a felszámolás vagy csőd alá ke- ; rülo vállalatok számára az adót a felszámolás ! megkezdésétől vagy a csődnyitást követő hó-: nap elsejétől törölni rendeli, függetlenül attól, 'hogy a vállalat folytatja-e üzletszerű műkő-1 dését vagy sem, függetlenül attól, hogy a fel1 1 számolás alatt álló vállalat nyereséggel dolgözik-é vágy sem. Ezen a téren eddig az anarchia egészen! teljes volt, mert a vállalat akár tíz éven ké-| 'resztül folyt atihátta a felszámolást, tíz éven 1 'keresetül nem terhelték meg adóval s ha utó-' : lag meggondolta magát és újra fel akart 1 támadni, akkor az utolsó évre kivetették rú; az adót, tehát ez esetben kilencévi adót, meg-! takarított. A javaslat mutat valami kicsiny j haladást ezen r á téren, amikor ezt a kedvez-1 ményt, áz adómentes felszámolási lehetőséget; három évre korlátozza, tehát csak a negye- ! Ülik évtől kezdve kell úiból adót kivetni a felszámolás alatt levő társulatra, de három évre; az adónyereség itt is megvan. Hogy ez miért; szükséges, neon, tudom megérteni. Éz a ren- \ ' délkezés annál inkább szembeötlően helytelen, ] mert ugyanennek a szakasznak harmadik be1 kezdése a ház-részvénytársaságokra v az ős-) termeléssel foglalkozó társaságokra és a kor- \ latolt felelősségű társaságokra ezt a ked-; vezményt nem terjeszti ki. A felszámolási • alatt álló ház-részvény társaság további ,fizeti az adót függetlenül attól, hogy fel-' rszámol-e vagy sem, - nyilvánvalóan \ azért, j ankert > a törvény ^szerkesztője ' feltételezi, j hogy a ház akkor is h óz jövedelmét, ha tpjifâtéèi <1 : Q40 §0már lS-én> •• kedden, &. tulajdonosa ;felszámol;' a" /iházat akkor is bérbe lehet adni, és hasznot hajt.'Eppen így a mezőgazdasági ingatlan is. Ha az ingatlan gazdája vagy gazdái, esetleg ki is' cserélődnek, a búza azért tereim De ha ezeknél a'.társaságoknál tisztán csak azt vizsgál ja ä javaslat, hogy van-e jövedelem vagy ninési- — s ha van jövedelem, akkor azt adózás szempontjából megfogja — akkor nem értem, hogy miért nem alkalmazza ugyanezt a mértéket az ..egyéb, mondjuk iparvállalatokra, amelyek működésüket .folytatva, szintén hozhatnak jövedelmet. Itt tehát csupán azt volna szabad vizsgálni, hogy van-e jövedelem vagy nincs. Ha van, ebből a jövedelembői az államnak is kell részesednie és meg kell kapnia az őt megillető részt. Ugyanez áll a társulati vagyonadóra is. A vagyonadót sem vetik ki a felszámolástól vagy a csődnyitástól kezdve és csak az utolsó mérleg alapján kimutatott jogvédelemből, illetőleg vagyonból kan az állam részesedést. Itt a hitelezők érdekeinek túlzott védelmét kell látnom. Lehetetlen az, hogy az állam az őt jogosan megillető részesedésről több éven át lemondjon azért, hogy a hitelezők magasabb részhez jussanak. De ez az eljárás sérti az egyenlő elbánás elvét is, mert hasonló hároméves adókedvezménybén egy felszámolás alatt álló egyéni cég sohasem részesül. Ezért, mint indokolatlant, a 9. $ 1., 2. és 3. bekezdésének a törlését javasolom, hogy így a -8. )§-nak .kizárólag az a világos rendelkezése maradjon érvényben, ameddig a vállalat üzletszerűleg működik, addig adót kell fizetnie. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) , A 12. •§ 2—4. bekezdéseinek ugyancsak a törlését javasolom. Helytelen intézkedésnek tartom megengedni, hogy részben adómentes é* részben adóköteles üzemágakkal bíró vállalat a két vállalatról, a két üzemágról ne legyen kényszerítve külön könyvelést vezetni, hanem ; ezt .a könyvelést együtt is végezhesse és az üzleti eredményt a két vállalat, a két üzemág egymáshoz váló aránya alapján lehessen megállapítani és számára az adót kivetni. Ez az adóeltitkolásnak, az adóalapok áttolásának olyan tág teret enged, aminek semmi nyomós és semmi értelmes indokát nem látom. Mert egészen nehéz elképzelni, hogy egy vállalatra, amely több üzemággal rendelkezik, jelentősebb megterhelést jelentene az, ha az adómentes és adóköteles üzemágról külön-külön könyvelést yezet. A legkevesebb, amit az állam az adómentességkedvezmény fejében elvárhat, az, hogy emögé a kedvezmény mögé ne lehessen egyéb adóköteles jövedelmeket is átsíbolni. A 13, & 1. bekezdése, helyes, mert végre megvalósítja azt az adóelyet, hogy minden üzleti év eredményé külön-külön szolgáltatja az adóalapot. A jelenleg érvényben lévő szabályoktól ez annyiban különbözik, hogy eddig az utolsó év veszteségét át lehetett hozni és le;lehetett vonni az adóalapot szolgáltató tiszta jövedelemből. A 13. !§> 2. bekezdésének rendelkezés*? adminisztratív könnyítést jelent annyiban, hogy az eddigi, szabályozás szerint az első alapítási költségeket a vállalatok Öt éven keresztül számolhatták el és pedig nem voltak kotelezye az egyenlő részletekben való elszámolásra, így tehái ha az adóalapot kutató hatóság megr akarta állapítani, hógy^ az ezen a címén leírt összegek jogosak-e„ ak.kqr öt évre visszamenőleg: kellett az iratokat átvizsgálni., Adminisztratív e^yszérűs'ítéöt;tartalmaz. ; ~ beyéteitöbbi Tetet tehát nem jelent ~ a 4 azon intézkedése,
