Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. a kijelentése téves, mert én ezt egyáltalában nem magyaráztam, csak a következőket mondottam (olvassa): »A törvényjavaslat nem öleli fel a népegészségügyi téren felmerülő valamennyi kérdés szabályozását, így például nem tért ki a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálatra sem. Ennek oka kettő. Egyrészt az, hogy egyes kérdések szabályozása más természetű törvényes rendelkezéssel sokkal eredményesebben oldható meg, másrészt pedig az, hogy a javaslat tulajdonképpen semmi más, mint«, stb. Ennél többet én nem is mondhattam, mert hiszen a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat házasságjogi vonatkozásainál fogva elsősorban az igazságügyminiszter úr hatáskörébe tartozik és mint mindannyian nagyon jól emlékszünk rá, Antal István államtitkár úr az igazságügyi tárca költségvetéssé nek tárgyalása során már be w jelentette, hogy a házasságot megelőző kötelező orvosi vizsgálatra vonatkozó törvényjavaslat csaknem teljesen készen és benyújtásra érett állapotban van. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Kéthly. Anna. Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ugy vettem észre a felszólalók beszéde nyomán, hogy a javaslat alapgondolatait valamennyien helyeseljük és valóban el kell ismernünk, hogy egységes, tervszerű és kötelező védekezés nélkül az egész védekezés csak tüneti kezelés volna. Nem is tudnék magam sem jobb megoldást ajánlani, mint a bejelentési és gyógyítási kényszert, bármennyire féltem is a törvény végrehajtását azoktól a közigazgatási hatóságoktól, amelyekből a közegészségügyi osztály orvosi és szociális szempontjai hiányzanak. Ezzel kapcsolatban csak azt kérhetem, hogy a legfőbb intézőség ilyen t természetű befolyása hathatósan érvényesüljön a legkisebb ügy elintézésénél is és itt felemlítem elrettentő példaképpen a püspökladányi úgynevezett cigánynyírás esetét, amely szintén közegészségügyi szempontból történt, a közegészségügynek olyan eszközeivel, amilyenekkel történt és felemlítem azt a vizsgálatot, amikor Dorozsmán serdülő gyermekeket, serdülő leánykákat vizsgáltak meg egyáltalán nem orvosi és szociális lelkiismerettel. Az a lelki sérelem, az az önérzeti bántalom, amely ilyenformán érheti a kényszerrendszabály alá vontat, olyan súlyos fizikai következménnyel is járhat egy betegre, amely magánál az intézkedésnél is még rosszabb. Azt tudnunk kell és bizonyára nálunk jobban tudja a közegészségügyi osztály, hogy úgy a tbc-s, mint a venereás betegségek fokozott érzékenységet váltanak ki a betegben. A törvényeiS kényszernek ehhez a lelkiállapothoz kell alkalmazkodnia a végrehajtásnál és nem bűnözőnek kezelni azokat, akik a kényszer alá esnek; ezt pedig csak megfelelő lelki beállítottságú közigazgatás tud^a elvégezni. T. Képviselőház! Az alapelv, a kötelező gyógyítás és a kötelező nyilvántartás csak ilyen előfeltételek mellett helyes. A megvalósításnál, a kérdéshez való hozzányúlásná] azután már nem tudok olyan fenntartás nélkül helyeselni magának az alapgondolatnak. En két elemnek a kidolgozását hiányolom a javaslatban. Az indokolás ugyan hivatkozik erre a két elemre, azonban nem olyan vonatkozásban, amilyenben én szükségesnek tartanám. < Az egyik elem a megelőzésnek, a másik pedig a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV, ülése 1939 december 15~én, génieken. 119 betegről való gondoskodásnak a követelménye, mégpedig a betegről való gondoskodás alatt nem csupán a gyógyító eljárást értem. Sajnos, e két elem kidolgozásának elsősorban és főképpen gazdasági előfeltételei vannak és ha ezek a gazdasági előfeltételek hiányzanak, akkor a legmélyebb szociális lelkiismeret és a legtökéletesebb orvosi tudás is csak félmunkát végezhet. A megelőzés kérdésében mint közhelyet állapította^ meg minden felszólaló azt, hogy sokkal olcsóbb es egyszerűbb megőrizni az egészséget, mint fizikai, szellemi és lelki következményeiben az egyénben és az utódjaiban legyőzni a betegséget, mégis ezt az olcsóbb és egyszerűbb módszert nem alkalmazzák és a megelőzést elsősorban szolgáló gazdasági és szociális problémák egész tömege nyitva áll. Az elegendő munkabér, a jó táplálék, a jó ruha, a jó lakás éppen azok számára elérhetetlen, akiket ez a betegség leginkább fenyeget és így nyeri el a népbetegségnek, a »tömegnyavalyá«nak dísztelen jelzőjét ez a két szörnyű kór. Hogy a magasabb életszínvonal mennyire megelőző erő, arra bizonyíték a városi munkásság egyre csökkenő tbc. hajlandósága, amit én nem vagyok hajlandó tisztán azoknak a szociális intézkedéseknek és intézményeknek javára írni, amelyeknek hatása alatt áll az ipari munkásság, hanem inkább a városi munkásság viszonylag magasabb fizetéséből eredő magasabb életszínvonalnak, jó táplálékának. A jó falusi levegő, a természet falusi közelsége önmagában nem elég. A falu szállítja állandóan a városbatódulással azt az utánpótlását az ipari munkásság soraiba a tuberkulózisnak és egyéb népbetegségeknek, amelyekről olyan szomorú számokat közölt az indokolás. Ámde a falusi lakosság szörnyű gazdasági és lakásviszonyai mellett a legutóbbi hónapokban egyre erőseb' ben romló tendenciát mutat a városi lakosság* életszínvonala is. A közszükségleti cikkek állandó és elviselhetetlen drágulása jelentkezik és nemcsak a rongyolódó ruhaneműjének pótlásáról kell a városi munkásnak lemondania, hanem főleg az élelmiszerek áremelkedése fosztja meg a szegény embert attól, hogy fizikai tartalékot gyűjtsön magának a betegség elleni védekezésre. A kávé, a hús, a tej, a cukor, a burgonya egyre megfizethetetlenebbé drágul, B, béreknek és az áraknak ollója egyre tágul és akiben megvan a hajlamosság, — és rengeteg emberben megvan, rengeteg emberben lappang a tüdőbaj — annak csak egy meghűlésre van. szüksége, hogy fellobbanjon benne a pusztító' betegség. T. Képviselőház! Itt állunk egy bizonytalan tél előtt. Mezitlábas, rosszcipőjű gyermekek és felnőttek járnak az utcákon hiányosan ruházkodva, hiányosan védve az id3járás viszontagságai ellen. Ehhez még hozzá kell tennem azt a bánásmódot, amelyben a dolgozó, a munkás fiatalságnak része van, annak a • munkáé fiatalságnak, amely a serdülő kor átmeneti idejében legjobban volna rászorulva a jotáplálékra és a helyes, tisztességes, emberséges bánásmódra. A fiatal munkást, tanoncot pofozzák, ütik, rugdalják, pékműhelyekben 14— 16—18 órát dolgoztatják naponta. Hogyan képj zelik azt, hogy ez a testileg kizsarolt gyermek ellenállóképes lesz akár a tüdőbaj, akár a venereás betegségek ellen? A megelőzést súlyosan akadályozza a szegény emberek összezsufoltsága is. Tüdőbajos szülők egészséges gyer1 mekekkel egy ágyban alszanak, tüdőbajos 19