Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

Az országgyűlés képviselőházénak 67. ülése 1939 december 14-én, csütörtökön, 91 ;i Nyilaskeresztes Párt pedig- Rapcsányi László képviselő urat. Á most bejelentett vezérszónokokat a jegyző urak a házszabályoknak megfelelően az egyes pártok nagysága szerinti sorrendben, de váltakozva fogják szólásra felhivni aj előadó úr után. A Ház a bejelentést tudomá stú veszi. Somogyi Ferenc előadó urat illeti a szó. Somogyi Ferenc előadó: T. Hází Valahányszor az emberiség vagy egy-egy nemzet súlyos megpróbáltatáson esik át es újabb (küzr delmekre készül, mindannyiszor parancsoló szükségesség gyanánt jelentkezik a népi erők felfokozására irányuló törekvés. Az 1914—18-as világháborút követő és a jelenleg dúló harcokat megelőző 20 év is ezért veti fel a társadalmi kérdések 'hosszú sorát, ezért sürgeti azok megoldását. Kifelé 'honvédelmi, beleié faj védelmi szempontok szabják meg minden állam és minden öntudatos nemzeti társadalom tevékenységének irányát A szociálpolitikai célkitűzések gyújtópontjában tehát szükségképpen találkozni kell valamennyi szempontnak. Az ekként kialakuló s a nemzeti társadalom egységes egészét átfogó szemlélet alapján értjük meg, hogy a hon- és a fajvédelem érdekei tulajdonképpen azonosak, hogy az »ép testben ép lélek« ősrégi elvének minél tökéletesebb megvalósítása nemcsak egyéni, hanem közérdek is, végül, hogy a fajvédelmi szempontokat érvényesítő népegészségügyi rendelkezések szigora honvédelmi biztonságunkat fokozza. Ezekután talán mondanom is felesleges, hogy a gümőkór és a nemibetegségek ellen való védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló s éppen tárgyalásra kerülő törvényjavaslat csupán egy kis része annak az átfogó társadalompolitikai tevékenységnek, amelyet kormányunk maga elé tűzött s amelynek minél gyorsabb, eredményesebb véigreihaitásá.t nekünk ügynevezett »szociális« törvények alkotásával még lehetővé kell tennünk. Hiszen a népegészségügy vagy egészségvédelem teljes egésze is csak része — bár kétségtelen, hogy igen fontos része — annak a rengeteg- szociális tennivalónak, amelyet az adatgyűjtés, egvházi, társadalmi és közigazgatási szerverés, jogszabályalkotás, végrehajtás, valláserkölcsi, nemzeti és társadalmi nevelés, valamint a nemzetgazdaság és az egyéni gazdálkodás terén a kor követel tőlünk. De a törvényjavaslat nem öleli fel a nép egészségügyi téren felmerült valamennyi kérdés szabályozását sem. így például nem tér ki a házasság előtt kötelező orvosi vizsgálatra sem, Ennek oka kettős. Egyrészt az, hogy egyes kérdések szabályozása más természetű törvényes rendezéssel sokkal eredményesebben oldható meg, másrészt pedig az, hogy a javaslat tulajdonképpen semmi más, mint annak a tízéves egészségvédelmi munkatervnek további megvalósításához szükséges előfeltétel, amelyet a "belügyminiszter úrtól nyert megbízás alapján Johan Béla államtitkár úr 1933 őszén készített. Vagyis a javaslat szerves kietrészítőfe annak a páratlan egészségügyi munkának, amelyet kormányzatunk 12 év óta kifejt s előfeltétel a tízéves egészségvédelmi munkaterv következő részeinek gyakorlati kivitelezéséhez. A javaslatot azonban ezért, sőt, mondhatjuk, éppen ezért neun szabad lebecsülnünk. Ha ugyanis visszatekintünk ennek az egészségvédelmi munkánk első évtizedére s ha látjuk annak további lehetőségeit, akkor meg kell állapítanunk, thogy a javaslat elengedhetetlenül szükséges és várható eredményeiben felbecsülhetetlenül fontos rendelkezéseket tartalmaz. Állításom igazolásául hivatkoznom kellene mindarra a sok szép eredményre, amelyet kormányzatunk a közegészségügyi közigazgatás újjászervezésével, a közegészségügyi személyzet képzése terén, a falusi közegészségügy intézményei útján, a népélelmezés, az ivóvízellátás, a fertőző betegségek ellen való küzdelem, az egészségvédelem és az egészségügyi propaganda terén máris felmutathat. Ehelyett utalok arra a közel 300 oldalas, lebilincselően érdekes, tanulságos és roppant értékes könyvre, amelyet Johan Béla államtitkár tollából »Gyógyul a magyar falu« oimmel a közelmúltban mindnyájan olvashattunk, utalok a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat egyre jobban kiépülő szervezetére s mindinkább szélesülő tevékenységére. ^Megemlítem anég, hogy ez a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat az Országos Közegészségügyi Intézet felállításával vettes kezdetet, amikor az 1926—28. években a gödöllői járásban végzett családi egészségvédelmi szolgalat, a mezőkövesdi, váci, berettyóújfalui és peesí járásban, valamint Pécs szab. kir. városoan foganatosított adatgyűjtés, külföldi és nazaí tanulmányok, sok kétkedés és Ibizalmatlanság után Scholtz Kornél dr. államtitka* javaslatára vitéz Keresztes-Fischer Ferenc dr. 1933-ban, első belügyminisztersége idején magáévá tette a falusi egészségvédelmi munkának ezt az azóta kitűnően bevált módját és szervzetét. 1934 óta már a Johan Béla államtitkár úr által készített 10 éves munkaterv szerint folyik a céltudatos munka, amelynek 1937~ben újabb lendületet és irányt adott az a három, és féímillió pengő, amelyet vitéz Imrédy Béla. a Nemzeti Bank és vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, a Pénzintézeti Központ aKüorí elnöke gyűjtöttek össze a «Falu Szo ciális Alap» létesítésére. Mindezek eredménye kent, valamint Johan Béla államtitkár és kitűnő munkatársai fáradhatatlan, lelkes munkájának eredményeként ma 246 egészségvédielmi körzet — hattal több, mint a tervezel szerint — működik éppen a legelhagyatottabb vidékeken. Hosszadalmas, bár kétségtelenül tanulságos lenne rámutatni, hogy a Zöldkeresztes Egészségvédelmi Szolgálat kiépítése és tevékenysége hol es milyen akadályokba ütközött éppen azokon a területeken, amelyeken a legpusztítóbb ú. n. népbetegségek dúlnak. Elégedjünk meg most annak egyszerű kijelentésével, hogy a tárgyalásra kerülő javaslat ezeknek az akadályoknak lebontását, vagy legalább is leküzdésüknek megkönnyítését célozza. De már most rá kell mutatnunk arra, hogy a javaslat nem veheti tekintetbe az említett akadályok elhárítására szolgáló morális, valláserkölcsi és gazdasági eszközöket, hanem a dolog természeténél fogva meg kell maradnia kizárólag a népegészségügy orvosi vonatkozású síkján. Eft)bői viszont önként következik, hogy a ffümőkor és a nemibetegségek ellen való védekezés szociális, gazdasági vonatkozásait nem érinti; azaz nem népbetegségként vagy mint mondani szokták, proletárbetegségként, hanem elsősorban fertőzőbetegségként fogja fel őket. A javaslatnak ez az irányzata megfelel a tudományos felfogásnak s természetesen korántsem zárja ki, hogy