Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

92 • Âz országgyűlés képviselőházának 67. miné a giimőkór, mind a hemibetégségek ellen való küzdésnek hathatós eszközei a szociális elesettségből való kiemelés, a jólét előmozdítása, nemkülönben a valláserkölcsi és gazdasági tényezők igénybevétele is. . A törvényjavaslat egyébként öt részre tagozódik? Az első a gümőkór ellen való védekezésre, a második a nemibetegségek ellen való védekezésre vonatkozó általános rendelkezéseket, valamint a megelőzés és gyógyítás intézményeire vonatkozó szabályokat tartalmazza; a harmadik rész á közegészségügyi törvények egyes intézkedéseinek módosítását foglalja magában; a negyedik a büntető; az ötödik pedig a vegyes é's záró rendelkezéseket tartalmazza. A iavaslat 1. §-a azzal az elvi kijelentéssel kezdődik, hogy a gümőkór és a nemibetegsé

J gek ellen való védekezés közfeladat, amelyet az állam a törvényhatóságok, községek, biztosító intézetek, biztosító szervek, valamint az ilyenirányú egyesületek és intézmények (alapítványok) közreműködésével lát el. A javaslat tehát szakít az eddigi állásponttal. Igen helyesen, mert az autarchikus törekvések ideje lejárt, a meglévő erőket össze kell fogni s a különböző autonómiákat egységes munkára kell kényszeríteni. A 2. § abból a helyes meglátásból indul ki, hogy a gümőkóros megbetegedés nem csupán •az egyén, hanem a közösség problémája is. Éppen ezért kimondja, hogy a gümőkóros köteles gyógykezeltetni magát, a munkaadó, hivatali főnök, munkafelügyelő pedig, ha tudomására jut, hogy alkalmazottja, illetve alárendeltje gümőkóros, köteles őt figyelmeztetni, hogy kezeltesse magát orvossal. Az orvos viszont minden fertőzőképes, vagy arra gyanús gümőkóros megbetegedést, ilyen beteg lakásváltoztatás és felgyógyulását köteles bejelenteni, a beteget pedig a gümőkór fertőző^ voltáról közvetlenül értesíteni ós felvilágosítani. A gümőkóros megbetegedésből származó hátrányok csökkentése, illetve kiküszöbölése érdekében a javaslat a figyelmeztetésre és bejelentésre kötelezetteket titoktartásra kötelezi, de kimondja, hogy ezt nem szegi meg az, aki a betegségről a hatóságot, a munkaadót, vagy a íertőzés veszélyének közvetlenül kitett más személyt értesít, ha a gümőkóros gyógyíttatást kötelezettségét elmulasztja, továbbá az orvos, aki a beteggel közös háztartásban élőket figyelmezteti, vagy a biztosító intézetekkel, szervekkel vagy azok orvosával közli a betegség természetét. A törvényjavaslat 4. § -a a gümőkór elleni küzdelem legfontosabb rendelkezéseit tartalmazza, mert ez foglalja magában azokat az intézkedéseket, amelyek a nemzeti jövő hordozóját, az ifjúságot veszi fokozottabb védelmébe. Kimondja ez a szakasz, hogy a gyermekeket meg kell vizsgálni mindannyiszor, valahányszor őket óvodába, menhelybe, napközi otthonba felveszik, továbbá 6., 10. és 15. életévük kezdetén, vagyis amikor az elemi vagy a középiskolába kerülnek, illetőleg, amikor tankötelezettségüket befejezik. Ugyanitt nyert részletes szabályozást az is, hogy a különböző tanerők, az egészségvédelmi szolgálat tagjai, a védőnők, a bábák, milyen fokozottabb vizsgálatnak vannak alávetve, továbbá ezeket a szigorú rendelkezéseket kiterjeszti a törvényjavaslat a közfogyasztásra szánt élelmiszerek árusítóira is. De nem hagyja figyelmen kívül azt a körülményt sem, hogy cselédek és egyéb háztartási alkalmazottak fokozottabb egészségülése 1939 decérhber lU-énj csütörtökön. védelmi ellenőrzését biztosítsa, amikor is rész-';, letesen szabályozza, hogy beteg cseléd csak

! á' felfogadónak előzetes tudtával korülhet be egy egészséges családba. Igen fontos és nagyon lé- • nyeges intézkedése a törvényjavaslatnak az

s

...hogy a belügyminiszter úr számára felhatal— mazást biztosít, hogy adott esetben egyeseknek* vagy meghatározott csoportoknak megvizsgá- ' lását kötelezően előírhatja. A további rész szabályozza azután tüzetesen azokat a körülményeket, amelyeknek fennforgása mellett a gyermek újra mehet iskolába. A tanítók és a tanárok szabadságot kaphatnak. Ennek a szabadságolásnak célja az, hogy a, tanerők és egyéb egészségvédelmi szolgálatban alkalmazottak időt nyerjenek a gyógyulásra. Természetesen ez az időnyerés nem elégséges,: ezt ki kell egészíteni azokkal a szabályokkal/ amelyek az esetleges végelbánást rendelik el,. tudniillik akkor, ha a tanerő egy éven belül nem gyógyul fel és a szakorvosi vélemény szerint további egy év sem elég a felgyógyulására.: Ebben az esetben szabályszerű végelbánás alá. kell őket vonni. A védőnőkre és egyéb egészségvédelmi szolgálatot teljesítő egyénekre tulajdonképpen értelemszerűen ugyanezek a szabályok érvényesülnek. , . Igen lényeges a törvényjavaslatnak az az intézkédése is, hogy a fertőző beteget kényszer útján is el lehet különíteni, még saját családjától is, ami különösen azért bír nagy jelentőséggel, mert hiszen köztudomású, hogy éppen ezeknek a fertőző betegségben szenvedőknek lélektanából következik, hogy azok nem nagyon tudnak magukra vigyázni. Fokozottabb jelentősége van ennek a szociális elemek fegyelmezése szempontjából is. Külön hangsúlyozni kívánom, liogy igen szép és szociális rendelkezést tartalmaz a törvényjavaslat 8. §-a, amely az előbbi rendelkezések fordítottjaként az egészséges cselédet védi a beteg családdal szemben. Ezt a szakaszt akkor tudjuk különösen értékelni, ha meggondoljuk, hoery a kis falusi cselédlányok, egészségesen kerülnek fel a nagyvárosok betegségek-" kel telített levegőjű környezetébe és bekerülhetnek egy ilyen beteg családba, ahol azután fertőzést kapva, a kórokozó bacillusokat kiviszik a falura és így terjed a tuberkulózis az egészséges falusi környezetben és a falusi lakosság körében is. A törvényjavaslat a továbbiakban azután részletesen

è szabályozza a gyermekek kihelyezésére, dajkaságba adására vonatkozó szabályokat is, amelyeik bár szintén nagyon lényegesek, gyakorlati szempontból mégsem anynyira fontosak, mint az előzőek. A javaslat következő része a megelőzés és gyógyítás intézményeit ós azoknak felállt tását szabályozza. A törvényjavaslat háromféle intézményt különböztet meg: szanatóriumot, kórházat és tüdőbeteggondozó^ intézetet. Létesít azonban egy újabb intézményt is, nevezetesen a tüdőbeteg-otthont. TüdŐbeteggondozó intézetet minden iárási székhelyen kíván állítani. Az otthonokban az egészségvédelmi szolgálatot a zöldkeresztes egészségvédelmi szolgálat szervei, orvosok és védőnők látiák el. Tüdőjbetegotthonoíkat állíthat fel az állam, a törvényhatóság, a község, a biztosító intézetek és sz^vy^k, továbbá az ilyenirányú és ilyen célkitűzéssel alakult egyesületek. Az elv az, hoerv mindeme intézr menyek! által felállított tüdőbeteg otthonokban is szakorvosok lássák el az orvosi # szol^ gálatot A javaslatnak igen lényeges intéz-