Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

Az országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1939 december 14-én, csütörtökön. tettek alapján a választást most megejteni kétségtelenül nem lehet. Az a törvény, amely a visszacsatolásról intézkedett, a trianoni terü­leten fekvő Nógrád vármegyében is kénytelen volt bizonyos mértékben korlátozni az autonó­miát. Nógrád vármegyében és egyáltalán azok­ban a trianoni vármegyékben, amelyek vissza­csatolt területet kaptak, kénytelenek voltunk korlátozni az autonómiát annyiban, hogy tiszt­viselők például ott nem választatnak, hanem ideiglenesen kineveztetnek, ezenkívül is az in­tézkedéseknek egész sorát kellett megtenni, amelyek korlátozták az autonómiát. De ettől eltekintve: hogyan nézett voina ki az, hogy Nógrád vármegyének, — amely a visszacsatolt területtel most már egységes vármegye — trianoni része választ, visszacsatolt része nem! (Ügy van! a jobboldalon és a középen.)) Ez tel­jes lehetetlenség. A trianoni területnek igen jelentékeny része se tudott volna választani. Vagyis nagyban és egészben, mint az előbb említettem, az országnak körülbelül egyharmad­részén fizikai lehetetlenség lett volna megejteni a törvényhatósági választásokat. Mi következett volna be már most akkor, ha a többi trianoni területen viszont megala­kítom a törvényhatóságokat? Megint szepara­tív hatású ténykedés történt volna, amellyel megint nem lehetett volna összeegyeztetni a dolgokat még később sem, vagy pedig csak na­gyon hosszú idő múlva. Ezért tartottam szük­ségesnek e törvényjavaslat idehozatalát. Arra a vádra, hogy politikai szempontok vezettek, igazán feleslegesnek tartom vála­szolni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a közéven.) A másik törvényjavaslattal kapcso­latban egy rövid észrevételt tettem erre a vádra és Maróthy Károly képviselő úr teljes­séggel honorálta is ezt az észrevételt, mond­ván, hogy igazam van abban, hogy ha pártpo­litikai szempontból nézném a dolgokat, akkor a mai helyzetben jobb volna holnap, mint hol­napután választatni. Mondom, erre a vádra tovább kitérni nem akarok. Ki akarok azonban térni egy pár észrevé­telre, amely magát a törvényjavaslatot érinti, à már említett kifogásokon felül. Maróthy képviselő úr azt mondotta, hogy ez az eljárás megint nem unifikáció, mert még egy törvénynek kell majd jönnie, amely végle­gesen rendezi ezt a kérdést. Természetes, hogy még egy törvénynek kell jönnie, nem is lehet másképp elképzelni a dolgot, mert az új térülőt közjogi helyzetének az anyaország közjogi hely­zetébe való teljes belezökkentése még mindig nem történhetett meg teljes mértékben, még mindig törvényes intézkedésekre van szükség, amelyek ezt a teljes uni fika eiót végrehajtják. A másik észrevétel, amelyre még reflektálni akarok. Vásáry képviselő úrnak az a kifogása, amellyel tulajdonképpen engem tesz felelőssé bizonyos dolgokért, hogy én egy rendeletet adtam ki e törvényjavaslat benyújtásával egyidejűleg arra nézve ; hogy a törvényhatósági választásokra való előkészületi intézkedéseket a törvényhatóságok ne tegyék meg. Teljesen igaza van a képviselő úrnak abban, hogy nekem erre törvényes felhatalmazásom nem volt, mert míg ez a javaslat törvényerőre nem emelkedik, addig a törvény parancsánál fogva az előkészü­leti intézkedéseket meg kellett volna tenni. Ezért az intézkedésemért teües mértékben vál­lalom a felelősséget (Tóth rTóysef: Igazoljuk! ~ Helyeslés.) és a törvényhozástól kérem politikai felmentésemet érte. (Felkiáltások: Megadjuk!) Azt hiszem, azt nem lehet vitatni., hogy az intézkedés logikus és helyes volt (Űpy van! Ügy van!), mert teljesen szükségtelen lett volna felesleges és költséges munkát végeztetni a tör­vényhatóságokkal akkor, amikor választani úgysem tudnak és amikor ennek a munkának semmiféle értelme nem lett volna. (Úgy van! Ügy van!) Még egy kérdést vetett fel Vásáry képviselő úr. Azt mondotta, teljesen hibás dolog az, hogy most a törvényhatósági bizottsági választások elhalasztásával kapcsolatban nem halasztatom el egyúttal azoknak a tisztviselőknek az újra­választását is, akiknek a mandátuma időhöz van kötve, tehát nevükön nevezve: az alispá­noknak és a polgármestereknek a választását. Az a felfogás, amely Vásáry képviselő úr beszédéből kicsendült és amelyet több oldalról hallottam már, sőt a sajtó is foglalkozott vele, nem egyezik a törvény rendelkezésével. A tör­vény semmiféle junktimot nem állít fel a tör­vényhatósági bizottságok mandátumának határideje és e főtisztviselők mandátumának határideje között. A törvény egymástól teljesen függetlenül a törvényhatósági bizottságok man­dátumát, bizonyos főtisztviselők mandátumát, valamint a választások határideiét tíz évben szabja meg. De nem is képzelhető az, hogy ez a két kérdés egymással junktimba állíttass ék. mert hiszen praktice egészen lehetetlen volna a két terminust egymással összehozni. Mond­juk, hogy megválasztanak egy alispánt tíz évre és az az alispán közben meghal, lemond, nyug­díjba megy vagy fegyelmileg elbocsátják, tehát közben új alispánt kell választani tíz évre. Ennek a megválasztott alispánnak a man­dátuma tehát már nem esik össze a törvény­hatósági bizottság mandátumával. Ilyenfor­mán itt abszolúte lehetetlen még csak feltéte­lezni is, hogy a törvénynek az lett volna az intenciója, hogy ezt a két kérdést^ egymással junktimba hozza és hogy a törvényhatósági bizottság mandátumát együtt járassa le a fő­tisztviselő mandátumával. A törvény expressis verbis tíz évet mond; ha mást akart volna mondani, mást intencionált volna s akkor azt kellett volna mondania, hogy ezeknek a főtiszt­viselőknek a mandátuma pedig lejár akkor, amikor a törvényhatósági bizottság mandá­tuma lejár. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A törvényt másképpen értelmezni és abból más konzekvenciákat levonni nem lehet. Azt hiszem, ezekben nagyjában és egészé­ben feleltem mindazokra a kifogásokra, ame­lyek szorosan ezt a törvényjavaslatot érintik és ezek után kérem javaslatom elfogadását. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tör­vényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általános­ságban elfogadja. A javaslattal részleteiben a közigazgatást bizottság fog foglalkozni. Napirend szerint következik a gümőkor és a nemibetegségek elleni védekezésről, valamint a közegészségügyi törvények egyes rendelke­zéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat tárgválása. (írom: 168. sz.) Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy a javaslat­hoz az egyes pártok részéről a következő szó­nokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Szsbó Zoltán és Szabó Gyula képviselő urakat,

Next

/
Oldalképek
Tartalom