Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
^ppiPBipuu..,. -^ ••- "wmmmm Ía6 .4« országgyűlés képviselőházának 53. nyara előfordulnak az egész országban. Én ismerem ezeket a furcsa jelenségeket, tárgyaltuk ezeket a mezőgazdasági kamarában. Tizennegyedén-tizenötodén adták az aratóknak aratásra azt a búzát, amelyet azelőtt tizedén adtak. A Statisztikai Hivatal adatgyűjtést végzett errevonatkozólag, összegyűjtött egész tömeg adatot, végigvizsgálta ezeket a kérdéseket és maga a Statisztikai Hivatal állapítja meg kiadott munkájában, a Statisztikai Füzetekben mindazokat, amiket én távirati stílusban elmondok. De hozzáteszi még azt is, hogy végeredményben a 210 átvizsgált aratószerződés összesen 743 jogellenes kikötést s ezenkívül még számos olyan pontot tartalmazott, amely — mint láttuk — igen sok jogbizonytalanságot szül. Ez csak konklúziója azoknak a tényeknek, amelyeket ebben a szemlében felsorakoztattak ezek bizonyítására, de én, aki meglehetősen ismerem ezeket a viszonyokat, éppen ezért nyomatékosan szeretném felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy nyúljon bele ebbe a dzsungelbe. Ha a miniszter úr látja ezeket az aratási szerződéseket, ha látja, hogy mennyi jogellenes cselekedetet követnek el szerződés szerint ott, ahol pedig a községi elöljáróság előtt állítják ki a szerződéseket, következtethet arra, hogy milyen viszonyok között élhet az a réteg, amely nem fog földhöz jutni, de amelynek szociális gondozásáról kötelessége a kormánynak gondoskodni. Az ugyanis képtelenség, hogy a mezőgazdasági munkásoknak nincsen szervezkedési szabadságuk azon a téren, hogy önmaguk is kéréssel, vagy követeléssel léphetnének fel a munkáltatókkal szemben, míg a munkáltatóknak megvannak a nagyszerűen megszervezett szervezeteik, ahol — méltóztassanak megengedni, hogy ismét ezzel a hasonlattal éljek — ők szegik le a kenyeret azoknak a mezőgazdasági munkásoknak, akik 150—2 00 pengős napszámbérekért dolgoznak. T. Képviselőház! Még csak a mezőgazdasági kamara kérdését említem meg. Ebben az ügyben interpelláltam már a földmívelésügyi miniszter úrnoz. Azóta a mezőgaziasagi kamara körül nagyon furcsa jelenségek történtek. Én nem ismerem mindazt, ami befele tortént, csak azt tudom, amit a hírlapi közlemények réven megtudtam. Egészen furcsa jelenség az, ami egy ilyen intézmény körül történik, mint amilyen a mezőgazdasági kamara, s amiről a hírlapok hasábjain és röpiratokon keresztül értesülünk. Én nem értékeltem túl különösen a mezegazdasági munkásság szempontjából a mezőgazdasági kamarát, azt azonûan mindenkor el kellett ismernem, hogy — kikapcsolva a mezőgazdasági munkásságot — általábanvéve a mezőgazdaságot figyelemmel kíséri, javaslatokat tesz a mindenkori kormánynak, közbelép, szóval hasznos és értékes szolgálatot tud tenni a mezőgazdasági tarmelés terén. De csak akkor, ha ez a kamara tényleg működik is. Ami azonban az utóbbi időkben történik, engedje meg a miniszter úr, az inkáfcb kárára van. mint hasznára ennek az intézménynek, (Meskó Zoltán: Bizony, itt sürgősen segíteni kellene!) inkább árt neki, mint elősegíti. Olyasmivel, ami Máté Imre igazgató úr körül történik, : — akit én nagyrabecsülök — nem visszük előre egy csöppet sem a kamarai ügyet, s legkevésbbé visszük előre a mezőgazdaság ügyét. Elnök: Figyelmezt&tem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Szeder Ferenc: Rögtön befejezem. Amikor az előadó úr a vidéki mezőgazdasági kamarák ^^^^^^ipp^WP^^ ülése 1939 november l^-én, péntekéit. tevékenységéről beszélt, én jóleső érzéssel vettem tudomásul a kamarák működéséről szóló kijelentéseit és elgondoltam: jóságos Isten, csak Budapesten nem tud a mezőgazdasági kamara működni? Ügy látszik, nem illik bele Budapestbe vagy mi az ördeg az oka. Arra kérőm a földmívelésügyi miniszter urat, hogy mint felettes hatóság, nyúljon bele ebbe a dzsungelba. (Meskó Zoltán: Az elnököt is meg kellene már végre választani!) Végre tiszta hel.zetet kell itt teremteni és hozzáértő embert kell a kamara élére állítani, aki bírja mindazoknak a bizalmát, akik e körül a kamara körül csoportosulnak. T, Képviselőház! Nagyon rövid az idő, nem mondhatok el mindent, amit akartam. Csak azt teszem Ihozzá az elmondottakhoz, hogy miután nem látom azokat a szempontokat a költ L égve^ tésben jelentkezni, amelyeket én képviselek, nem fogadom el a költségvetést. Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kristóf képviselő urat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Képviselőház! Előttem felszólalt képviselőtársaim legnagyobb részben noli ti kai szempontból foglalkoztak a földmívelésügyi tárca költségvetésével. Méltóztassék "nekem megengedni, hosry én, mint gyakorlati gazda, ezzel a költségvetéssel kizárólae' gazdasági és gyakorlati szempontból foglalkozz-mi, ebből a szempontból tegyem meg az észrevételeimet és fűzzem ehhez a költségvetéshez megjegyzéseimet. Nagy örömmel állapítom meg elsősorban azt, hogy ez a költségvetés az előbbi költségvetéshez képest emelkedő tendenciát mutat. Nem naerv ez az emelkedés, de arra elegendő, hogy a földmívelésügy bizonyos részeiben valamivel intenzívebb munkát tudnunk végezni. mint amilyent eddig végeztünk. Észrevételeimet és megjegyzéseimet abban a sorrendben szándékozom megtenni, amilyen sorrendet az indokolásban a miniszter úr megállapít. Kezdem a növénytermeléssel. A növénytermelés terén naivon sok a hiba. A mi falusi népünk a szüleitől és őseitől örökölt hagyományoknak és szokásoknak megfelelően elsősorban gabonatermeléssel foglalkozik- Teszi ezt talán azért, bosry azt az egypár hold földet, amellvei bír, úírv V> a s™« 1 hass« ki hngy a háztartásához, a megélhetéséhez szükséges gabonáit eműekért ne kell len a kereskedőhöz mennie. hanem azokat maga megtermeléssé. Sajnos. esztendőkön keresztül kalászost termel kalászos után és ezáltal nemcsak a termelt gabona minőségét rontja le, hanem egyúttal a földet is gyengébb termőkép^sségűvé teszi. H« rá lehetne venni és rá lehetne szoktatni a mi falusi népünket arra. hogy ipari növények termelésével, vagy takarmánymagvak és takarmánynövények termeiéivel foglalkozzék, akkor mindenesetre meg kellene szervezni az értékesítést is, mert ha ezeket a terményeket termelné és adná el, akkor nem lenne meg a megfelelő gabonamennyisége, amelyet háztartásában fel kell használnia, az értékesítés.^ amely; nek során ezeket a termékenyeket eladná, a napi árnál alacsonyabban történnék, tekintettel arra, hogy messze vannak a falutól azok a központok, ahol a terményeit eladhatja, a beszerzés pedig a napí árnál feltétlenül drágábban történnék, ennélfogva nem találná meg a számítását. Ezért ha gabonát termel gabona után,
