Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 navember 17-én, pénteken. 187 talán még mindig

1 jobban jön ki, mint lia ezeket az árdifferenciákat kell nyögnie, mert ez az árkülönbözet és a fuvar meg drágítja a megélhetését. Az állattenyésztés a gazdának egyik legfontosabb bevételi forrása. Az állattenyésztést minden tekintetben fel kellene karolni, még pedig egyrészt apaállatok, másrészt anyaállatok rendelkezésre bocsátásával, amely utóbbiakat olyan megbízható gazdáknak kellene kiadni, akik az állattenyésztéssel szeretettel foglalkoznak és akiktől a falu népe, a többi gazda tanulhat abban a tekintetben, hogy milyen állatot neveljenek, hogyan neveljék fel és hogyan tegyék ezáltal az állattenyésztést rentábilissá. Feltétlenül szükségesnek tartanám, hogy az állattenyésztés terén nagy súlyt fektessünk a tejhozamra, mert a mai viszonyok mellett a faluban talán a tej az egyedüli cikk, amelyet megfelelően és rendesen lehet értékesíteni. Itt az állattenyésztésnél említem meg, hogy felfogásom szerint meg kellene szabni és ellenőrizni kellene, hogy milyen korhatárok között lehet az állatokat tenyésztésbe venni. (Gróf Esterházy Móric: Helyes!) Nálunk nagyon sokszor megtörténik, hogy egyéves—ötnegyedéves üszőket már tenyésztésbe akarnak venni. Ezáltal csak csökevényszaporodás lesz, nem megfelelő utódokhoz jutnak. Nagyobb ellenőrzést kellene gyakorolni a lótenyésztés terén, nehogy az a sok korcskeveredés és keresztezés, amely most^az országban van. még jobban lerontsa lótenyésztésünket és lóállományunkat. Mind a szarvasmarhatenyésztésnél, mind a lótenyésztésnél feltétlenül kiterjesztendőnek tartanám a törzskönyvezést, (gróf Esterházy Móric: Ügy van!) a lótenyésztésnél pedig még azt is, hogy a minden tekintetben megfelelő kancákat mentesíteném az igénybevétel alól, bárkinek tulajdonában vannak is. Nagy problémája az országnak a sertéstenyésztés problémája. Nincs olyan esztendő, hogy a sertéspestis ne vinne végbe óriási pusztításokat a sertésállományban. (Úgy van!) Vannak községek, ahol az állománynak 70—80 százaléka, sőt mondhatnám talán 90 százaléka is elpusztul. A magam részéről kötelezővé tenném a szimultánozást. Ezáltal elérhetnők azt, hogy a sertésállomány nagyrészben megmaradjon, de elérhetnők azt is. hogy a szimultánozás kötelezővé tételével a szimultánozási költségek sokkal kisebbek lennének, mint most. Az állattenyésztéssel kapcsolatban nagy súlyt kellene helyezni a legelőgazdálkodásra. Mi ma a helyzet? Nagyon kevés olyan község van, ahol van rendes, szakszerűen kezelt közlegelő. Sajnos, nem lehet minden községben közlegelőket létesíteni, tekintettel a községek kicsiségére és arra, hogy sok községnek a határa nem megfelelő erre a célra, de hacsak lehet, ezekben a községekben is kellene közlegelőket létesíteni, mert ezáltal jobbá és olcsóbbá tehetnénk az állattenyésztést. A gyümölcstermelés terén szükség volna arra, hogy necsak az exportgyümölcs legyen eladható, hanem míg a gyümölcstermelést nem lehet kifejleszteni úgy, hogy minden tekintetben megfelelő gyümölcsöt termeljünk, addig a meglévő készletek is valahogyan felvásárolhatok legyenek. Ebbe a kérdésbe bele kellene nyúlni, mert a közönséges gyümölcs úgyszólván eladhatatlan. Nagyon jól tudom, hogy azt kell termelnünk, aminek megvan a piaca, de amíg nem tudunk minden tekintetben áttérni erre a termelésre, addig mindenesetre szükséges az, hogy meglévő gyümölcsünk is valahogyan értékesíthető legyen. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. Itt térek rá a gyümölcs értékesítésének egyik legjobb módj aszalásra. Ezen a téren a földmívelésügyi kormány már igen sokat tett, de ez még nem elegendő, mert az aszalókat fejleszteni, szaporítani kellene, hogy valamikor elérhessük azt, hogy ebben a tekintetben ne kelljen behozatalra szorulnunk. Jobban meg kellene szerveznünk a szőlőés borértékesítést is. Ezen a téren is történt már sok minden és történik most is, azonban kisgazdáink felesleges boraikat még mindig nem tudják megfelelőképpen értékesíteni, mert nincs meg az a szerv, amely ezeket a borokat felvásárolná. Megemlítem itt még azt a kényes kérdést is, hogy a gyümölcs- és borgazdaság rentábilissá tétele érdekében szükség volna arra, hogy a termelők, legalább is az év bizonyos részében, a szőlő- és borgazdaságok gyümölcstermelésének mellékterményét, a cefrét kifőzhessék. A szeszfőzés nemcsak pénzügyi feladat, hanem bizonyos tekintetben földmívelésügyi, mezőgazdasági probléma is. Nagyon sok érték megy veszendőbe azáltal, hogy a termelő a gyümölcsét, a cefréjét, nem főzheti ki, hanem értékesítenie kell a legközelebbi körzeti szeszfőzdében, ahol azonban olyan alacsony árakat kap, hogy talán a beszállítás fuvardíját sem keresi meg vele. A mellett, hogy ezzel sok szabálytalanságot akadályozhatnánk meg, szerintem még elég nagy jövedelemhez is juthatna a kincstár. A miniszter iir az indokolásban azt az ígéretet tette, hogy kertmunkásképző iskolákat fog felállítani. Ezt az ígéretet örömmel üdvözlöm, csak arra kérem, hogy fejlesszék ki ezeket a kertmunkásiskolákat egyúttal méhésziskolákká. Ezzel előbbre lehetne vinni a méhészet ügyét s talán nem volna célszerűtlen az, ha ezzel a földmívelésügyi minisztériumnak egy önálló, külön osztálya foglalkoznék. mert felfogásom szerint ez nemzetgazdasági szempontból is nagyon jelentős lenne. örömmel tölt el az; a tudat, hogy az erdőállomány mintegy másfélmillió holddal megnövekedett, részben azért, mert nemzeti vagyo nunk ezzel szaporodott, másrészt pedig, mert ezzel nagyon sok állástalan erdőmérnököt tudtunk elhelyezni. Ebben a tekintetben csak arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy az új erdőgazdaság mellett folytassák az erdőgazdaságot a régi területeken is és ne feledkezzenek meg az Alföld további fásításáról Rá kell mutatnom itt arra az anomáliára, hogy a legutóbbi kataszteri felvételnél minden olyan területet, ahol egy-két fát találtak, erdőterületnek minősítettek, tekintet nélkül arra. hogy az a terület valamikor erdő volt-e vagy sem. Ez szerintem helytelen felfogás s helytelen ténykedés^ úgy mező-, mint erdőgazdasági szempontból. Fejleszteni kívánja a miniszter úr a mezőgazdasági szakoktatást. Ennek nagyon örülök, mert feltétlenül szükséges a mezőgazdaság szempontjából, hogy munkás és szorgos gazdaif jakat neveljünk, akik a szakoktatás keretében szerzett tapasztalatot és tudást szeretettel alkalmazzák a saját birtokuk művelésénél. Vigyáznunk kell azonban arra, nehogy^ minden egyes, legalacsonyabb fokú mezőgazdasági szakiskolát végzett férfi gazdatisztig elhelyezkedést keressen, a helyett, hogy a saját szülei birtokára menne vissza. Most a kishaszon bérleti törvény életbeléptetése során nagyon üdvös dolog

1 volna az. ha a földhözjuttatottakat valahogyan arra kény25