Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

84 Az országgyűlés képviselőházának 51. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ez már nem nádpálca volt!) Valahogyan valami (tervszerűséget kell nekem itt feltételeznem a rendőrség eljárásá­ról, mert hiszen nemcsak ebből az alkalomból, hanem egészen más esetből kifolyólag is ugyanilyen brutálisan bánt el a rendőség egy másik ^ nemzeti szocialista testvérünkkel. Jegyzőkönyv van a birtokomban, amely sze­rint Szabó Szilveszter budapesti lakost folyó hó 9-én, 11 és 12 óra között, amikor menyasz­szönyával és annak nővérével egy Jókai-uteái vendéglőben borozott, a razziázó detektívek a nőkkel együtt beállították a sorba. Bár ő ma­gát igazolta, ottmaradt, hogy menyasszonya és nővérének igazolásánál jelen legyen. Eköz­ben egy próbarendó'r, egy kétrozettás rendőr durván rámordult: te aljas csirkefogó, miért állsz ki a sorból, s megrugdosta, úarvhogy az illető elesett. Ezt követőleg beállították a sorba és a többiekkel együtt bevitték a Mozsár­utcai kaoitányságra. Ott a nélkül, hogy ki­hallgatták volna, a nélkül, hogy valamit is kérdeztek volna tőle, az előbb említett próba­rendőr más^k három társával együtt megrug­dosta, majd bevitték egy üres szobába, ott hárman karddal nekiestek és a szó szoros értelmében összeszabdalták. Az illetőt mentők vitték be a Kókus-kórhába, ahol látlelelet vet­tek fel és maga a kórházi orvos állapította mep;, hogy ilyen brutalitást a közelmúltban egyáltalán nem is tapasztaltak. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol a belügyminiszter?) Erről az esetről ennek az esetnek kapcsán fel­jelentés is tétetett. Tisztelettel le fogom tenni a, Ház asztalára ennek a szerencsétlen ember­nek a véres ingét és le fogom tenni azt a fel­öltőt, amelyet karddal összeszabdaltak és ame­lyeket ennek az embernek a vére öntözött. Amikor azt látiuk. hogy a magyar t ki­rályi államrendőrség (Hubay Kálinán (a jobb­oldal felé): Most tessék nevetni! Ez csak egy magyar ember vére!) politikai gyanúsítottak­kal szemben nem igyekszik a nyomozást tény­leg lefolytatni, hanem valósággal kiverni igyekszik belőlük a vallomást, akkor — mint előbb említettem — nekem ebben valahogyan tervszerűséget kell feltételeznem és azt kell hinnem, hogy ez a szadizmus valahogyan a rend őrséi? vezetőségének részéről indul ki. Meg kell itt említenek, hogy a magyar ki­rályi államrendőrség politikai osztályának ve­zetőié. Sombor-Schweinitzer József, aki ma korlátlan hatalommal intézi ezeket az ügyeket, a mi intervenciónkra sem volt hajlandó meg­szüntetni ezeket a brutalitásokat. Amikor mi heten, nyilaskeresztes képviselők, ezt megelő­zőleg Éliássy magyar királyi rendőrfőkapitány úrnál eljártunk és hivatkoztunk ezekre a meg­veretésekre, ő egészen egyszerűen dajkamesé­nek minősítette ezeket. (Hubay Kálmán: A véres ing is dajkamese!) (Az elnöki széket Tors Tibor foglalja el.) Ilyent nem lehet feltételezni, hiszen ámult ősszel én is lakója voltam annak a szomorú épületnek és láttam, amikor mellőlem, a 200-as cellából vitték ki a delikvenseket s azt is lát­tam, hogy azok milyen állapotban kerültek vissza a cellába. T. Képviselőház! TJgy_ látom, hogy az a tény, hogy Sombor-Schweinitzer Józsefnek ma is zsidó felesége van, maga egyik oka annak, hogy itt a magyar zsidóság legnagyobb örö­mére, ilyen módon kezelik a nemzeti szocia­ülése 1939 november 15-én, szerdán. lista politikai foglyokat. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) T. Képviselőház! Szégyenletesnek tartom azt, hogy a IT. számú zsidótörvény végrehajtá­sának esztendejében a magyar államrendőrség politikai osztálya vezetőjének zsidó felesége van. (Ügy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) 1 isztelettel kérem a belügyminiszter urat, vizsgáltassa meg annak a pernek, annak a zárt tárgyalásnak az aktáit, amely arról szól, ho«y Sombor-Schweinitzer József ellen két esztendő­vel ezelőtt a Rákóczi téren egy nő merényletet követett el és a tárgyaláson ez a nő azt a val­lomást tette, hogy Sombor-Schweinitzer József rendőrfőtanácsos neki házasságot ígért, eszten­dőkön keresztül bolondította és amikor éksze­reibői és egyéb értékeiből kifosztotta, akkor faképnél hagyta. (Hubay Kálmán: Benne van az aktában!) T. Képviselőház! Amikor a politikai rend­őrség vezetője ilyen megvilágításban áll előt­tünk, akkor mi ezzel a rendszerrel szemben a legteljesebb bizalmatlansággal kell ho^y visel­tessünk. ÍBudinszky László: Azonnal el kell távolítani!) Nem tudom megérteni, mi szükség vau arra hogy Sombor-Schweinitzer Józsefnek, aki szintén zsidó elődjének szisztémáját, He­tényi »Csoesó« bácsi metódusait követi, még mindio" szabad kezet engedjenek ezeknek az atrocitásoknak elkövetésében. Kérem a belügyminiszter urat, igyekezzék a rendőrséget kultúrnívóra, a nyugati államok nívójára emelni, mert mésriscs^k abszurdum az, hogy vitéz Hivessy, Próbált, Pinczéssy és Báu­hidy detektívek minden megtorlás nélkül kéj­jel tapossák a nemzeti szocialista gyanúsítot­tak veséjét, körmüket leverjék és a legkegyet­lenebb kínzásokkal próbálják vallomásra bírni. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy kijelentései közmegvetésnek teszik ki a rendőrhatóságot. Szíveskedjék olyan kifejezé­seket használni, amelyek bírálat gyakorlására alkalmasak, de nem sértők, (Rapcsányi László: De lia megérdemlik!) Gruber Lajos: Én bizonyítékot is nyújtok be a rendőrség munkájáról. (Rapcsányi László: Holnap elő fogják őket léptetni! — Mozgás a középen. — Hubay Kálmán: Máskép beszélne, ha maga lett volna abban a.z ingben! — Rap­csányi László: Nem lenne olyan jó kedve! — Hubay Kálmán: Nem lehet ezen humorizálni! — Rapcsányi László: Abban is magyar testvér volt!) Valahogyan minden felső ellenőrzés nélkül eszközlik ezeket a megveretéseke-t. mert hiszen a m. kir. ügyészség vezetője. Baróthy főügyész úr is többször felszólalt e^ek ellen a mesvere­tések ellen, de ezek mindeddig nem szűntek meg. Én tehát valahogyan úgy látom a hely­zetet, hogy itt a hazai zsidóság befolvása^ ér­vényesül 100%-ig és azok az összeköttetések, amelyek Sombor-Schweinitzer zsidó feleségének révén épültek ki. juttatták oda ezeket a szeren­csétlen magyar testvéreket, hogy a r^ndő^ség légvédelmi pincéjéből ártatlanul kikerülve, egész életükre nyomorékok maradjanak. O^an­csányi László: A veséjüket is leverik!) Nem kérem, hanem egyenesen megkövetelem a m. kir. belügyminiszter úrtól, hogy ezeknek a rendellenességeknek, ezeknek az atrocitások­nak, ezeknek az abuzusoknak véget versen és oda hasson, (hosrv végre pmV>erhpz m iá1 +ó mó­don bánjanak még az elítéltekkel is. (filénk he­lyeslés én tar>s a szélsőbal oldalon. — Rapcsányi László: Mondjon le a belügyminiszter, az lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom