Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ül a legjobb! — Hubay Kálmán: A büffében van, nem ér rá!) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Lili János képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. Belügyminiszter Ürhoz, az országban folyó bolseviki propaganda tárgyában. 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy míg ő és közegei a magyar nemzeti szocialista mozgalmat a legkíméletlenebbül üldözik, addig az országban egyre erőteljesebben érvényesül a vörös bolsevizmus propagatív és agitációs tevékenysége^ 2. Mit hajlandó tenni a belügyminiszter úr a vörös bolsevizmusnak az országban folyó terjesztése ellen? Lili János s. k.« Elnök: Lili János képviselő urat illeti a 0 7Q Lill János: T. Ház! Amikor a hatóságok minden néven nevezendő okkal vagy ok nélkül a nemzeti szocializmusnak tulajdonítható megmozdulással szemben a legradikálisabban jérnak el és százával állítják elő és tartóztatják le a nyilaskeresztes párt tagjait, akkor én legalább is furcsának találom, hogy ugyanez az erély úgy a belügyminiszter úr, mint a belügyminiszter úr alá rendelt hatóságok részéről nem érvényesül - azzal a kommunista propagandával szemben, amely kommunista propagandát hazánkban a magyarsággal semmi néven nevezendő lelki és vérségi kötelékben nem lévő zsidóság folytatja. Folytatja ezt a propagandát elsősorban az ipari vidékeken, másodsorban pedig a határvidéken és főleg Kárpátalján. Ezt a propagandát a rendszer közvetve nagyban elősegíti azzal, hogy ezidőszerint nem hajlandó vagy nem képes olyan törvények és olyan rendelkezések hozására, amelyek alkalmasak volnának olyan állapotokat teremteni, amelyek részben a munkanélküliség és a betegesen aránytalan jövedelemmegoszlás terén ezt a kommunista proparandát, amely egyedül és kizárólag a zsidó világuralmi törekvések céljait szolgálja, hatástalan uá tegyék. Másodszor pedig a nemzeti szocializmust, amely természeténél fo^ya, alaptörvényeinél fogva, egyedül és kizárólag természetes ellenszere a kommunizmusnak, minden rendelkezésére álló eszközzel elnyomja és a parlamentarizmus és az alkotmányosság legnagyobb dicsőségére törvényes vagy törvénytelen eszközökkel igyekszik újból az útból elteni és ezzel szabad folyást engedni ennek a kommunista propagandának. T. Ház! Hogy ezek a helytelen intézkedések, illetve talán azt mondhatnám, ezek az egyhelyben topogáso'k. ez^k a semminő iptézkedések (Rapcsányi László: Rákrendszer!) a liberalizmus, a liberális kapitalizmus kar-zsisárát mennyire elősegítik és mennyire előkészítik a talajt ennek az idegen célt szolgáló és a magyarság lelkületétől téliesen távolálló propagandának, erre vonatkozólag legyen szabad talán megemlítenem, hogy itt van először a földreform kérdése. Hosszú esztendők óta vajúdik a földreform Magyarországon, hosszú esztendők óta vajúdik a földreform itt a parlamentben anélkül. íhogy egy lépéssel is előrejutott volna. (Ellenmondások a jobboldalom. — Ravcsányi László: De mennyire ign van!) Hogy ez mennyire így van. arra legjobb bizonyíték éppen a közelmúltban tárgyalt ja9 1939 november 15-én, szerdán. <*><3 vaslat, amely minden néven nevezendő gyönyörű választási ígérettel szemben egy egész egyszerű kishaszonbérleti javaslatra zsugorodott össze. (Br. Vay Miklós: Nem volt itt, amikor tárgyaltuk a javaslatot! — Rapcsányi László: Olyan vékony az, mint a maga hangja!) Pedig ez a probléma nem egészen közömbös ezzel a propagandával szemben, mert hiszen éppen ezzel a kommunista propagandával kapcsolatban halljuk úton-útfélen elsősorban a földosztást emlegetni. De van ennek egy másik oldala is. (Baross Endre: Minden éremnek két oldala van!) Ez pedig az, hogy ennek a meg nem oldott problémának következtében három millió tiszta magyar földmunkás, tiszta magyar földműves éli az agrárproletáriátusnak egészen szomorú, bizonytalan helyzetét, éli annak az agrárproletáriátusnak a helyzetét, amelynek keretében egy alföldi földmunkás családjának napi átlagos keresete alig éri el az egy pengőt. Kérdem tehát, hogy ezek az állapotok alkalmasak-e arra, hogy egy kommunista propagandának elejét vegyék? Vájjon nem ez a rendszer-e az, amely a kommunista propagandát ezzel a semmittevéssel elősegíti? (vitéz Roszner István báró: Maguk mit csinálnak! Mi küzdünk ellene! (Zaj a szélsőbaloldalon, — Egy hang a szélsőbaloldalon! Szégyelje magát! Egy vitéztől többet várvnk! — Zaj. — Egy hang a szélsőbaloldalion: Zsidó vér van benne! — Hubay Kálmán: Csak egynyolcadrész zsidó!) Elsősorban az ipari vidékeken és másodsorban a Felvidéken folytatódik a lekbatásosabban ez a kommunista propaganda. Távol áll teljesen a magyar dolgozók millióinak lelkétől és távol állott mindig a mae-yar dolgozók millióinak lelkétől. Hogy valamikor Magyarországon kommunizmus lehetett, annak egyedül és k"zárólag az az oka, hogy az a társadalmi réteg, amelynek kötelessége lett volna a magyar dolgozók élére állni, tunyaságánál, nemtörődömségénél fogva otthagyta ezt a réteget. {ügy nan! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon. — vitéz Roszner István báró közbeszól. — Egy hana a szélsőbaloldalon: Zsidó hallgasson: — Hubay Kálmán: ösak nyoloadrész! — Zaj.) Arra, hogy mennyire távol áll a magyar tömegektől a kommunizmus és a kommunizmus ideológiája, — és itt esősorban az ipari munkásságra gondolok — elég bizonyíték volt a múlt választás. Akkor a magyar munkásságnak nagy tömegei sorakoztak fel a nemzeti szocialista zászlók alá, felsorakoztak pedvg annál az oknál fogva, mert tisztába jöttek azzal, mert látták, hogy semmi néven nevezendő marxi ideológián keresztül szociális jólétüket meg nem tudják javítani, szociális nyomorukból soha ki nem tudnak emelkedni. (Rapcsányi László: De a osodacsacsi sem húzza ki őket!) Belátták azt is a dolgozó milliók, hogy egyedül és kizárólag a nemzeti alapon felépített szocializmus az, amely fel tudja őket emelni, sőt azt mondhatnám, ez sokkal tovább mehet a szocializmus terén és sokkal tovább is fogunk menni a szocializmus terén, mint amennyiről a marxi ideológiának és kommunizmusnak idegenfajú és ezen idegen faj szolgálatában álló hirdetői valaha is álmodni mertek volna. (Kabók Lajos: Azt sem tudja, mi a szocializmus! — Zai. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Magának illik tudni! — Kabók, Lajos: Nem is kérdezem magától! — Zaj.) A kap'talizmusnak — és itt célzok úgy a liberális, mint a feudális kapitalizmusra — mindig az volt a
