Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

82 Áz országgyűlés képviselőházának Si. ülése WÈ9 november 15-én, szerdán. haszna lehet. (Élénk helyeslés és taps a szélső­baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Következik Nesz Ferenc képviselő úr inter­pellációja a belügyminiszter úrhoz az interná­lások ügyében. _Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az inter­pelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak...« (Foly­tonos zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem halljuk!) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni, akkor meg méltóztatnak hallani az interpellá­ciót. (Kóródy Tibor: A kaszinó odaát van a túloldalon. — Folytonos zaj.) Kérem a jobb­oldalon ülő képviselő urakat is, hogy méltóz­tassanak az interpelláció felolvasását nyugod­tan meghallgatni. Megay Károly jegyző (tovább olvassa): >... azokról a törvénysértésekről, visszaélések­ről, amelyeket a rendőri hatóságok az interná­lások és rendőri felügyelet alá vájó helyezések ügyében elkövetnek? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak, hogy az internálási és rendőri felügyelet alá való helyezési határozatok meghozása előtt az érdekelteknek, illetve terhelteknek még a védekezési lehetőséget sem adják meg? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy ezek a letartóztatottak legtöbb esetben csak 6—8 nan után kerülnek a rendőr­hatóság elé, s ekkor már közlik velük a hatá­rozatot a nélkül, hogy akár neki, akár pedig védőjének az iratokba való betekintési jogot megadnák? Hajlandó-e a belügyminiszter úr ezen tör­vénytelenségek, illetve törvényen kívül való helyezések ügyében azonnal intézkedni s (meg­szüntetni az.ország jó hírnevét súlyosan érintő sérelmeket? — Nesz Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nesz Ferenc: T. Ház! Nemcsak a körülöt­tünk lévő országokban, hanem egész Európá­ban izzik a zsarátnok és csak egy fuvallat kell ahhoz, hogy lángralobbanjon, egy soha nem látott pusztító, kegyetlen világháború. A nemzetek legfőbb törekvése az, hogy a belső békét és egységet létrehozzák saját hazá­jukban. Mindannyian meg vannak ugyanis győ­ződve arról, hogy a külső ellenféllel eredménye­sen csak úgy tudnak megküzdeni és csak úgy tudják diadalmasan befejezni harcukat, ha megvan a belső érintetlen egység. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a belügyi kormány­zat intézkedései nem alkalmasak arra, hogy a belső egységet létrehozzák. (Rapcsányi László: Mondjon le a belügyminiszter!) Interpellációm az internáltakkal kapcsola­tos és csak ezekkel akarok foglalkozni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az országban minden­felé ne lennének olyan intézkedések, amelyek alkalmasak arra, hogy a lelki meghasonlás vég­leges bekövetkezését előidézzék. Nem akarok most azzal foglalkozni, (Egy hang jobbfelől: Akkor üljön le!) hogy az internáltakra vonat­kozó rendelkezések, amelyeket a háborúval kap­csolatban hoznak meg, fenntarthatók-e, igen, vagy nem? A jogásztársadalom nagyrésze meg­állapította már, hogy erre törvényes alap nincs. Felszólalásom részbeni tárgya az, van-e tu­domása a belügyminiszter úrnak azokról a so­rozatos törvénysértésekről, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Van! Van!) és visszaélésekről, amelyeket a rendőrhatóságok ezekben az ügyek­ben elkövetnek? Tudja-e a belügyminiszter úr, — de bizonyára tudomása van róla — hogy ahhoz, hogy valakit internáljanak, vagy rend­őri felügyelet alá helyezzenek, elég egy névte­len levél, egy aljas, rágalmazó névtelen levél, vagy elég az, hogy valaki gerincesen nemzeti szocialistának vallja magát, vagy pedig elég az, ha a rendőrközegnek nem tetszik az illető. Már akkor politikailag megbízhatatlannak minősül és mint ilyent, közigazgatási úton helyezik félre az útból. (Rapcsányi László: Kanizsára viszik őket!) Nemcsak állásnélküli egyéneket helyez­nek internáló táborba, hanem társadalmi meg­alapozottsággal bíró, exisztenciával rendelkező olyan egyéneket is, akik erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esnek. Megemlítem itt a tör­vényhozó testületben közöttünk helyetfoglaló Széchenyi Lajos, Vágó Pál, Gál Csaba és Kó­ródy Tibor testvéreink esetét is. Tudja-e a belügyminiszter úr, hogy még a védekezés lehetőségét sem adják meg azoknak az egyéneknek, akiket rendőri felügyelet alá helyeznek? Hat-nyolc nap telik el, míg végre egy rendőrtisztviselő elé kerülnek, akkor kihir­detik előttük a végzést és még csak betekintést sem engednek az iratokba sem nekik, sem védő­ügyvédjüknek. T. Ház! He nemcsak ilyen egyéneket inter­nál a belügyminiszter úr, hanem államellenes üzelmek miatt tiszteket is, tartalékos tiszte&et, akiket a honvédelmi miniszer úr az internáló táborból emel ki, oszt be a magyar királyi honvédséghez és küld fel a Felvidékre, anol hazafiasán és becsületesen teljesítik a haza iránti kötelességüket. Megáll az ember esze, ha arra gondol, hogy az internáló táborba ke­rült tartalékos tisztek helyet foglalhatnak a hadseregben és ellenük semmiíele becsület­ügyi eljárást ott nem foganatosítanak. Ön­kénytelenül is felvetődik a kérdés, amikor azt látjuk, hogy valaki tartalékos tiszt és ugyan­akkor internált fogoly, hogy vájjon a tiszti kardbojt becsülete, nívója süllyedt-e le az in­ternáló tábor nívójára, vagy pedig az inter­náló tábor nívója emelkedett-e fel a tiszti kardbojt színvonalához? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A hadsereg a nemzet szemefénye és annak legnagyobb kincse a tiszti kardbojt becsülete. Végzetes játék folyik itt és csodála­tos érzéketlenség tapasztalható a tiszti kard­bojt becsülete iránt. Értetlenül állok a belügy­miniszter úrnak eme intézkedéseivel szemben és meg kell kérdeznem a belügyminiszter^urat, hogy tisztában van-e az ebben az eljárásban rejlő súlyos felelősséggel és átérzi-e azt? Tudja-e a belügyminiszter úr, hogyan fogja egy ilyen internált katonatiszt magának és rang­jának a kellő tiszteletet és tekintélyt f meg­őrizni? De meg kell kérdeznem a honvédelmi miniszter urat is, Hogyan lehetséges az, hogy akit a belügyminiszter úr internál, ugyanazt ő jónak találja katonatiszti minőségben ki­küldeni a Felvidékre és ott szolgálatot telje­síttetni vele? T. Ház! Meg kell kérdeznem még a honvé­delmi miniszter urat, hogyan tűrheti azt, hogy miután ezek az emberek becsülettel szolgálták a hazát, leszerelésük után ugyancsak vissza­viszik az internáló táborba, vagy rendőri fel­ügyelet alá helyezik őket. (Egy hang a jobbol­dalon: Megérdemlik! — Mozgás a szélsőbalol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom