Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

82 Áz országgyűlés képviselőházának Si. ülése WÈ9 november 15-én, szerdán. haszna lehet. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Nesz Ferenc képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz az internálások ügyében. _Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak...« (Folytonos zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem halljuk!) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni, akkor meg méltóztatnak hallani az interpellációt. (Kóródy Tibor: A kaszinó odaát van a túloldalon. — Folytonos zaj.) Kérem a jobboldalon ülő képviselő urakat is, hogy méltóztassanak az interpelláció felolvasását nyugodtan meghallgatni. Megay Károly jegyző (tovább olvassa): >... azokról a törvénysértésekről, visszaélésekről, amelyeket a rendőri hatóságok az internálások és rendőri felügyelet alá vájó helyezések ügyében elkövetnek? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak, hogy az internálási és rendőri felügyelet alá való helyezési határozatok meghozása előtt az érdekelteknek, illetve terhelteknek még a védekezési lehetőséget sem adják meg? 3. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy ezek a letartóztatottak legtöbb esetben csak 6—8 nan után kerülnek a rendőrhatóság elé, s ekkor már közlik velük a határozatot a nélkül, hogy akár neki, akár pedig védőjének az iratokba való betekintési jogot megadnák? Hajlandó-e a belügyminiszter úr ezen törvénytelenségek, illetve törvényen kívül való helyezések ügyében azonnal intézkedni s (megszüntetni az.ország jó hírnevét súlyosan érintő sérelmeket? — Nesz Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nesz Ferenc: T. Ház! Nemcsak a körülöttünk lévő országokban, hanem egész Európában izzik a zsarátnok és csak egy fuvallat kell ahhoz, hogy lángralobbanjon, egy soha nem látott pusztító, kegyetlen világháború. A nemzetek legfőbb törekvése az, hogy a belső békét és egységet létrehozzák saját hazájukban. Mindannyian meg vannak ugyanis győződve arról, hogy a külső ellenféllel eredményesen csak úgy tudnak megküzdeni és csak úgy tudják diadalmasan befejezni harcukat, ha megvan a belső érintetlen egység. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a belügyi kormányzat intézkedései nem alkalmasak arra, hogy a belső egységet létrehozzák. (Rapcsányi László: Mondjon le a belügyminiszter!) Interpellációm az internáltakkal kapcsolatos és csak ezekkel akarok foglalkozni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az országban mindenfelé ne lennének olyan intézkedések, amelyek alkalmasak arra, hogy a lelki meghasonlás végleges bekövetkezését előidézzék. Nem akarok most azzal foglalkozni, (Egy hang jobbfelől: Akkor üljön le!) hogy az internáltakra vonatkozó rendelkezések, amelyeket a háborúval kapcsolatban hoznak meg, fenntarthatók-e, igen, vagy nem? A jogásztársadalom nagyrésze megállapította már, hogy erre törvényes alap nincs. Felszólalásom részbeni tárgya az, van-e tudomása a belügyminiszter úrnak azokról a sorozatos törvénysértésekről, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Van! Van!) és visszaélésekről, amelyeket a rendőrhatóságok ezekben az ügyekben elkövetnek? Tudja-e a belügyminiszter úr, — de bizonyára tudomása van róla — hogy ahhoz, hogy valakit internáljanak, vagy rendőri felügyelet alá helyezzenek, elég egy névtelen levél, egy aljas, rágalmazó névtelen levél, vagy elég az, hogy valaki gerincesen nemzeti szocialistának vallja magát, vagy pedig elég az, ha a rendőrközegnek nem tetszik az illető. Már akkor politikailag megbízhatatlannak minősül és mint ilyent, közigazgatási úton helyezik félre az útból. (Rapcsányi László: Kanizsára viszik őket!) Nemcsak állásnélküli egyéneket helyeznek internáló táborba, hanem társadalmi megalapozottsággal bíró, exisztenciával rendelkező olyan egyéneket is, akik erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esnek. Megemlítem itt a törvényhozó testületben közöttünk helyetfoglaló Széchenyi Lajos, Vágó Pál, Gál Csaba és Kóródy Tibor testvéreink esetét is. Tudja-e a belügyminiszter úr, hogy még a védekezés lehetőségét sem adják meg azoknak az egyéneknek, akiket rendőri felügyelet alá helyeznek? Hat-nyolc nap telik el, míg végre egy rendőrtisztviselő elé kerülnek, akkor kihirdetik előttük a végzést és még csak betekintést sem engednek az iratokba sem nekik, sem védőügyvédjüknek. T. Ház! He nemcsak ilyen egyéneket internál a belügyminiszter úr, hanem államellenes üzelmek miatt tiszteket is, tartalékos tiszte&et, akiket a honvédelmi miniszer úr az internáló táborból emel ki, oszt be a magyar királyi honvédséghez és küld fel a Felvidékre, anol hazafiasán és becsületesen teljesítik a haza iránti kötelességüket. Megáll az ember esze, ha arra gondol, hogy az internáló táborba került tartalékos tisztek helyet foglalhatnak a hadseregben és ellenük semmiíele becsületügyi eljárást ott nem foganatosítanak. Önkénytelenül is felvetődik a kérdés, amikor azt látjuk, hogy valaki tartalékos tiszt és ugyanakkor internált fogoly, hogy vájjon a tiszti kardbojt becsülete, nívója süllyedt-e le az internáló tábor nívójára, vagy pedig az internáló tábor nívója emelkedett-e fel a tiszti kardbojt színvonalához? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A hadsereg a nemzet szemefénye és annak legnagyobb kincse a tiszti kardbojt becsülete. Végzetes játék folyik itt és csodálatos érzéketlenség tapasztalható a tiszti kardbojt becsülete iránt. Értetlenül állok a belügyminiszter úrnak eme intézkedéseivel szemben és meg kell kérdeznem a belügyminiszter^urat, hogy tisztában van-e az ebben az eljárásban rejlő súlyos felelősséggel és átérzi-e azt? Tudja-e a belügyminiszter úr, hogyan fogja egy ilyen internált katonatiszt magának és rangjának a kellő tiszteletet és tekintélyt f megőrizni? De meg kell kérdeznem a honvédelmi miniszter urat is, Hogyan lehetséges az, hogy akit a belügyminiszter úr internál, ugyanazt ő jónak találja katonatiszti minőségben kiküldeni a Felvidékre és ott szolgálatot teljesíttetni vele? T. Ház! Meg kell kérdeznem még a honvédelmi miniszter urat, hogyan tűrheti azt, hogy miután ezek az emberek becsülettel szolgálták a hazát, leszerelésük után ugyancsak visszaviszik az internáló táborba, vagy rendőri felügyelet alá helyezik őket. (Egy hang a jobboldalon: Megérdemlik! — Mozgás a szélsőbalol-