Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51, ii lesz egy tragédiának, de azok a milliók ezt a tragédiát a maguk számára nem kívánnák, különösen akkor nem, amikor a közelmúltban alkalmunk volt egy ilyen szörnyű tragédiát látni, anely a társadalmi meghasonlás, a belső berendezkedés hibája és az intézkedések hibás volta miatt következett be. Azt hiszem, minden oldalon megegyeznek abban, hogy mi ezen az úton egyetlen országot sem kívánunk követni s ha új magyar életet akarunk táplálni és ápolni, akkor tessék megszívlelni azt, amit elmondottam és ne tessék azon mosolyogni, mert ez a mi szívből fakadó legkomolyabb kérésünk az igen t. kormányhoz. Ezzel befejeztem interpellációmat. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszerelnök úrnak. Következik Közi-Horváth József képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy aljashangú, főként postán továbbított röpiratokban valóságos politikai rágalomhadjárat folyik az ország vezetői ellen? Módjában van-e intézkedni a belügyminiszter úrnak ennek az ország szempontjából ís veszedelmes rágalomhadjáratnak megszüntetésére'?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Közi-Horváth József: T. Ház! Tekintve, hogy itenrpellációmnak külpolitikai vonatkozásai is vannak, arra szeretném kérni t. képviselőtársaimat minden oldalon, hogy kevesebb szenvedélllyel, higgadtabban hallgassanak végig, mert — azt hiszem — valamennyien jót akarunk. Őszintén megvallom, azt is jobban szerettem volna, ha kevesebb közönség lenne a karzatokon. (Derültség a jobboldalon és középen, — Kóródy Tibor: összegyűltek három hét alatt! Joguk van hozzá! — Rátz Kálmán: Tizenegymillió ember a közönség! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Közi-Horváth József: T. Ház! A háború kitörésével egyidőben Magyarországon is — helyesen — életbelépett a gyűléstilalom és a •cenzúra. (Hubay Kálmán: Amit a MEP nem tart be!) Nagyon helyesen szerintem azért, mert elsősorban külpolitikai vonatkozásokban vigyáz nagyon a cenzúra, a gyűléstilalom pedig minden megnyilatkozásra. (Egy hang a .szélsőtaloldalon: De kinek a szempontjából helyes? — Felkiáltások jobbfelől: Az ország, a nemzet szempontjából!) Elnök: Kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Közi-Horváth József: Hogy kinek a szempontjából, erre én azért nem válaszolok sem most, sem máskor, mert itt, amikor, mint képviselő beszélek, és kint is, ha a közönségnek ibeszélek is, más szempontokat nem tudok elképzelni, csak a nemzet szempontjait. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) En tehát a . nemzet szempontjából tartom helyesnek ezt a xgyűléstilalmat és a cenzúrát, elsősorban külpolitikai vonatkozásban. (Maróthy Károly: Csak a kormánypárt is tartsa meg!) Ma az a helyzet, hogy nagy országokban is, de a kicsi országokban még sokkal fokozottabban, minden szóra vigvázni kell, mert ma egy igennel vagy ése 1939 november 15-én, szerdán. 71 egy nemmel országok pusztulhatnak el. (Ügy van! a balközépen.) Ma tehát senkinek másnak külpolitikát csinálnia nem szabad, mint annak az embernek — és azt merném mondani, egyedül annak — aki látja mind<_n mozzanatát és ismeri minden szálát az eseményeknek. (Úgy van! a jobboldalon és a középen.) T. Képviselőház! Annál sajnálatosabbnak tartom, hogy amikor a pártok és a felelős emberek tényleg vigyáznak arra, hogy a gyűléseken ne legyenek külpolitikai megnyilatkozások és az újságokban ne legyenek olyan cikkek és olyan megjegyzések, amelyek sértenék az ország külpolitikai érdekeit, ugyanakkor megindult egy titkos külpolitizálás. Megindult nyomtatványokon, megindult röplapokon, amelyeket szétszórnak vagy postán küldenek széjjel százával és ezrével. (Hubay Kálmán: Fogok néhányat produkálni!) Ezeknek a nyomtatványoknak ©gyrésze jóindulatú, másik része rosszindulatú; egyik része belföldről indult ki, a másik része külföldről jön. Én ezeknek mindegyikét szükségtelennek, sőt károsnak és veszedelmesnek is tartom az ország szempontjából. Hogy mennyire káros és szükségtelen: itt van például egy, a tenorja szerint egészen jóindulattal íródott röplap. Ebben azt magyarázza meg a röplap írója a közönségnek, akiknek a címére megküldte, hogy nekünk ma nem kell attól félnünk, hogy Szovjetoroszország itt van a határunkon, mert hiszen Magyarországnak és a szovjetnek az érdeke ma egy vonalon halad. (Mozgás.) Többet nem beszélek róla, csak éppen azt akarom... (Rajniss Ferenc: Kár!) Nincs csak 15 percem, nem (beszélhetek róla, mert akkor a többire nem marad időm. Azt mondom tehát* hogy még jóindulattal sem szabad ilyen röplapot széjjelküldeni, mert megírhatja jóindulattal, de végeredményben káros lehet az országra nézve. (Hubay Kálmán: A végén — mondjuk meg — a nyilasokat támadta ez a röpirat! — Zaj. — Elnök csenget.) Mondom, nem térhetek ki az egészre. (Zaj.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék a közbeszólásokra reflektálni! Közi-Horváth József: Én külpolitikai szempontból bírálom elsősorban, mert ebből a szempontból látom a legveszedelmesebbnek őket. Itt van egy másik, amely nyilván rosszindulatú tendenciával készült és egészen aljas hangon íródott meg. Ilyen irománnyal még nem találkoztam, amióta betűt olvasok és írok, pedig elég régóta csinálom már. Azt mondja ez a röpirat, hogy az ország — már mint Magyarország — becstelenül elhagyta, cserbenhagyta egyik szövetségesét (Mozgás a jobboldalon.) s ezzel eljátszotta azt a lehetőség get, hogy az ország számára^ nagy területi nyereség következzék be, — és hozzáteszi: az ország mai vezető rétegének az nem is fontos, nekik egyedül csak a saját egyéni koncuk a fontos. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ki írta?) Hogy külpolitikai szempontból menynyire veszedelmes ez, arról felesleges beszélni, de hogy belpolitikailag is nagyon súlyos visszahatásai lehetnek a közvéleményben, arról is felesleges beszélni, (vitéz gr. Hunyady Ferene: Egy szó igaz nincs benne!) A harmadik, amiről még meg akarok emlékezni, egy külföldről jövő levélalakú röpirat. Megint csak egyet említek meg, pedig