Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
70 Az országgyűlés képviselőházának 51. sebb mértékre csökkentse. A civilizált, kulturált országok igazságszolgáltatásában akkor is keresztül viszik ezt az elvet, amikor, már beigazolódott bűncselekményekről van szó, ha a bírói mérlegelés a legkomolyabban lefolytatott nyomozás után a bűnösséget már megállapította. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, a jobboldalon! Jandl Lajos: Még inkább keresztülviszik ezt az elvet akkor, ha csupán vizsgálati cselekményről van szó, s még inkább akkor, amikor a nyomozó hatóságoknak csupán gyanú alapján kell eljárnia. Azokat az országokat, amelyekben a kínvallatást a legutóbbi időkig igyekeztek fenntartani mint nyomozóeszközt, a civilizált népek irtózása elseperte, mint legutóbb Abesszínia esetében láthattuk: az ott szokásban volt kínyallatási módozatokat elseperte a civilizált országok beavatkozása. Ezeket azért hozom fel, mert kultúrországokban a szellemi felkészültség, a jogi tudás, az igazságérzet és az erkölcsi fölény fegyverével kell felderíteni az eseményeket a nyomozó hatóságnak a bűnügyi nyomozás terén. A közelmúltban azonban, mint hivatalos jelentésből olvastuk, pár nap alatt százegynéhány embert fogtak el és tartóztattak le különböző bűncselekmények gyanúja miatt. Ezekről a bűncselekményekről már nem emiékezett meg a hivatalos jelentés, hanem röviden röpiratok terjesztését és röpiratokkal folytatott visszaélést említett. Nem tudom, miféle röpiratok lehettek azok, amelyek szükségessé tették azt, hogy itt Budapesten, az ország fővárosában, nyilvános helyeken, magánlakásokban és az utcán fogdossanak össze embereket, zárjanak be a nyomozó hatóság helyiségeibe, és azután az így, jóformán találomra Összefogdosott emberek között kívánták a nyomozás alapját megvetni, meg nem engedhető' eszközök által. Mert addig semmiféle adat nem volt kezükben, amíg ezt a tömeget össze nem hordták. Természetes, hogy ez a kultúrállamok bűnügyi felderítő szolgálatának elveivel teljes mértékben ellenkezik. De még inkább ellenkezik ezzel az eljárással, amellyel egyes magukról megfeledkezett, erkölcsileg talán nem kellően megalapozott személyek a nyomozás szálait igyekeztek kibogozni és olyan eszközöket vettek igénybe, amelyek egy kultúrországnak ilyen magas erkölcsi nívón álló testületére igen szomorú fényt vetnek. Ezek az események késztetnek engem arra, hogy szóvátegyem azt, hogy ez alkalommal a magánlakásokban lefolytatott nyomozások és házkutatások törvényellenesen, bírói határozat nélkül történtek (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), hogy a magyar fővárosban dolgos polgárok lakásába éjjel behatoltak s a gyermekek sírása és az asszonyok jajgatása mellett cipelték el a családfőket, (Zaj. — FelMáltások a szélső baloldalon? Ez így van! — Elnök csenget.) Én, akihez éjnek idején fordultak segítségért asszonyok, karjukon síró gyermekekkel,... Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Jandl Lajos:... meg tudom érteni, hogy mit jelent ez. (Kóródy Tibor: A báró úr nevet ezen! — Zaj. — Elnök csenget.) Kijelentem, hogy az ország belső rendjének a biztosítása tekintetében ilyen módon nem érnek célhoz, mert ilyen módon a belső rend biztosítását nem lehet elérni( ez súlyos társadalmi meghasonlásra vezethet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), aminek elejét venni s ezt I ülése 1939 november 15-én, szerdán. éppen ezen az oldalon elsősorban kötelességünknek tairtjuk. Párszáz emberrel teljesen, jogtalanul, igazságtalanul bántak el ilyen módon, merthiszen legnagyobb részükről kiderült, hogy semmiféle röpirathoz semmi közük sincs és csupán egy helytelen irányú nyomozati ténykedésnek voltak áldozatai amikor fogságba vetették őket, (Hubay Kálmán: De akkor már összeverték őket!), de akkor már késő volt. Néhány nap múlva ki is engedték Őket, de méltóztassanak elképzelni annak a családnak a helyzetét, amelyből a kenyérkeresőt két napra kiszakítják és még azt sem mondják meg nekik, hová vitték. (Mozgás.) Uraim, ez nem a mi ügyünk, hanem ez éppen úgy az önök ügye, mint ahogyan a mienk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon- — Maróthy Károly: Az ország ügye!) Kijelentem, hogy a társadalmi meghasonlás felé ez az első lépés és ezért itt kell elejét venni annak, hogy ez tovább folytatódjék. (Helyeslés és taps a szélsőaloldalon.) Az a száz család újabb száz és száz, ezer és ezer irokom és ismerős révén tízezreket és húszezreket fog kitenni, akik a fennálló rendnek ilyen események után nem lesznek valami lelkes hívei. Pedig felhívom a figyelmüket arra, hogy nagy szükség van arra, hogy ennek elejét vegyük, Nézzenek, uraim, kelet felé (Zaj a jobboldalon.) látni fogják, hogy már nem is iái 12-ik, hanem a 23-ik órában emeljük fel a szavunkat az ellen, (Zaj-) hogy itt ilyen módszerekkel próbálják a belső (nyugtalanságot továbbra is fenntartani. (Élénk taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék higgadtságát megőrizni és mérsékelni magát. (Kóródy Tibor: Túl kell kiabálni Őket! — Zaj.) • Jandl Lajos: Kijelentem, hogy azt a társadalmi meghasonlást, azt a társadalmi ellentétet, amely kétségtelenül fennáll, mindanyiunknak mindkét oldalon kölcsönösen kötelességünk levezetni, minden eszközzel megakadályozni és ezért nyiltan kérem a miniszterelnök urat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van? Hol van?) szólítsa fel a belügyminiszter urat arra, hogy amennyiben idegei és egészségi. állapota nem engedik meg, hogy több türelemmel, több lélekkel intézze ezeknek a nyomozásoknak az ügyét, amelyek esetleg szükségesek voltak, esetleg nem, a további társadalmi kiengesztelődés érdekében hagyja el a miniszteri székét. (Ügy van! Ügy van! — Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Élénk derültség a jobboldalon.) Tudom, hogy ez nem fogja a miniszter urat erre az elhatározásra bírni, én azonban ebben látom a garanciáját a további társadalmi megbékélésnek. Ügy van! Űay van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassék csendben meghallgatni az interpelláló képviselő urat! Jandl Lajos: Jól tudom, hogy interpellációmra az lesz a válasz a miniszterelnök úr, illetőleg a belügyminiszter úr részéről, hogy »mi ezt az intézkedést szükségesnek tartottuk, ezért a felelősséget vállaljuk», (Zaj.) de én erre azt mondom, hogy ezért a felelősséget sem egy, sem két ember nem vállalhatja, hanem ezért a felelősséget mi mindnyá : an, ez a 9 millió ember kell, hogy vállalja, (Folytonos zaj.) mert lehet, hogy a bársonyszéket, a pozíciót otthagyva, a miniszter úr is részesévé
