Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

772 Az országgyűlés képviselőházának 64. akarjuk. Ez kieseng minden itt elhangzott felszólalásból. Ez a pozitivuma a megajánlási vitának, amellyel érdemes lenne részletesebben is foglalkozni, időm azonban, sajnos, nincs erre. Mégis veszek bátorságot, hogy megmondjam, igenis, az ilyen vitának nemzetnevelő hatása van, mert ezeket a felolvasásokat olvassák, különösen az ifjú generáció tanul belőlük és szívébe vési az itt elhangzott kijelentéseket. Megvallom, magam is tanultam ezekből a felszólalásokból. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy ezeket a felszólalásokat bizonyos nemzeti öntudat, a nemzet és a haza iránti szeretet fűtötte át, akár ellenzéki, akár kormánypárti padokból hangzottak is el. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ezt kell mondanom, ha csak egy-két beszédet ragadok is ki példa gyanánt, ha veszem például Marton képviselőtársam beszédét, amelyből a munkásosztály iránti szeretet sugárzik, vagy az ellenzéki padokból Tildy Zoltán beszédét, aki a parasztosztály és a föld szerelmese. De rá kell mutatnom Imrédy Béla volt miniszterelnök úrnak nem is beszédére, hanem tudományos értekezésére, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) melyben a kettőt, az embert és a földet, mint anyagot és szellemet összefogta s a maga nemzetgazdasági tudásával mint értéket, mint anyagi és szellemi értéket megmérte, hogy azokat, a nemzet szolgálatába állítsa. (Ügy van! Ügy van jobbfelöl.) T. Ház! Éppen a mai idők alkalmasak, hogy rámutassunk arra, miszerint ez az anyag és ez a szellem az ember életében örökké akkumulálódik, építődik, hogy egy bizonyos idő múlva a rombolás szolgálatába állíttassék. Valóban csodálatos, hogy az ember örökös harcra van teremtve, Örökös háborút visel és ebben a háborúban az anyagi, fizikai és szellemi erők minden egységét igyekszik biztosítani. Természetesen akármilyen eszmék, elvek és érdekek alapján indul meg a háború, meg kell állapítanunk azt a történelmi igazságot, hogy háború volt, van és lesz és a háborúnak mindig egy a célja, az, hogy meghódítsa a földet és a földet művelő embert s hogy kisajátítsa azokat az értékeket és javakat, amelyeket a föld és az emberi munka termel. (Ügy van! Ügy van!) Ez az ősi törvény egyszerű szavakkal úgy szól, hogy az erősebb, a nagy hal lenyeli a gyengébbet, a kisebbet, ha tudja és ezért ebben a harcban az emberi szellem pontos számításokat végez arra vonatkozólag, hogy mennyi anyagi, fizikai és szellemi erőt kell összehozni ahhoz, hogy a háborúban, a harcban a győzelmet a maga részére biztosítsa. Csodálatosképpen azonban ezekbe a számításokba vagy az egyik vagy a másik oldalon mindig hiba csúszik be. (Homonnay Tivadar: Ficánkol a kis hal!) Nagyon jól jegyezte meg igen t. képviselőtársam, hogy nem mindegyik pici hal hagyja magát lenyelni. (Ügy van! Ügy van! — Homonnay Tivadar: Például a finnek!) Tudnunk kell ugyanis, hogy van egy negyedik erő is az anyagi, a fizikai és a szellemi erőn kívül, amelyet nem lehet megmérni és ez: a lelkierő. Ez a lelkierő megvan az emberben éppen úgy, mint a nemzetben, de nem minden emberben egyformán és az emberben sem mindig egyformán. Ugyanígy van ez a nemzetnél is, ha kis népek és nemzetek évszázadokon át fenn tudtak maradni és létüket át tudták ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. menteni, akkor csak a lelkierőnek köszönhetik ezt. (Élénk helyeslés és taps.) T. Ház! A kis nemzeteknek az a feladatuk, hogy a lelki erőt önmagukban fejlesszék és akkumulálják. Ez nem jelenti azt, hogy az anyagi a fizikai és a szellemi erőt figyelmen kívül hagyhatják, de igen is éppen a mai nehéz viszonyok közepette szükséges, hogy mi, kis nemzet, kis nép, kis ország lelkileg megerősödjünk. (Ügy van! Ügy van!) Erre minden alkalmat és, minden módot meg kell ragadnunk. Ezért nem jövünk ide a Ház elé panaszokkal és bajokkal. Ezeket a panaszokat és bajokat megpróbáljuk a Házon kívül, a piacon kívül elintézni és gyógyítani a maga rendes útján, a hatóságok útján. (Helyeslés jobbfelol.) Ide kell azonban hoznunk, mert meg kell vitatnunk azokat az elvi alapokat, amelyek alapján ezt az országot fenn tudjuk tartani és ebben az országban népünk jövőjét meg tudjuk alapozni. Mert igenis vaunak elvek, amelyek figyelembevétele nélkül a a jövőt biztosítani nem tudjuk. Különösen az én szűkebb hazámban, Uhorszkaja Ruszbau, Kárpátalján különös gonddal, különös figyelemmel kell a kormánynak ezeket az elveket figyelemben tartani és keresnie a megoldásokat. Ezek a megoldások politikai jelentőségűek, gazdasági, szociális és társadalmi térre tartoznak és kell, hogy foglalkozzunk velük itt a Ház színe előtt. Le kell szögeznem, t. Ház, hogy ennek a területnek közjogi rendezése elsősorban a magyar állam érdeke. És ez a közjogi rendezés kell, hogy minél előbb bekövetkezzék, mert máris elkéstünk vele. Láttuk azt, t. Ház, hogy Olaszország, amikor megszállta kis Albániát, rövid időn belül rendezte Albánia közjogi helyzetéi (Egy hang a jobbközépen: Az más!) Láttuk azt, hogy Szovjet-Oroszország elfoglalta Kelet-Galíciát és három héten belül rendezte közjogi állását. (Tost László: Párezer ember főbelövésével!) Ha ezer ember főbelövésével is. de tiszta helyzetet teremtett az ő államuk szempontjából. (Mozgás a középen.) T. Ház! Annak, hogy nem rendeztük a közjogi helyzetet és elkéstünk vele, keserű gyümölcseit most el kell fogyasztanunk az ellenséges propaganda feltámadásában. El fogjuk fogyasztani, azonban ne feledjük, hogy ezzel a propagandával szemben csak úgy tudunk hatásosan fellépni, ha azokat az okokat, amelyek a propagandának alapot adnak az ellenünk való működésre, megszüntetjük. Gazdasági tekintetben szeretném, ha a kormány nem látszatmegoldásokat, hanem határozott programmot valósítana meg a Felvidéken, amire vonatkozólag a miniszterelnök úr tegnapelőtti expozéja igen megnyugtató kije-, lentéseket tartalmazott. Örömmel ragadom meg*' azonban az alkalmat, — tekintettel arra, hogy a földmívelésügyi miniszter urat is van szerencsém itt látni közöttünk — hogy kifejtsem, vannak bizonyos dolgok, amelyek a kormán

y akarata ellenére nincsenek rendezve. Mert tudomásom van arról, hogy például a szövetkezeti központ, az áruközpont felújítása a kormány akarata volt és ez imáig sincs meg. Vagy például a földmíveskamarának működése és működésének engedélyezése, amely egyenes folytatása volna az Egan-féle akciónak, imáig sincsen rendezve. En hiszem, hogy ezek olyan fontos dolgok, hogy a kormány ezekre súlyt fog helyezni, de hangsúlyoznom kell, hogy a kormány részéről a jóakaratot látom, mert