Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az- országgyűlés képviselőházának 6U- ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. 7T'> például tudomásom szerint az egyetlen ruszin pénzintézet, a Podkarpatszki Bank, amely a hiteléletet van (hivatva irányítani a Kárpátalján, máris működésbe hozatott és a hank megújíttatott. Ezért nemcsak a kárpátaljai, hanem az amerikai ruszinság köszönetét is kell tolmácsolnom a kormánynak, mert az ő filléreikből alapították ezt a bankot. Nem mondom, hogy például a só árának leszállítása, vagy a szegények között való alma- vagy szőlőakció nem üdvös akció. Igenis, ez is kell, mert ezzel a magyar kormányzat megmutatja, hogy szociálisan akar gondoskodni és gondoskodik is a szegényeinkről. Ki kell jelentenem, hogy a magyar királyi kormány szociális téren mindén tőle telhetőt megtesz és ezen a téren mi nagy igényekkel nem is lépünk fel, mert tudjuk azt, hogy a magyar államnak vannak az állam védelmét szolgáló más, fontosabb gondjai is, amelyeket feltétlenül és mindenekelőtt teljesíteni kell. (Ügy van! Úgy van! a közéven.) Kulturális téren meg kell találni a kulturális kapcsolatot a magyar és a magyarorosz társadalom között. Ezt ki kell építeni és ez a sajtónak, a kultúrmunkásoknak, a tanítóságnak és a társadalmi egyesületeknek lesz a ifeladata, (Ügy van! Ügy van!) de el kell távolítani ennek útjából azokat az akadályokat, amelyek feltétlenül meg vannak. A kultuszminiszter úrnak köszönetemet kell kifejeznem azért, hogy a négy orosz középiskola helyett ötöt állított fel, tehát a volt négy középiskolát eggyel megtoldotta, ami azt jelenti, hogy kulturális téren a kormány erejéhez képest igenis mindent megtesz, hogy visszaesés ne következhessek be, hanem ellenkezőleg, fejlődést tudjunk kimutatni. A diákképzés tekintetében a felsőbb iskoláknál természetesen vannak bizonyos nehézségek, különösen azoknál a diákoknál, akik itt Budapesten vannak, mert nem találnak megfelelő elhelyezkedést, ellenben a debreceniek internátust kaptak és ott teljes ellátásban részesülnek. (Hokky Károly: A csehek nem törődtek avval, hogy mi hogyan vagyunk ellátva!) A cseheknél természetesen könnyebb volt a helyzet, mert hatalmas kölcsönökkel rendelkeztek (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon. — Felkiáltások a balközépen: Cseheknek^ adták!) és a mi diákjaink részére biztosítottak ott egy internátust, amely internátusban egynéhány magyar diák is elhelyezkedett a Kárpátaljáról. Társadalmi téren vár reánk a legnagyobb feladat. Hokky képviselőtársain említette, hogy a magyar és a magyar orosz társadalom között bizonyos eltávolodás történt. Ez tagadhatalan, ezt konstatálni kell azért, inert amikor a magyar csapatok márciusban bevonultak Kárpataijára, a nép csókolta a katonákat és szíve minden melegével keblére ölelte őket, az idők folyamán azonban történtek olyan dolgok, amelyek talán a gazdasági átállítás az ellenséges propaganda következtében és más, nem egészen altruisztikus, egyéni érdekek érvényesülése folytán (Ügy van! Ügy van! a balközéven. — Hokky Károly: Itt van az ok!) a helyzetet megváltoztatták, mert azok az egyének azt hitték, hogy a zavarosban majd ők jöhetnek a saját kis hálóikkal halászni. Ezek voltak ennek az okai, amikkel azonban itt nem szívesen foglalkoznám, mert nem szeretek sebeket ejteni, ha már, Nagyatádi szavai szerint, sebeket gyógyítani nem tudunk; csak éppen megemlítem,, hogy ezt a két társadalom közötti elválasztódást és eltávolodást meg kell szüntetni, (Úgy van! a középen.) mert ezt igenis az ellensége« propaganda nagyon ügyesen használja ki ellenünk. Aki újságot olvas, aki külföldi lapot is olvas és rádiót hallgat, hallja azt az ellenséges propagandát, amely ellenünk folyik. Ha azonban a két társadalom közötti eltávolodást meg akarjuk szüntetni, rá kell mutatnunk a fő okra, amely ezt az eltávolodást előidézte, (Halljuk! balfelől.) Ez a fő ok a bizalomkrízis. Igen. t. képviselőtársaim közül többen jártak a mi vidékünkön és tapasztalhatták azt,, hogy valahogyan az emberek között, még a régi barátok között is, megszűnt az a bizalom,, amely ezelőtt összekötötte őket a húszesztendős közös küzdelemben. Valahogyan nem bízunk egymásban, még a legszentebb, a legbecsületesebb érzéseink hangoztatásakor is kétely támad egyikben vagy a másikban. Egyik igen t. képviselőtársam és barátom, — nem fontos a név — amikor beszélgettünk erről a dologról,, azt mondta nekem, hogy ez a bizalmatlanság azért van, mert mi olyan követelésekkel lépünk fel, amelyekre a magyar közvélemény nincs kellően előkészítve és amelyekről nincs kellően tájékozódva és figyelmeztetett engem is arra,, amikor azután rákerült a sor a kormány és a közöttem lévő viszonyra, hogy a játszmát el kell veszítenem, mert felfedtem a lapjaimat. Erre elnevettem magam és azt mondtam, hogy én nem vagyok hamiskártyás, én tiszta játékot játszottam a múltban is, most is azt teszem és azért játszom felfedett lappal, mert ez a játék a másik partnert is bizonyos fair játékra kötelezi. (Hokky Károly: Nekünk ezt nem kell mondani, mi ezt tudjuk, mert mi mindig fair játé- ; kosok voltunk! Erre figyelmeztetni nem keli bennünket, magyarokat!) T. Képviselőház! Semmit sem titkolunk, semmit sem kendőzünk, megmondjuk nyíltan,. hogy mit akarunk, mert a fogalmakat tisztázni kell. (Helyeslés a, szélsőbaloldalon. — Hokky Károly: Állunk elébe!) Semmi olyat nem kívánunk, amit a magyar kormány meg ne ígért volna és amit a magyar állam kerete el ne bírna. (Helyeslés a középen. — Hokky Károly: A Visznik második száma nem ezt bizonyítjaT Bencze György: Húsz évig együtt voltunk. — Zaj. — Elnök csenget.) Igenis becsületes bölcsőt akarunk teremteni népünknek Magyarország kebelében. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Ezt ki kell hangsúlyoznom azért, mert erre jönnek a sopánkodók é& azt mondják, igen, de ez területi autonómiát jelent. T. Képviselőház! Előttem t szólott Sarvay igen t. képviselőtársam beszélt* a falu, a megye autonómiájáról. Talán a falu autonómiája vagy a megye autonómiája nem területi autonómia? Igenis területi autonómia, mert területre vonatkozik. És ha lehet a falunak, járásnak, megyének autonómiája, akkor lehet egy országrésznek is az állam keretében és a törvényhozás által megszabott keretek között! Kikeli jelentenem, hogy nincs egy öntudatos magyarorosz az országban, aki olyan jogkiszélesítést kívánna a magyar államtól és a magyar kormánytól, amelyet a magyar állam egysége el ne bírna. (Helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) Amikor azonban mi igenis azt mondjuk.