Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

A?j országgyűlés képviselőházának 6U. ü szükséges gazdasági felkészültség-, az a háború elveszett. De ezen túl latolgatnunk kell azt, hogy ma még egy újabb nehézséggel állunk szemben és ez a szinte művészi tökélyre emelkedett és a modern technika minden vívmányával felszerelt propaganda, amely túlemelkedik minden határon és képes arra, hogy még mielőtt egy" ágyú vagy egy puska elsülne, benn az országban már megbontsa az egységes nemzeti lelkületet és az országot belülről felrobbantsa. Es ez a legveszedelmesebb, mert ehhez még hadüzenet sem szükséges, ez a propaganda folyhat a legkorrektebb diplomáciai viszony mellett is. Az államok egymással a legjobb viszonyban lehetnek és mégis egymás területén folytatják ezt az átkos propagandát. Éppen ezért nem mindegy, hogy ezzel a propagandával szemben milyen álláspontot foglalunk el. A közelmúlt események mutatják leginkább, hogy a kis balti államokat hogyan kényszerítették térdre. Nem Moszkva egyetlen felszólításának volt ez az eredménye, hanem ezt megelőzte egy rendszeres és szívós propaganda, amely ezeket a kis államokat térdre kényszeríteite és odavitte a szerződések aláírásához. Ez ellen a propaganda ellen nem elegendők a rendészeti eszközök. Tévedés volna azt hinni, hogy ezt a propagandát rendészeti eszközökkel lehet visszaverni és elfojtani; sőt, ha egyedül rendészeti eszközökkel akarnák ezt a pronagandát visszaverni és elfojtani, talán nagyobb kárt okoznának, mint amennyi eredményt elérnek. Amikor ugyanis rendészeti eszközökkel nyúlnak ehhez a kérdéshez, vagy amikor gyűléstitlalmat rendelnek el, vagy amikor a sajtót agyonhallgattatják és azt hiszik, hogy így a véleménynyilvánítás nem fog kifelé hatni, óriási tévedésben vannak, mert ez csak ezeknek a földalatti erőknek a malmára hajtja á vizet, legfeljebb a nyilt színről kénytelenek visszavonulni, de visszavonulnak oda, ahova a rendészet már nem ér el, a föld alá. Éppen a napokban hallottunk itt egy olyan röpirat megjelenéséről, amelyről a nyilaspárt képviselői azt mondották, hogy nem tőlük származik; én a napokban künn jártam a nép között és láttam azt a visszahatást, amelyet ez a röpirat mégis esak keltett. Ezért mondom, hogy óriási tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy egyedül rendészeti eszközökkel lehet ezekben a kérdésekben eredményt elérni. Ilyen propagandát csak ellen propagandával lehet ellensúlyozni, (Ügy van! a középen.) az ellenpropaganda pedig bizonyos szabadságot tételez fel. Nem mondjuk, hogy a rendészet hallgasson el. mert helyes, hogy mérsékelten, gyakoroljon befolyást, irányítsa a dolgot, de az abszolút gyűléstilalmat én helytelennek tartom, mert a földalatti aknamunkával szemben csakis ellenpropagandával tudunk célt érni, ehhez pedig szükség van gyűlések engedélyezésére és a sajtó szabadabb mozgására. Ennek az ellenpropagandának természetesen nemzeti propagandának kell lennie es semmiképpen sem lehet pártpropaganda, mint a múltban is volt, amikor ilyen propagandaszervet állítottak fel, és a propagandamunkahoz óriási reményeket fűztek, de az a propaganda inkább csak pártpropaganda volt, ezért kátyúba rekedt és nem érte el azt az eredményt, azt a célt, amelyet maga elé tűzött. Ez nemzeti kérdés. Igen helyesen mondta Viragh Béla előttem szólott képviselőtársam, hogy ebben mindannyian egyek vagyunk, akármilyen parthoz tartozzék is valaki és ebben a keresztény ése 1939 december 7-én, csütörtökön. 7G3 és nemzeti . kérdésben nem lehet közöttünk semmi különbség. De ez nemcsak a belföldi propagandára vonatkozik, hanem a külföldi propagandára is, amelyet szintén a nemzet egyetemes érdekeineik szolgálatába kell állítanunk, és ez nem is olyan nagyon nehéz. Nekünk nincs szükségünk arra, hogy hazugságokkal álljunk elő, nekünk a mi igazságunkat kell meghirdetnünk, a mi igazságunkat kell mások előtt bizonyítanunk és az igazság győzedelmesen be fogja járni a világot. Láttuk a napokban, hogy amikor a külügyminiszter úr elmondotta beszédét, mekkora visszhangot keltett az egész világon és hiszem, hogy nagy mértékben hozzájárult a mi helyzetünk tisztázásához is. Mondom, nekünk nincs szükségünk arra, hogy hazugságokkal álljunk elő, amelyeknek előbb-utóbb nyomára jutnak, viszont szükség van arra, hogy ezt az igazságot, ne csak elit társaságok előtt hirdessük, ennek az igazságnak le kell hatolnia a tömegek lelkéhez. Eddig is folyt külföldön propaganda, hallottuk, hogy itt volt a külügyi bizottság előtt egy előadás, ott volt a külügyi bizottság előtt egy előadás, amott egy egyetemen tartottak előadást, de ez nem az a propaganda, amellyel mi a világ közvéleményét meg tudjuk győzni a mi igazságunkról. Mit ér az, ha egy elit társaság gyönyörködött az előadás szépségében, a gondolatok nagyszerűségében, ha a tömeg teljes tudatlanságban maradt? Már pedig ez a tudatlanság roppant veszedelmes dolog, mert a tudatlanság a legjobb talaja az ilyen hazugságok kicsíráztatásának és amíg a tömegeket nem tudjuk felvilágosítani, mindaddig a mi igazságunknak nem jósolhatunk nagy eredményt. Különösen áll ez a nyugati államokra, amelyekben a közvéleménynek nagy befolyása van a kormányzás mikénti vezetésére és a kormány elhatározására. Ezért tartom roppant fontosnak és szükségesnek, hogy a kormány itt erélyesen lépjen közbe és minden eszközt ragadjon meg, hogy ilyen hasznos propagandát itt a belföldön és kint a külföldön is kifejthessünk. Csak egy-két példát akarofe felemlíteni arra, hogy ez milyen fontos. Amikor a nyáron otthon jártam a szerb megszállt területen, azt kérdezték ott a Bánátban, hogy itt Magyarorszá;gon miért üldözik a németeket? Hogy itt üldözik? — kérdeztem. Igen, — mondották — mert a jugoszláviai német lapok tele vannak szenzációval, hogy ezt a Baselit hogyan üldözik, hogy ennek a Baschnak mennyit kell szenvednie és így tovább. Amikor elmondtam a valót, hogy hogyan és mint áll a dolog, tágra nyílt a szemük. Ez csak egy eset, amely azt mutatja, hogy elég lett volna ha csak egy cáfolat, egy felvilágosító cikk jelent volna meg. Az a németség mindig hűséges volt ehhez a magyar hazához, az idősebbje még ma is az, ma is epekedve gondol arra a napra, amikor újból visszatér, de itt mulasztások történnek, mert azok a cikkek megjelenhetnek és bejárhatják a falvakat, de a mi propagandánk hiányzik, annak semmi nyomát nem lehet találni. A másik dolog pedig, amiről beszélni szeretnék, a következő. A Benes-féle propaganda egy röpiratot küldött szét az összes angliai ésamerikai refbrmátus egyházak vezetőinek es. ebben a csehszlovákiai református egyház súlyos helyzetét, — mondhatnám — válságát ecsetelte, amelybe azáltal került, hogy Losonc Magyarországhoz került vissza. Azt kérik ebben a röpiratban, hogy mind az angliai, mind pedigr az amerikai református egyházak erélyes ak-