Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-64
764 Âz országgyűlés képviselőházának 6Ï. ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. •ciót folytassanak abban az irányban, hogy Losonc újból visszakerüljön a csehszlovákiai református egyházhoz, mert a nélkül pusztulásnak néz elébe. Mi tudjuk, hogy ez tiszta hazugság, de ott Angliában és Amerikában nincsenek tisztában azzal, hogy egyáltalában Csehszlovákia nincs is; nincsenek tisztában azzal, hogy a szlovákiai reformátusság magyar és hogy Losoncon csak azért van református püspök, mert Losoncon van az ő lelkészi székhelye. Ezt a külföld nem tudja és ezért roppant fontos lenne, ha a külföldön olyan propagandaszervünk lenne, amely nem esetlegesen lépne fel, hanem megszervezett, rendszeresített propagandát folytatna; figyelmét semmi el nem kerülné, mindenre reagálna, mindenre felfigyelne ,és minden ütésre visszavágna. De nem akarok tovább beszélni err'ől a propagandáról, hiszen amit említettem, az teljesen elegendő arra, hogy bebizonyítsam, hogy ezt a veszélyes propagandát, amely a külföldön folyik, nem lehet semmibe venni, (Úgy van]) ezt a propagandát nem lehet lebecsülni, hanem igenis, fel kell ellene lépni és segíteni kell a jelenlegi helyzeten. Egy propagandaszervezetet kell felállítani, amely misszióját be fogja tudni tölteni. Látjuk, hogy minden nemzetnek megvan a maga gondosan kiépített propagandaszervezete, sőt Angliának és Németországnak szinte a minisztérium nagyságát is meghaladó nagyobbméretű propagandaszervezete van, külön minisztériuma, amely a külföldi propagandát irányítja. Tudom, hogy ez pénzkérdés, de a háború is pénzkérdés, tehát ennek a pénznek éppen úgy meg ikell lennie, mint annak a pénznek, amely a hadsereg felszerelésére szükséges. Ismételni kívánom azt, hogy hiába szereljük fel a hadsereget a legmodernebbül, hiába vértezzük fel tetőtől-talpig; ha itt benn a lelkek egységét nem védjük meg az ellenséges propagandától, amely éppen a ^legválságosabb időben robbanthatja fel belülről az országot, mielőtt a háború elkezdődött volna, mit ér akkor a kitűnően felszerelt hadsereg? Szellemi téren is meg kell lennie a Maginotvagy Siegfried-vonalunknak, kerüljön, amibe kerül. Egyformán fontos a katonai, a gazdasági és a szellemi front, mind a hármat ki kell építenünk, ha azt akarjuk, hogy a jövőbeli háború ellen védekezni tudjunk, illetőleg abban a győzelmet magunknak biztosítani tudjuk. A következő kérdés, amelyhez hozzá szeretnék szólni, a szociális kérdés. Nem akarom ezt a kérdést részletezni, mert hiszen a miniszterelnök úr gyönyörűen összefoglalta beszédéhen azokat a, szociális intézkedéseket, amelyeket a kormány eddig tett, illetőleg a jövőben" kíván tenni, hanem csak néhány megjegyzésem volna ezekkel kapcsolatban. Az egész kormányzás alapja nagyon helyes, hogy egy szociálisabb, igazságosabb Magyarországot akar teremte)a. Ez elől a kormány nem is térhetne ki, mert amely kormány elzárkózik a szociálisabb jövő kialakítása elől, az a kormány már meg is bukott. A mai világban, amikor mindenféle keresztényibb gondolkozás érvényesülését látjuk, nem lehet retrográd intézkedésekkel megakadályozni a szociálisabb jövő kialakulását. A megélhetést törvényileg kell biztosítani. Átfogó intézkedést kérek, amely biztosítja a kisexisztenciák megélhetését. A mi pártunk Programm iában benne van a fizetések arányosítása. A fizetések arányosítása roppant fontos dolog. Legyen megállapítva a minimum, de ne 80 pengőben, mert 80 pengőért ma, amikor a gazdasági életben is el tudnak helyezkedni, nem fognak az ifjak az állam szolgálatába lépni. Nyolcvan pengőbői nem lehet megélnie egy diplomás embernek, még kevésbbé lehet családot alapítania. Szüntessék meg a tisztviselők szerződéses alkalmazását. Tíz-tizenegy-tizenkét éven át, néha kétszeres, háromszoros doktori diplomával, mint szerződéses alkalmazottak vannak az illetők a nemzet szolgálatában és csak azután remélhetik a kinevezésüket. Mondják meg, mélyen t. Képviselőház, alapíthat-e az ilyen ember családot és ha családot alapít, tessék nekem megmondani, milyen lelkiséget fog az ő gyermekeinek lelkébe beleoltani és azok a gyermekek milyen emlékekkel fognak a közéletbe belépni? És - ha azt látjuk, hogy ez az alsóbb tisztviselői réteg hajlik a szélsőségek felé, higyjék el, ennék nagy oka éppen a fizetések aránytalansága, amelyet meg kell változtatni. Ne akarjunk lerögzíteni egy lehetetlen állapotot. Emeljük fel a kisebb fizetéseket úgy, hogy a legkisebb exisztencia is meg tudjon élni, de szabjuk meg azt a legmagasabb határt is, amelynél több fizetése ebben az országban senkinek nem lehet. De nemcsak az államnál, ahol a tisztviselők száma, — nagyobb mint Nagy-Magyarországon volt — hanem a magángazdasági életben is ugyanez a helyzet. A múltkor módomban volt röviden rámutatni, hogy míg a munkás, a tisztviselő alig jut valamihez a produktumból, a vezető réteg a magángazdaságban dúslakodik. Ez nem igazság és ez nem fog megnyugvást kelteni sohasem, napról-napra mérgesebb lesz a helyzet, mert a tömegek felébrednek és rájönnek az igazságosabb, szociálisabb útra. Megnyugvást csak úgy lehet teremteni, ha a fizetéseket az egész vonalon arányosítjuk. Legyen szabad még a miniszterelnök úr egy másik tárgyára is rátérnem, ez pedig az áru- és nyersanyagellátás kérdése. A zsidótörvény végrehajtásával kapcsolatban mindenki tisztában volt azzal, hogy nagy nehézségek merülnek fel és óriási nehézségek előtt állnak a kiskereskedők. A kiskereskedők eddig mindenkor a zsidó nagykereskedőnél vásároltak, tőle kapták az árut, most pedig áru nélkül vannak, nem tudnak áruhoz jutni, mert a nagykereskedő még akkor sem ad nekik árut, ha a pénzt a kezükben tartják. Az óriási nehézségek miatt szerte a vidéken küldöttségek járnak, deputációznak a főbírónál és minden hatóságnál. Ezen a helyzeten segíteni kell, mégpedig sürgősen. Segíteni kell azért, mert a Hangya szövetkezetek el vannak látva áruval, a keresztény kereskedők pedig nincsenek ellátva. A kormány hasson oda, hogy a Hangya legyen a kiskereskedők ellátó szerve, a Hangya biztosítsa, hogy a kiskereskedelem el legyen látva áruval. és ís;y fennmaradhasson s eleget tudjon tenni kötelességének, mert ha ezt elmulasztjuk, akkor ez az értékes kiskereskedői réteg el fog tűnni a gazdasági életből. Miután a földmívelésügyi miniszter úr itt van. az ő tárcájával kapcsolatban csak egy, a falvakban most szerzett tapasztalatomat akarom elmondani. Amikor összeírták, kik azok, akiket körülbelül számba lehet venni a földbirtokreform végrehajtásánál, majdnem minden községben az volt az eljárás, hogy megkérdezték, kinek van kocsija és lova. Hiába mondta a másik, hogy nekem pénzem van, en ezen a földön nőttem fel, értek hozzá, egyszerűen nem vették fel, mert kocsija és lova nem