Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

756 Az országgyűlés képviselőházának 64 tem a lakásom előtt, ott kiirtottam a hernyókat, de átjöttek a palánkon és megették azt^ amit nagy költséggel megmentettem. T. Ház! Áttérek most a szociális kérdésekre. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanom, hogy az orosz lakosság ezermester, nincs az a mesterség, amelyet ne folytatna, nincs az az apró dolog, amelyet a mi népünk, a mi hegyilakónk ne tudna (kifaragni, kikovácsolni. A szociális kérdésekhez hozzátartozik a bábaképzés kérdése is. E tekintetben az a baj, hogy nálunk először is 400 bábára lenne szükség és e helyett csak 200 bába van, másodszor pedig veszedelmesnek tartom azt a felfogást, hogy a bábanövendéknek nálunk feltétlenül kell magyarul tudnia; ez veszedelmes azért, mert nagyon fontos, hogy a bába odavaló születésű és odavaló lakos legyen, ahol működik, mert így olcsóbban jut hozzá a szülőnő. Az idegen bába nagyúri allűrökkel jön, nem enged a nyolc pengőből és az is baj, ha unalmában olyan dologba is kezdhet, ami már nagyon közel vinne minket az egykerendszerhez. Nagyon vigyázni kell, t. Ház. Teljesen megfelel nálunk az odavaló, helyi bába. Amikor a szülészetet tanultam, • Késmárky professzor azt mondta, hogy a szülés kirándulás a bizonytalanba. A szülőnő minden várakozás ellenére meghalhat, de ha az a szülőnő egészséges, egészséges körülmények között van, a természet gyermeke, a halálozási százalék nagyon kevés. Nálunk tehát valami nagyon képzett bába nem kell, nálunk csak éppen olyan bába kell, aki tudja, hogy hogyan kell tisztán beleavatkozni, ha a szülés körül valami nem teljesen normálisan megy. Ami a nyelvi kérdést illeti, mondom, nem kell neki magyarul tudnia, hiszen az egész lakosság orosz. Még a háború előtt Nóvák dr., aki most 90 éves korában halt meg és 40 évig volt Ungváron a bábaképző intézetnek a feje, a háború előtti érában, a magyar érában is oroszul adott elő, azon a nyelven, amelyet az intézet növendékei beszéltek. A bábaképzőn az előadás nyelve most is lehetne orosz, annál is inkább, mert nekünk jár bizonyos autonómia és ezzel együtt az orosz nyelv használata is. Nagv megelégedéssel vettem a választásról szóló törvényjavaslatot. A legprecízebb és a legtermészetesebb intézkedés, hogy választás útján kerüljenek be ide a nép képviselői. Az igazgatásnak bizonyos kinövései azért vannak. Az orosz kul túregyesületek és kulturális vállalkozások panaszkodnak a miatt, hogy igen sokáig kell nekik könyörögniük, amíg megengedik nekik az összejövetelt, vagy a színielőadások megtartását. (Hokky Károly: A magyaroknál is lassan megy az! — Korláth Endre: Nálunk ugyanúgy van!) Ez nem olyan nagy dolog, de a kultúregyesületek ügyét mégis csak elő kell segíteni. Szólnom kell aztán a szövetkezetek ügyéről is. Nagyon szép dolog, hogy a Hangya mindenüvé árukat hoz a faluba, de a szövetkezeti elv első parancsa az, hogy az illető helységben eladott árukért a haszon azé a helységé, az illető helység népéé legyen. Ha a Hangya egy helységben boltot nyit, akkor neki elsősorban a szövetkezetet kell megnyitnia és a szövetkezetre bízni az áruknak eladását és a szövetkezetnek adni a profitot. (Rupert Rezső: Az egész Hangya-ügy nagyon beteg!) A hivatalos nyelvről a kormány rendelete nagyon szép, minden be van tartva usque a megírásig. Megvan a blanketta magyar és ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. orosz szöveggel, de rendszerint csak a magyar részt töltik ki, a másik úgy_ marad. {Mozgás.) . Abban a reményben fejezem toe beszédemet, hoíry a kormány elnök úr velünk szemben továbbra is a legnagyobb figyelemmel lesz. A költségvetési megajánlást elfogadom. (Éljenzés és taps, — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Hokky Káxoly! Elnök: Hokky Károly képviselő urat illeti a szó. Hokky Károly: T. Ház! (Halljuk! Bálijuk!) Szándékosan iratkoztam fel az én Homicskó Vladimir barátom után, .akit már békében is orosznak ismertem. (Korláth Endre: I)e egyetlen volt.) Nem volt egyetlen, egypár volt. Megállapítom, hogy Homicskó Vladimir barátom már akkor harcolt azokért a jogokért, amelyekért most is harcol és amelyekért harcolt a cseh-szlovák uralom egész ideje alatt is. (Ügy van! a balközépen.) Én nagyjában t és egészében egyetértek a képviselő úr felfogásával. Ha úgy gondolja, hogy a magyarorosz elnevezés a helyes, ám legyen, ő kompetensebb ennek megállapítására, mint én. Én ugyan azt hiszem, hogy a ruszin nép magát ruszinnak nevezi, (Ügy van! Ügy van! — Rátz Kálmán: 4z is!) tehát azt hiszem, hogy ez az elnevezés volna a leghelyesebb, de erre maga az oroszság illetékes. A.mi magát a nyelvet illeti* természetes az is, hogy a nyelvükről ők határoznak. Nem mi fogjuk eldönteni ezt a kérdést, én legalább semmi esetre sem érzem magam hivatottnak arra, hogy megmondjam a ruszinságnak, hogy milyen nyelvet kell beszélniök. A csehek ezt tették; egészen helytelenül tették. A.mi a képviselő úrnak a vallási kérdésben való felfogását illeti, teljesen egyezem vele. Valóban van 120.000 görögkeleti, ezek a görögkeletiek az ukrán uralom alatt nekünk fegyvertársaink voltak, (Úgy van! Ügy van! a balközépen.) becsületesen, derekasan viselték magukat; minthogy bevett vallásfelekezet, őket is éppúgy megilleti minden jog, mint minden más felekezetet. (Ügy van! Ügy van!) A ruszin kérdéssel éppen azért szeretnék foglalkozni, mert aktuális ez a kérdés és szerintem átfogóan, részletesen evvel a kérdéssel itt ebben a Házban még senki sem foglalkozott. (Halljuk! Halljuk!) Bár ebben a kérdésben magamat prófétának nem tartom, úgy érzem azonban, hogy mint a kimúlt cseh-szlovák köztársaságnak ezen a területen utolsó törvényhozója, valamennyire nekem, magyarnak is jogom van ebben a kérdésben megnyilatkozni és ehhez a kérdéshez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés^ nem olyan egyszerű, bár a terület maga egészen pici, hiszen mégí amikor a bécsi döntés alkalmával levált területek is hozzátartoztak, akkor sem volt ez a terület nagyobb, mint Pest vármegye. A lakossága körülbelül 725.000 lélek, mint ahogyan a csehek az 1930. évi népszámlálás alkalmával megállapították. Ebből körülbelül 110.000-et vettek magyarnak, 90.000-et zsidónak, 40.000-et szlováknak és csehnek, 15.000-et románnak, 12.000-et németnek és még ezenkívül kimutattak cigányokat és más népeket is, úgyhogy körülbelül 400—450.000 ruszin lakosságot lehet venni. Ennek a 450.000 főnyi lakosságnak természetesen meg kell hogy legyenek a jogai, nem lehet őket úgy elhanyagolni, mint ahogyan a

1 csehek minket, magyarokat, el akartak hanyagolni. Mi egymillió-