Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Àz országgyűlés képviselőházának 6&. nykm voltunk a visszatért területen, mégis úgy gondolták a csehek, hogy mi elhanyagolható mennyiség vagyunk, velünk nem kell törődni. A mi fontos kívánságaink nem terjedtek túl a kulturális ós gazdasági autonómián, azonban még ezt sem voltak hajlandók nekünk megadni. Pedig mi egy ezeréves állami életben élt népnek, nemzetnek letört darabjai voltunk, (ügy van! Ügy van!) ami lényeges különbség, ők pedig nagyon kevés ideig voltak azok, tehát mi ebben a tekintetben fölényben voltunk. Mi áldozatai lettünk egypár politikai szélhámosnak, Benesnek és társainak, akik zsonglőrködésükkel és hazugságaikkal szerezték meg azt a területet, például azt állították, hogy a Ronyva-folyó hajózható és beszorítottak bennünket a hála Istenek kimúlt csehszlovák köztársaságba. Nem vérrjel szereztek bennünket, hanem egyszerűen odadobtak martalékul a martalóeoknak. (Felkiáltások: Hazugsággal!} A ruszin nép 800 éven át élt velünk, kivéve azt a 19 évet, amelyben velünk együtt el voltak •nyomva. (Bencze György: Akkor is együtt éltünk!) Mindenesetre együtt éltünk, de nem éltünk együtt például Rassay Károly igen t. képviselőtársammal és más hasonlókkal, akik szerencsére itt éltek. Nekünk mindig az volt a szilárd meggyőződésünk, hogy ennek a területnek, a természet törvénye szerint, le kell válnia arról a területről, le kell válnia épp olyan törvény szerint, mint ahogy feldobok egy követés annak a kőnek vissza kell esnie a földre. Hála Istennek, ez a leválás meg is történt. A ruszin-magyar együttélés kérdése a szeretet, a türelem és megértés kérdése. {Helyeslés.) Mert legyünk tisztában azzal, hogy nem a ruszin nép hibájából és nem a ruszin intelligencia hibájából ma egy egészen más nép és egy egészen más intelligencia tért vissza, mint amelytől húsz évvel ezelőtt elvált az ország, vagy megfordítva. A cseheknek nem volt egyéb gondolata ez alatt az idő alatt, minthogy a magyarságot és a többi nemzetiséget egymástól elválasszák és a ruszinságot egészen elidegenítsék a magyarságtól. Mindenkit, aki magát magyarérzésűnek mutatta, magyaronnak neveztek, ennek gúnyos, sőt megbélyegző jelleget adtak és ezt a gúnyolódást és megbélyegzést csak olyan határozott karakterek és egyéniségek tudták elviselni, mint amilyen Kurtyák János volt. (Bencze György: Jobban haragudtak reánk, mint a magyarokra!) Engedje meg a t. Ház, hogy Kurtyak Jánosnak, az ő boldog emlékének egypár szót szenteljek. (Halljuk! Halljuk!) Kurtyák Jánost a nép vezérének ismerte el, ő a háta mögött érezte a népet és ezért bátran, nyiltan, keményen, egyenesen harcolt a csehek ellen és képes lett volna velük szembeszállni egyedül, mert szilárd volt benne az a meggyőződés, hogy á ruszinság csak a magyarsággal együtt tud élni és boldogulni és a jövő boldogulását csak ezen az alapon várhatja. Az ő meggyőződését maga a'ruszin nép is elismerte és azt a pártot még ma is

1 Kurtyák-pártnak nevezik, amelynek ő volt tulajdonképpen a megalapítója és legmarkánsabb egyénisége. Talán egyetlenegy ember volt még, akit annyira tiszteltek, aki bár vérszerint nem tartozott hozzájuk, de akinek szeretetét és segítő kezét lépten-nyomon érezték: Egán Ede. Ennek a két egyéniségnek a szellemében kell nekünk a ruszinsággal együtt élnünk, kell a ruszinkérdést felfognunk, mert csak ekkor fogjuk tudni igazán helyesen ezt a kérdést megoldani. . Szeretet, türelem és megértés kérdése tehát illése 1939 december f-en, csütörtökön. Ibi a ruszin kérdés, de mindkét részről, (Egy hang a balközépen: Kölcsönösen!) a ruszinság részéről épúgy, mint a mi részünkről, (ügy van! Ügy van} Helyeslés.) Nekik éppeoa olyan szeretettel és megértéssel kell törekedni, mint amii lyen szeretettel és megértéssel törekszünk mi ennek a kérdésnek a megoldására és én itt a Ház előtt mondom azt, hogy ki kell dobni közülünk azt, legyen az akár magyar, akár ruszin, aki eamek a békés egyetértésnek útjában állWgy van! Ügy van! Helyeslés és taps.) A történelem ezeresztersdőn át bebizonyította, hogy nekünk együtt kell élnünk vagy halnunk. En addig, amíg ez meg nem történt, amíg a ruszinság és a magyarság teljesen össze nem forr, nem tartom helyesnek az autonómia megvalósítását. Én szívvel-lélekkel a ruszinsággal vkI gyök, együtt érzek velük, de ezt a kérdést csak akkor tudom helyesen megoldhatónak tartarii, amikor a két nép lelkileg teljesen összeforr. (Mester Miklós; őket is meg kell kérdezni!) Természetesen, őket is meg kell kérdezni, de vannak még ma jelenségek, amelyeket nem le- " het egyszerűéül letörölni, erre nincsen mód és nincs hatalom. Tudjuk nagyon jól, hogy a csehek gondoskodtak arról bőségesen, hogy a két nép közti differenciák mindjobban kiélesedjenek. Elkezdték a pravoszlávia lángragyujtásával, mert azt mesterségesen csinálták. Nem úgy történt az, hogy az a nép akarata lett volna. Kiűzték a papokat és véresre verték őket sok esetben, templomaikat elfoglalták és más hasonló cselekedeteiket követtek el. Ez volt a preludiuma, a bevezetése tulajdonképpen a kommunizmusnak. Ezzel kezdődött a kommunizmus, amely azután később odáig jutott, hogy a kommunisták százezer szavazatot kaptak. (Reibel Mihály: Százötezret!) Mindegy, ez már lényegtelen. , . Ök nem tudták ezt a területet konszolidálni, tehát az volt a céljuk, hogy destruálják. Óriási volt a távolság is. El nem hiszik az urak, hogy például Kőrösmeaőtől Marienbadig vagy Karlsbadig olyan nagy a távolság, mint Karlsbadtól Londonig. Ilyen területet természetesen nehéz adminisztrálni. Azonkívül lényeges különbség volt a lelkületük közt. A cseh nép reális, anyagias és istentelen volt. (Bencze György: Teljesen istentelen!) Valósággal büszkeség volt, ha valaki vallástalannak, istentelennek mondta magát. A ruszin nép ellenben vallásos lelkületű, a misztikum és a romantika felé hajlik. Itt volt a lényeges különbség* és ezért nem tudták őket konszolidálni. Miután látták, hogy ez nem sikerül, a legnagyobb szélsőségekre ragadtatták magukat és ezen a téren például a kommunizmusban a legnagyobb végletekbe csaptak.. Azután az ukránokat hívták be, azokat támogatták. 18 milliót költöttek évenként : az egyetemükre, amikör nekünk ilyen célra egy fillért sem adtak, még magyar lektort sem akartak tartani az egyetemen. A proszvitát állandóan támogatták, sokkal erősebben, mint a Duchnovics-egyesületet és ha egy kicsit megerősödtek, akkor egymás ellen uszították a nagyorosz és az ukrán egyesületeket, liogy azok közt soha békesség ne legyen. Ebben : az időtájban, amikor a kommunizmus à legnagyobb magaslatra hágott, volt a legnagyobb nyomor is. Annakidején Hamilton és Benn ottjártak és megállapították, hogy még Indiában és Kínálban sem láttak olyan borzasztó nyomort, mint amilyen a Verhovinán volt. A fák kérgét ették. Egyházi, kulturális, gazdasági,