Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés képviselőházának 6U- ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. 755 nek nálunk papok, akik a régi szerint öltözködnek és csalogatják a népet magukhoz és kisül, hogy tulajdonképpen ágensek, a görögkeletiek elleni ágensek. Van még itt egy idézet egy professzortól, aki ezt írja (olvassa); »Ott voltak az imakönyvek, amelyekben a cárhoz intézett imádság benne volt, hogy ez a föld a tietek és az atyuska onnan ki fogja kergetni a magyarokat.« Hát ez siralmas dolog, én ilyen imádságról nem tudok és ilyen nincs is. Ha ott az imakönyvben van ilyen bejegyzés, azért az a felelős, aki bejegyezte, azonban azt hiszem, nem is jegyezte be senki, mert ilyen ima nem lehet. Itt van egy másik, aki ezt mondja (olvassa)^ »80—100, minimális műveltséggel rendelkező nagyszakállú pópa, bátyuska ...« Komoly iratban ilyeneket nem lehet felhozni. Ami a műveltséget illeti, arról kezeskedem, hogy ezek a görögkeleti papok tudják a Szentírást, ismerik, értik a mise nyelvét, tudják, hogyan kell a szertartást végezni, ismerik a nyelvet és végeztek 4—5—6 éves tanfolyamokat, amelyek kiemelték őket a tudatlanságból és a műveletlenségből. Ha a mohácsi csatában az a paraszti prédikátor a kardinálissal együtt fogta a zászlót, ha a mi Miklós atyánk a kántorával felkereste Galiciában Rákóczit és átnyújtotta neki a felkelés zászlaját görögkeleti létére, akkor kár a görögkeletieket ennyire a butaság'ba taposni. Amikor a miniszterelnök úr ez év augusztusában nálunk járt, akkor átnyújtottam neki egy emlékiratot, amely a végén a következőket mondja (olvassa): »Százhúszezer lélekről van szó, akik megértést követelnek. Ehhez szükséges, hogy a közigazgatás közegei a legteljesebb mértékiben szolgálatára álljanak a görögkeletieknek törvényes jogaik ápolásában és hogy a vallás- és közoktatásügyi resszortban saját hitfeleink intézzék a dolgainkat, referáljanak dolgainkról, az állampénztárból pedig intézmémyeink paritásos alapon segélyeztessenek, mert nem lehetséges, hogy más vallásból való kilépésünk el ne ismertessék és nem, vagy késedelmesen regisztráltassék, vallási állaootunk bárminő alakban kifogásoltassék, intézményeink pedig a törvények által megállapított állami pénzbeli hozzá járulás alól elvonassanak.« Ami a hozzájárulást illeti, ez megvan és ha kevés is lenne a pénzbeli hozzájárulás, mi, görög-keletiek, meg vagyunk elégedve azzal, amit adnak. Hogy azonban minket ne regisztráljanak és kilépésünket, átlépésünket r el ne ismerjék, a közigazgatás e tekintetben gáncsot vessen nekünk, ehhez a közigazgatásnak semmi joga nincs. (Ügy van! Ügy van! a középen. — Rupert Rezső: Bölcseséggel kell ezt elintézni!) A következő eset történt Árokfaluban, 12 kilométernyire Ungvártól a hegyekben, ahová még az autótaxi sem akart engem elvinni. Egy paraszt magát és családját a régi cseh törvény szerint görög-keletinek jelentette be és átadta még a régi cseh rezsim alatt kelt bejelentését, amelyet erről a főszolgabírótól kapott. Ezt átadta a jegyzőnek. A jegyző nagy könyörgésre csak az apát, anyát és a harmadik gyermeket írta át, úgyhogy két gyermek másvallású maradt a családban. Ez a két gyermek iskolába jár. Miután nem akar járni a görög-katolikus vallástanításra, hanem a görög-keletire jár, ezzel baja van a szülőnek, mert büntetést fizet a mulasztásért, baja van a gyereknek, mert megfenyíti a tanító és ezzel baja van a görögkeleti papnak, azért, hogy miért fogadta el a nem-görögkeleüt. Ezt valahogyan úgy kellene elintézni, hogy a bejelentést és a kilépést feltétlenül elismerjék. Nagyon szerények ezek a követeléseink. Nem akarjuk, hogy külön rámába, valami palotába tegyenek bennünket, csak azt akarjuk, hogy ismerjék el görög-keleti voltunkat. Ha most továbbmegyünk és a történelemben lapozunk, akkor bebizonyosodik, hogy mi semmiesetre sem voltunk magyarellenesek és az államhoz mindig hűek voltunk. Még hozzá a magyar szabadságért mindig az első sorban küzdöttünk. (Rupert Rezső: Ez igaz!) Erdélyből kiindulva, minket görög-keletieket hívtak először és mi sorakoztunk a zászlók alá. Rákóczi felkelésének történésze mondja, hogy amikor a nép fellázadt, akkor elsősorban a görögkatolikus papság menekült el szokása szerint és a császáriak oltalma alá menekült. A magyarokkal, a reformátusokkal együtt mindig mi kezdtük a felkelést a császáriak ellen. A császári hadseregben ott volt Hodemarszky püspök, aki azt várta, hogy mikor verik le a császáriak Rákóczi felkelését, hogy azután visszatérhessen és megbüntesse azokat, akik fellázadtak ellene. Elképzelhető, hogy mennyi karóbahúzás és akasztás volt azután. Ezek a főmomentumok. Mindaz, amit az államhatalom, a kormány mindeddig tett nálunk, csak dicséretet érdemel. A munkanélkülieknek kenyeret igyekszik adni, szükségmunkákkal, útépítésekkel, fakitermeléssel, stb. Taxatíve rá ikell mutatnom egyes kérdésekre. A mi földmívelésünk három nagy csoportba. oszlik: hegyi, előhegyi és lapályi földmívelésre. Minci a három igen fontos. Legfontosabb a hegyi, hogy a hegyi-lakók azon a helyen, ahol laknak, elegendő terménnyel rendelkezzenek és a hoszú telet kihúzzák. Külön kell megemlékeznem a fakitermelésről. A 20 év alatt az volt a tapasztalatunk, hogy fakitermelést nagyon könnyen végeztek, de a letarolt erdők helyébe rij erdőt termelni, új fákat ültetni, az nagyon nehezen ment. A háború előtt is panaszkodtak, hogy voltak helyek, ahol a közbirtokosságok és hasonló társaságok kiirtották az erdőt, de nem gondoskodtak arról, hogy azt a területet újból befásítsák és nem tartották fenn a védett erdőket. Én már a cseh óra alatt megírtam a pártprogrammomban, hogy az erdőirtás nagyon veszedelmes dolog. Ha valaki erdőirtásra adja a fejét, akkor már eleve gondolnia kell arra, hogyan fogja azt a területet újból befásítani. Különösen veszedelmes dolog az erdőirtás nálunk a havasi legelők szempontjából, mert amikor az erdőket kipusztítják, aldkbr az alattuk lévő talaj kiszárad és az a havasi legelő tönkremegy. (Ügy van! a balközépen.) T. Ház! A mi vidékünkön a termelés egyoldalúságáról nem kell panaszkodnunk, mert nálunk a nép mindenfélével foglalkozik. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a hernyóveszedelem elleni védekezést éppen ebben az évben valahogyan» jobban meg (kellene szervezni, mert nem elég az, hogy a védekező szereket olcsóbban adják: előlegezni kell a költségeket és szét kell ezeket a szereket osztani. Hogy a hernyó milyen nagy kárt tesz, e tekintetben rámutatok arra, hogy volt egy kis ker-