Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

As országgyűlés képviselőházának 64. «äk elképzelni, hova fajulna ez el, ha mi egyedül állnánk ezekkel a törekvésekkel szemben, hátunk mögött megfelelő hatalmi súllyal rendelkező barátok és szövetségesek nélkül? Sajnos, 'Olaszország egymagában ugyancsak nem lehetne képes ennek a veszélynek teljes ellensúlyozására a maga földrajzi helyzeténél és annál az ellentétes hatalmi légkörnél fogva, amelyet a nyugati demokráciák vele szemben képviselnek. (Egy hang a szélsőbaloldalon; Ne mondjanak bennünket Hitlerimádóknak!) Mi tehát azt látjuk, hogy Magyarországnak és a magyar politikának — és nemcsak a kormány politikájának, hanem, hogy úgy mondjam, a közvélemény politikájának is — roppant vigyáznia kell arra, hogy magatartásával ne sértse, ne vágjon elébe azoknak a nagyon kényes távoli érdekeknek, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tévesen van irányítva, a közvélemény!) amelyek Magyarország jövő sorsát a legközelebbről érintik és azt mondhatnám, eldöntik. Nekünk Csáky külügyminiszter úr azt mondotta többek között, hogy a magyar külpolitika egyik alaptétele az, hogy Magyarország a maga történelmi hivatását itt a Duna völgyében, a Kárpátok medencéjében minden ^ ellenkező törekvéssel szemben megtarthassa és azt az ezeréves nemzeti örökséget, amelyet az egymást váltó nemzedékek munkája és heroikus erőfeszítése hagyott ránk, azt minden ilyen ellentétes törekvéssel szemben, ha kell, utolsó csepp vérig megvédelmezze. De minket nemcsak olyan törekvések fenyegetnek ezen a vonalon, amelyeket esetleg fegyverrel és vérünk hullásával kell elhárítani magunktól, hanem olyanok is fenyegetnek, amelyekkel szemben nekünk az okosságnak fegyverét kell szembeszögeznünk, ha nem akarjuk, hogy' hennünket túlszárnyaljanak s ha nem akarjuk, hogy a mi jogos középeurópai örökségünkbe, hogy úgy mondjam, mások tolakodjanak bele és azt tőlünk raffinériával, álokoskodással, a miénknél nagyobb rugalmassággal és alkalmazkodóképességgel elorozni próbálják. Annak bizonyságául, hogy erre is vannak jelek, méltóztassanak nekem megengedni, hogy egy tanulmányból idézzek, amely az Europäischer Revue legutóbbi számában a cseh-német kérdésről jelent meg. Ennek a tanulmánynak szerzője Emanuel Moravetz cseh vezérkari ezredes. Ez az Emanuel Moravetz nagyon ismert férfiú, igen jelentős, tekintélyes valaki volt Csehszlovákiában is, Benes köztársasági elnöknek és az egész Benes-irányzatnak legszűkebb, legbensőbb tagjai, követői közé tartozott. Ó volt egyebek között az, aki 1935-ben, miközben a csehországi közvéleményben nagy viták voltak arról, hogy a Németországgal szemben megvívandó háborúban Csehszlovákia milyen stratégiai irányelveket és célokat kövessen, egy nagy tanulmányban kifejtette, hogy Budapestre kell majd helyezni a Németország ellen operáló csen és szovjet haderők főhadiszállását, Budapestet kell tehát megtenni a (hadműveletek központi bázisává Németországgal szemben. • A esehekben és Moravetzben is, mint nemzete hű fiában igen nagy rugalmasság és alkalmazkodóképesség rejtőzködik. (Rajniss Ferenc: Most németbarátok!) Azt mondotta ebben a másik tanulmányában, hogy arra az árulásra és arra a hitványságra, amellyel a nyugati demokráciák Csehországot annaki.deülése 1939 december 7-én, csütörtökön. 747 jén a német nyomással szemben cserbenhagyták, a csehek részéről nem lehetett és nem lehet más méltó válasz, mint a Németországgal való legszorosabb együttműködés és legszorosabb barátság. Nagyon érdekes, hogy Moravetz úr hogyan fejti ki és hogyan képzeli el ezt a cseh gyűlöletből kialakuló cseh-német barátságot, amelynek ő — mint tanulmányából kiderül — egyik előharcosa akar lenni. Méltóztassanak megengedni, ihogy egy kissé hosszabban idézzek tanulmányából, mert minden szava olyan, amely a legnagyobb figyelmet érdemli meg éppen a mi részünkről. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja ebben az értekezésében egyebek között (olvassa): »Ha a németek egy nagy birodalmat teremtenek, amelynek barátai között a cseh nép a maga nagy képességeit az őszinte együttműködés alapján szabadon kifejtheti, akkor sokkal jobb sorsunk lesz« — már tudniillik nekik, cseheknek — »ennek a hatalmas egésznek a keretei között, mint volt akkor, amidőn egy önálló államot létesítettünk ugyan, amely azonban olyan volt a Németbirodalom szomszédságában, mint egy politikai szatócsbolt egy óriási nagyvállalat tövében.« Azt mondja továbbá (olvassa): »A -harmadik birodalom új keleti határai, amelyek Cseh- és Morvaországot magukbazárják, határt jelentenek Középeurópa ipari és mezőgazdasági jellegű területei között, egyrészt a túlnépesedett, másrészt a gyéren lakott zónák között, végül egyrészt olyan országok között, amelyekben egy programmszerü, szisztematikus munka folyik, másrészt, amelyekben az ipari és mezőgazdasági tevékenység alapjában véve csak improvizált és szervezetlen. A cseh és morva terület éppúgy mint inaga a birodalom, erősen ipari struktúrájú, magas kultúrájú ország, de megfelelő élettér nélkül. így áll ma Közép-Európában egymásmellett közös plattformon három nagy hadserege ia munkára kész, magas kultúrájú értelmiségnek a német, olasz és a cseh nép részéről, hogy megfelelő életlehetőségeket vívjon ki magának és népeinek.« Arra vonatkozólag pedig, hogyan képzeli el Moravetz ezt a német-cseh együttműködést, többek között ezeket mondja (olvassa): »Óriási hiba volna, ha mi csehek elutasítanók magunktól azt a hivatást, hogy Közép-Európa gazdasági és szociális újjáépítésében a németek oldalán résztvegyünk. Épp olyan hiba volna, ha viszont Németország Csehországot . tisztán gyarmati területnek nézné. Ilyen területek másutt, messzebb fekszenek Délkelet-Európában, amelynek népeit mostanáig egy nemzetközi plutokrata liberalizmus lelkiismeretlenül kizsákmányolta. Aki a cseh népet egy régi, szűk látókörű sovinizmus jegyében Németország elleni gyűlöletre vagy éppen háborús ellentálláisra biztatja, végleg megássa Csehország sírját. Aki viszont német részről a cseh népet meg akarja semmisíteni, egy közös nagy birodalom alapjait rendíti meg. Egy nagy alkotás közös munkásai pedig nem viselhetnek harcot egymás ellen.« Még továbh azt mondja (olvassa): »A cseh gazdasági élet éppen úgy, mint a lengyel, a nyugati kizsákmányoló plutokráeia mintájára volt megszervezve, felépítve. A nagy panaszkodás és jajkiáltás most azok részéről hangzik fel nálunk is, persze a nép nevében, akiket a cseh gazdasági élet né1 met mintára történő átépítése az eddigi meg-