Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

748 Az országgyűlés képviselőházának 6A. okolatlan nyereségeik és zsákmányuk elvesztésével a legerősebben érint. A cseh népet és annak érdekeit azonban nem ezek a cseh plutokrata osztályok képviselik.« »Csak tőlünk függ — fejezi be azután ezt a tanulmányt — és az új Közép-Európa sejtmagja ott fog felépülni, kialakulni, ahol az új Németország, az új német gazdasági rend először kerül érintkezésbe Közép-Európa ama részeivel, amelyek ezelőtt még gazdasági értelemben is egy másik világhoz tartoztak. Ez az átmenő, közbeeső terület Cseh- és Morvaország és ez adja nekünk az^ új hivatást Németország oldalán Közép-Európa felé. A németek és csehek közti megértés és egyetértés kell hogy magja legyen a németek és Közép-Európa közti megértésnek is.« (Rajniss Ferenc: Tanulságos! — Salkovszky Jenő: De senki nem hiszi el neki komolyan!) Azt hiszem, ez egészen világos beszéd % Miközben a csehek részéről odakünn egyes képviselők megegyezéseket kötnek a másik féllel, a nyugati hatalmakkal, ugyanakkor erős áramlat van, — mert ne méltóztassanak azt hinni, hogy Moravetz úr egyedül áll — amely a Né; metországgal való megegyezés alapjait keresi annak a hivatásnak érdekében, amelyet Moravetz úr itt a maga népe, a cseh közvélemény előtt felvázolt. Tegyük hozzá, ez alapjában véve nem is új gondolat, hiszen a csehek a kettős monarchiában is tulajdonképpen ugyanezt a szerepet játszották. (Egy hang a középen: Mindig jól jártak!) Miközben mi_ közjogi harcainkkal voltunk elfoglalva, ők birtokukba kerítették a monarchia iparosodását, a közös monarchia legfőbb nagyipari centrumait. A monarchiának jóformán egész gazdasági vérkeringése rajtuk ment keresztül és ennek minden hasznát és előnyét leszedték a maguk nemzeti, népi, gazdasági, politikai és kulturális megerősödése érdekében. Nem kell hosszasabban fejtegetnem, hogy ez miért érint minket olyan közelről. Azért érint olyan közelről, mert mi sem akarunk lemondani a Duna-völgyében — mint a külügyminiszter úr is mondotta — arról a hivatásról, arról az örökségről, ametlyről azt valljuk és hisszük, hogy igenis ez a mi kizárólagos örökségünk. Mert ezeréves multunk bizonyította be, hogy erre hivatottak vagyunk es ezt az örökséget, ezt a missziót csak mi tölthetjük itt be. (Úgy van! a jobb- és baloldalon. — Taps a szélsőbaloldalon.) Hogy ezt a hivatást csakugyan betölthessük, ez meggyőződésem szerint éppen úgy, mint a múltban, a német barátság és a német bizalom birtokában lesz lehetséges. Nem akarom én itt az ezeréves magyar történelem ragyogó dicsőségétől fényes és szenvedésektől gyászos évszázadait felidézni. Ma már azonban történelmi igazság, hogy annak idején, a kezdet kezdetén Géza fejedelem és Szent István is a nyugatra intézett kalandozásának nemzetfogyasztó, nemzetpusztító, irtózatos vérveszteséget jelentő kudarcai vagy sikerei után az első konszolidációs politikát, a keresztény Magyarország megalapításának politikáját azzal kezdték, hogy megegyezést kerestek a hatalmas német szomszéddal, mert ez máskép nem is volt elképzelhető. Nem akarom a mi viszonyainknak egyes periódusait és változatait itt vázolni és végigkísérni, amely sokkor gyilkos gyűlölettel állított bennünket egymással szembe, mert magyar részről a nemzeti féltékenységnek, a tőlünk elkobozni próbált nemzeti függetlenségnek mélv érzései és ösztönei szólaltak meg abban az ellenállásban és abban dése 1939 december 7-én, csütörtökön. a féltékenységben, amellyel ezeket a jogokat a túlhatalmas németséggel szemben mindig védelmeztük. De méltóztassanak visszaemlékezni a közös történelem legutóbbi fázisaira. Amikor annakidején 1867-ben háromszázados harcok után Magyarország elérkezett oda, hogy új hivatást verekedjen ki magának itt KözépEurópában ós új történelem útjára lépjen, meg kellett kötnünk azt a kiegyezést, amely Deák Ferenc és Andrássy Gyula munkája volt. Meg: kellett kötnünk azon az alapon, hogy ne egymással szemben, egymás erőit pusztítva álljunk itt helyt az új nagy keleti veszedelmekkel szemben, hanem igenis a munkamegosztás, a történelmi hivatás, a bizalom és a barátság alapján Németország és Magyarország együtt haladjon. Ez a német-magyar békekötés tette lehetővé Magyarország számára azt, hogy 1867 után az európai politikában, de a világpolitikában is a Monarchiával együtt arra a súlyra tudtunk szert tenni, amelyet elértünk^ és amint ez az összeköttetés összeomlott, illetőleg megszűnt, mert mindkét felet leverték vagy az egyiket meggyengítették, — bizonyság rá a, trianoni és a versai 11 esi béke — Közép-Európában újra a káosznak, a tehetetlenségnek, a bizonytalanságnak állapota lett úrrá. Ezekből a történelmi tanulságokból lékeli vonnunk a magunk részére a követendő eljárások alapelveit és alapirányait. Miránk valamikor azt mondták, hogy a magyarok a németek zsandárai, másrészt vannak hangok Magyarországon, amelyek azt mondják, hogy akik ezt a német-magyar egymásra utaltságot hirdetik^ azok német ügynökök. (Rapcsányi László: Német bérencek! Hányszor hallani!) Nekem az az álláspontom és az a meggyőződésem, hogy mi nem lehetünk sem Németország zsandárai, sem német ügynökök, (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) hanem a megegyezést — ez természetes dolog — a két szabad és független nemzet életérdekei alapján kell keresni, de ez a megegyezés csak a teljes bizalom és a teljes őszinteség alapján lehetséges. (Ügy van! — Rapcsányi László: Ügy van! Magyar barátság!) Mivel látom és bízom benne, hogy a kormány politikája ezt az utat követi és mivel tudom, hogy a külügyminiszter úr is ennek a politikának # egy markáns képviselője, az appropriates javaslatot a magam részéről örömmel megszavazom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Ilovszky János! Elnök: Ilovszky János képviselő urat illeti a szó. Ilovszky János: T. Ház! Milotay István igen t. képviselőtársam nagyvonalú beszédében különösen hangsúlyozta azt, hogy a történelmi tanulságokból le kell vonnunk a konzekvenciákat, a felhatalmazási javaslat vitája során pedig Imrédy Béla igen t. képviselőtársam a gazdasági konzekvenciák lehetőségeiről beszélt, amelyek akkor következhetnek el, amikor a háborúval kapcsolatos gazdasági fellendülés következtében más helyzet áll elő. Mélyen t. Képviselőház! Én ennek a két beszédnek a vonalán fogom felszólalásomat elmondani és csak azt kívánom előrebocsátani, hogy azok az értékes felszólalások, amelyek a felhatalmazási vita során itt minden oldalról elhangzottak, többé-kevésbbé magukon viselik az illető képviselő urak polgári foglalkozásának jellegét. Ha a felszólalások sorrendjében visszaemlékezem az elmondottakra, akkor azt