Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én> szerdán. 63 Porubszky Géza jegyző (olavssa): »Tisztelt Képviselőház! Gruber Lajos országgyűlési képviselő úrnak folyó évi október 11-én (hozzám intézett interpellációjára a következőkiben van szerencsém válaszolni: Tudom, hogy légoltalmi intézkedéseink ma még hiányosak. Értesüléseim szerint azonban eddig egyik külföldi államban sincs tökéletes légoltalom. Ez, mint mindenütt, nálunk is, pénzügyi nehézségekre és a védekezésben rejlő, f ogyatékosságokra vezethető vissza. Szerényebb pénzügyi viszonyaink közismertek. Az elmúlt években a légoltalomnál fontosabb és sürgősebben megoldandó kérdésekkel kellett megbirkóznunk, ezért a légoltalomra, sajnos, aránylag kevés pénz jutott. Ebből az összegből is elsősorban azokat a kérdéseket kellett megvalósítanunk, melyek az ismert törtéúelmi események miatt, mindennél sürgősebbnek bizonyultak. így azután a légvédelem másodsorban megoldandó kérdései, mint az interpellációban felvetett légoltalmi kérdések is, szükségképpen háttérbe szorultak. Voltak azonban oly városok és községek, valamint más jogi személyek (főleg ipartelepek) is, ahol aránylag nagyobb anyagi fedezet állott a légoltalmi feladatok megoldására. Itt az igények hamarább találhattak kielégítő megoldást. Az interpelláció légvédelmi irányelvek, rendeletek, előírások megjelenését is hiányolja. Ezzel kapcsolatban kijelenthetem, hogy mindazok az irányelvek, előírások, rendeletek már megjelentek, melyek az állam, a közületek s a magánosok részéről pénzügyileg megalapozottnak látszottak. Azok a rendeletek viszont, melyeknek pénzügyi megalapozása mindezideig nem sikerült, csak akkor fognak kiadásra kerülni, .amikor a szükséges anyagi fedezet. előteremthető lesz. A légoltalom vezetésére hivatott szervek tehát, — eszközeikhez mérten — adott körülmények közt, kifogástalan munkát végeztek. A továbbiakban gondom lesz rá, hogy az ott munkában lévő anyag mielőbb befejezést nyerjen. x

v~, Kérem a t. Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1939 október 29. vitéz Bartha s. k., m. kir. honvédelmi mini «zter.« Elnök: Méltóztatnak a miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház .a választ tudomásul veszi. T. Ház! Most áttérünk az interpellációkra. Az interpellációk közül az első Vágó Pál képviselő úr írásbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kormányhoz külpolitikai helyzetünk, a magyarság történelmi igényeinek veszélyeztetése, valamint a m. kir. kormánynak a német-cseh és a német-lengyel bonyodalmak lailkalimával a német birodalommal szemben tanúsított magatartása tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy az elmúlt három év során, vitéz Gömbös Gyula halála óta a magyar külpolitika vonalvezetése végzetesen ingadozóvá vált és ennek következtében külpolitikai helyzetünk vészesen megromlott? 2. Mivel magyarázza vagy mivel menti a m. kir. kormány azt a magatartását, amely 1938 őszén, a német-eseh viszály idején a magyar-német viszony megromlásához vezetett s amely^ magatartás történelmi igényeink érvényesítésében is jelentősen visszavetett bennünket? 3. Mit hajlandó tenni a magyar kir. kormány arra, hogy a magyarországi zsidóság hisztérikus németgyűlölete a magyarságot meg •ne fertőzhesse és hogy a magyar külpolitika e gyűlölet által elhatározásaiban íme 'befolyásoltassák? 4. Tud-e a magyar kormány az angol miniszterelnöknek és a volt londoni cseh követnek ama kijelentéseiről, amelyek szerint az angolok addig harcolnak, amíg Csehszlovákia »régi« határait tvissza nem állítják, s e kijelentések ismeretében feltételezi-e a magyar kormány, hogy egy esetleges, bár egészen valószínűtlen angol győzelem hozna bennünket közelebb történelmi céljaink megvalósulásához? 5. Hajlandó-e a m. kir. kormány végre határazott, egyenes, gerinces, minden félreértést kizáró tengelybarát politikát folytatni, avagy jexenlegi, London felé kacsintgató politikájával továbbra is veszélyeztetni akarja az erdélyi kérdésnek a magyar történelmi igén?/ek szerint való megoldását? Vágó Pál s. k.« Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a t. Földmíveiesügyi Miniszter Ürnoz a tarpai fordított földreform tárgyában. 1. Van-e tudomása a t. i óidniívelésügyi Miniszter úrnak arról, hogy tarpai kisparasztok az egyik szomszédos község határában fekvő jó öUO holdas, eladásra került középbirtokot szabályszerű szerződéssel megvásárolták, de a vármegyei közigazgatási bizottság mezőgazdasági albizottsága elsőfokon és a foldmíve? iésügyi minisztérium másodfokon, a gróf Károlyi-léle nagybirtoknak juttatta az 19ií6. évi XXVII. te. intézkedéseit megcsúfolva, ezt a területet? 2. Szándékozik-e a t. miniszter úr sürgősen intézkedni, legkésőbb az új földbírtokpolitikai javaslat törvénnyé válása után mielőbb, hogy ez a nyilt törvénysértés és példátlan igazságtalanság jóvátétessék s ez a birtok a jogtalanul félretett szerződést aláíró kisemberek tulajdonába jusson? Bajesy-Zisiiinszky Endre s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Egy egészen különös kérdésben kívánom megmterpeliálni a földmíveiesügyi miniszter urat. (Zaj és mozfjás a jobboldalon és a közéven. — Halljuk! Halljuk! balfelol.) Elnök: Méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Egy olyan dologról fogok beszélni, amely — azt hiszem — párját ritkítja az országban, ahol különböző földreformtörvényeket alkottak meg. (A nyilaskeresztes párt tagjai bevonulnak a terembe. — Felkiáltások jobbfelöl: Ni csak! Ni csak! — Gr. Festetics Domonkos: Hát ezek kicsodák'? Talán fizetés napja van máma? — Zaj és derültség a jobboldalon és a középen.) Elnök: Méltóztassék, képviselő úr, beszédét folytatni. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ezeknek a földreformtörvényeknek a legutolsója az úgynevezett telepítési törvény voit," amelyről nekünk