Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Àz országgyűlés képviselőházának 63. •. még csak nem is díjazták a kiállított állatai­kat. Ez a gazdák körében mindenesetre nagy elkedvetlenedést idéz elő. Mezőgazdasági állam vagyunk, adottsá­gainkat ezen a téren kell minden rendelkezésre álló^ eszközzel kihasználnunk, csak a mezőgaz­dasági termelés jövedelmezőségével tudjuk lé­tünket biztosítani, ezzel áll vagy bukik nemze­tünk. Ezért mezőgazdasági szakoktatásunk fejlesztésére is még nagyobb gondot kell fordí­tanunk. Megnyugvással látom, hogy e téren újabb lehetőségek nyíltak. Hogy erre milyen nagy szükség van, azt az is mutatja, hogy 1938 tavaszán a székesfehérvári téli gazdasági isko­lával karöltve vándorgyűlést rendeztünk Adonyban, ahova az iskola valamennyi tanuló­ját kivittük. Hogy szélesebb keretek közt hint­sük el a tudás magvát, ezeket a fiatalokat nyilvánosan szerepeltettük azon a nagygyűlé­sen, ahol a környék népe igen nagy számban megjelent és bizony ezek a fiatalok, a téli gaz­dasági iskola hallgatói bámulatba ejtették az idősebb gazdáinkat is azzal 1 a tudásukkal, ame­lyet pár hónap alatt az iskolában nyertek. Bátran kiállottak a tagosítási vitában, a több­termelés, a vetési forgók, a takarmány termesz­tés kérdésében és több ilyen tárgyú felszólalá­sukban olyan határozottsággal állották meg helyüket és olyan biztonsággal folytatták a vi­tát, hogy az idősebb gazdatársadalmat, vala­mint a fiatalokat is bámulatba ejtették tudá­sukkal. Az ilyen alkalmak határozottan nagy­mértékben elősegítik az érdeklődés felkeltését és nagyobb kedvet adnak a gazdáknak arra, hogy gyermekeiket így taníttassák. Az agrár­képviseleteknek minden lehetőséget meg kell ragadniok ezeknek a céloknak szolgálatára, mert az ország nagy mezőgazdasági tömegei ezt elvárják tőlük és az ő boldogulásuknak ez is az egyetlen útja. T. Ház! Hálátlan volnék a kormánnyal szemben, ha ezek után az észrevételeim után nem szólnék az elismerés hangján arról, a ko­moly munkáról, amelynek bizonyságai mai­ntint kész törvények ífekszenek előttünk. Ilyen például a zsidótörvény, (Zaj a szélsőbaloldalon.) a kislakások adómentessége, az önállósítási alap, a mezőgazdasági munkások aggkori biz­tosítása és lesz a most itt letárgyalt földre­form. Nem a (Statisztikusok szemüvegén át né­zem a dolgokat, amikor ezeket itt szóváteszem, de mezőgazdaságunknak a létért való küzdel­mében segítségére kell mennünk. Mint gya­korlati gazda tudom, hogy az említett kis igaz­ságokon múlik részben nemzetünk jobb jö­vője, mert a sok kicsiből tevődik össze az a nagy jó, amely mind az egyesnek, mind, a nemzetnek az általános jobb jövőt biztosítja. Talán az új magyar életet is kivívhatjuk ezekkel az intézkedésekkel, mert látnunk kell, hogy a nagy nemzetek élete is ilyen kicsisé­geken nőtt naggyá. Nekünk, kis nemzetnek iß meg kell tehát ragadnunk minden lehetőse­get arra, hogy ezt a csonka hazát minél erő­sebbé és boldogabbá tegyük, mert csak így vá­gyódik hozzánk vissza a Trianon által elszakí­tott és még mindig más nemzetek igájában szenvedő többmillió magyar testvérünk. Látva a kormány jószándékú törekvéseit, a felhatal­mazási javaslatot örömmel elfogadom. (Éljen­zés és taps a jobboldalon. — A szónokot töb­ben üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Vasváry La­jos! •• KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1939 december 5-én, kedden, 71Ô Elnök: Vasváry Lajos képviselő urat illeti a szó! Vasváry Lajos: Igen t. Képviselőház! A felhatalmazási vitával kapcsolatban igen sok szó esett a magyar munkáskérdésről. A túlol­dalról a kormánypárt felé igen sokszor azzal a megjegyzéssel élnek, hogy hiszen a kormány­pártban helyet foglaló képviselők között nincs is kialakult vélemény a magyar munkáskér­dést illetően. Legyen szabad nekem, mint ma­gyar munkásnak hozzászólnom ehhez a kérdés­hez, mert azt hiszem, munkás mivoltomnál fogva erre illetékesnek tarthatom magamat. (Éljenzés jobbfelöl.) Beszélhessek pedig éppen a kormánypárt soraiból és kifejthessem nézete­met a magyar munkáskérdésről és arról, hogy a mai időkben, amelyben mind világnézeti, mind pedig közgazdasági és nemzetpolitikai szempontból egyaránt óriási súlyt helyeznek a munkásság kérdésének a nemzet egész keretein belül való megoldására, a munkásság szervez­kedésével kapcsolatban mik az észrevételeim. (Halljuk! Halljuk!) Sok szó esik arról, hogy a magyar mun­kásság jövő szervezkedésének keretei milye­nek legyenek, hogy a magyar munkásságot a jelenlegi szakszervezeti és szervezeti formák­kal szemben milyen szervezeti formák közé tömörítsük: vájjon a szabad szervezkedés-e az a forma, amely megfelel Magyarországon a magyar nemzeti elgondolásoknak és a ma­gyar munkásságnak, avagy át kell térni egy úgynevezett irányított, vagyis kötött szervez­kedési formára, amelynek keretein belül lesz, illetőleg lenne hivatva a magyar mun­kásság gazdasági érdekképviseletének ellátá­sára. Természetes, hogy amikor a munkás­kérdéssel így foglalkozunk, akkor figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a régebbi felfogás­sal szemben az úgynevezett liberális kapita­lista termelési és gazdasági rend keretében a munkásság már eddig is milyen önvédelmi alapokat, szervezeti formákat biztosított a maga számára, amelyeknek segítségével azt a hatalmas nyomást, amelyet a tőke gyakorolt rá, valamilyen formában töhbé-kevásbbé el­hárítsa magától. Ilyen kialakult szervezeti formák épültek évtizedeken keresztül és ter­mészetes, hogy ha ma arról beszélünk, hogy ezek a szervezeti formák idejüket multák, mégis meg kell állapítanunk, hogy a jövőt illetően ezek a szervezeti formák még sem hagyhatók figyelmen kívül, mert hiszen ezek­nek keretein belül helyezkedik el • Magyar­országon ma is több tízezer munkás és a mun­káskérdésnek, a munkáskérdés szervezeti for­mái kérdésének megoldása tekintetében a nagytömegű magyar munkásságot nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Ezért én, mint magyar munkás, el óhaj­tom mondani ezzel a kérdéssel kapcsolatos véleményemet. En nem olyan munkás vagyok, aki a munkát csak messziről láttam, mert én harminc évig dolgoztam két kezem munkájá­val mint vasmunkás (Éljenzés és taps.) és a munkapadtól jöttem ide a képviselőházba. A harminc évből nyolcat a magyar hadseregben töltöttem el, közben végigharcoltam a világ­háborút. Azt hiszem, túlságosan elhamarko­dottak a munkásszervezetekkel kapcsolatban bizonyos olyan meghatározások, amelyekben mondjuk, kamarai szervezkedésről és egyebek­ről beszélünk a nélkül, hogy az ilyen szervez­kedési formát lényegesen meg is magyaráz­nánk, megmondanánk, mi akar lenni éá ho­gyan képzeljük el à magyar munkásságnak, 9Ï

Next

/
Oldalképek
Tartalom