Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
710 Az országgyűlés képviselőházának 63. nem szabad meggondolatlanul kikezdeni. Ha ezt nézem a kormány ténykedéseiben és politikai bírálatot kívánok mondani, akkor hivatkozom a legutóbbi húsz év tanulságaira és figyelmeztetéseire, hogy tudniillik minden meginoghat az országokban és a népek életében, kormányok jöhetnek és mehetnek, hatalmon lehetnek és bukhatnak, a nemzet azonban az alkotmánnyal áll, él és boldogul. (Ügy, van! Úgy van! jobbfelől.) Ha a kormánynak bizalmat kívánok előlegezni, akkor igenis, lelkiismereti kérdéssé teszem azt, hogyan irányítja és vezeti az ország ügyeit. Ha ezt szemlélem, akkor meg kell állapítanom, hogy komoly, bölcs előrelátással, mindig a nemzet egyetemességének érdekét tartva szem előtt, áll helyt a nehéz időkben és bebizonyította, hogy igenis, mindenkor a nemzet egyetemes^ érdekeinek szem előtt tartásával foganatosítja cselekedeteit és intézkedéseit. A másik szempont, amely szerint megítélem a kormány ténykedéseit, az, hogy a kormányzat komoly erkölcsi felelősséggel rendelkezik. A harmadik szempont pedig az, hogy ez a kormányzat befelé komoly rendet tart, ha kell, erős kézzel, mert a nemzet érdeke kívánja, külső vonatkozásban, külpolitikai vonalvezetés terén pedig az ország és a nemzet tekintélyét mindig megőrizte, növelte és növelni akarja. Az a kormányzat, amely ilyen ténykedést fejt ki, igenis megérdemli, hogy a múltban végzett munkája iránt elismeréssel legyünk, a jövőre nézve pedig bizalmunkkal ajándékozzuk meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen ezért, mivel én is látom, hogy ebben a kormányban mindezek a feltételek és tényezők megvannak, készséggel szavazom meg a felhatalmazási javaslatot. Miután a kormány munkája felett általános bírálatot kívántam röviden mondani, méltóztassék megengedni, hogy néhány olyan kérdésről is szóljak, amely hivatásomnál, foglalkozásomnál fogva a legközelebb áll lelkemhez. Mintegy másfél évtizede foglalkozom az ifjúság nevelésével s éppen ezért mai felszólalásomban az ifjúság kérdéséről kívánok szólni (Halljuk! Halljuk!) és pedig kettős vonatkozásban: az egyik^ az ifjúság nevelése, a másik az ifjúság oktatása. Az ifjúság neveléséről szólva szeretném hangsúlyozni, hogy ismerem a magyar ifjúságot, amely között másfél évtizedé élek és dolgozom, isjnerem úgy, ahogy van, minden jótulajdonságával együtt és ismerem hibáit is. Sokszor hallunk olyan kritikát gyakorolni a magyar ifjúság felett, hogy a mai fiatal nemzedék nem eléggé komoly és felelősséget hordozó, nem eléggé felkészült szellemiekben '. és tudásban, mintha ez a mai nemzedék gyengébb volna erkölcsi kvalitásaiban a réginél, mintha kissé hajlamos volna szélsőségekre. Legyen szabad nekem itt őszintén megmondanom és kijelentenem, hogy ez a mai ifjúság és a mai nemzedék semmivel sem rosszabb és gyengébb a réginél. {Ügy van! jobbfelől.) Ha valami különbség van, annak oka az lehet, hogy ez^ a nemzedék nehéz időkbe született bele, a világháborúba, a forradalmakba, a kommunizmusba, a trianoni béke által megnyomorított ország szűk kereteibe, olyan nehéz időkbe, amikor erre a fiatalságra kevés öröm várt és túlkorán köszöntött be életükbe a komoly, súlyos gond, sokszor az életnehézségekkel való küzdés vagy nélkülözés. Ez az. ami ennek a mai nemzedéknek a lelkét kissé komolyabbá, néha talán komorrá tette. ülése 1939 december 5-én, kedden, (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) De állítom, hogy ez az ifjúság szellemi felkészültségében sem gyenge, mert ez az ifjúság átérzi korának parancsoló követelményeit éskomolyan készül az életre. Nagyon jól tudom, — közöttük voltam, vagyok és ott élek — Ihogy a mai ifjúság zöme teljesen komolyan veszi az ő eljövendő magyar hivatását. Legyen szabad csak néhány példával utalnom arra, hogy a magyar ifjúság önmagában értékes ifjúság, kiváló tehetségek vannak a magyar ifjúságban, de sokszor talán nem ismerjük fel, vagy elhanyagoljuk őket és elkallódnak. Sokkal nagyobb gondot kell fordítani, mint eddig, ennél az ifjúságnál arra, hogy az értékeket felismerjük, ezeket kiemeljük és megmentsük a magyar jövő számára. Legyen szabad néhány példával utalnom; arra, hogy a magyar ifjúság — a kicsi gyermekek seregétől kezdve a felnőtt egyetemi hallgatóságig — egészen kiváló értékeket hordoz. 1924 ben és 1926-ban két alkalommal jártam Hollandiában és Belgiumban, ahol ez a két nemeslelkű nép a magyar gyermekek tízezreit vonta keblére. Amikor felettünk megnehezedett az Mő járása, amikor elesettek és szegények voltunk, akkor ez a két nemesen gondolkodó nemzet a magyar népnek elhagyatott, néha elsatnyult, kiéhezett gyermekeit kebléreölelte, édesanyaként gondozta és nevelte őket. Itt sem mulaszthatom el, hogy ennek a két nemeslelkü népnek hálát és köszönetet ne mondjak most, majd két évtized után (Élénk éljen" zés és taps.) azért, hogy olyan igazi krisztusi és evangéliumi szeretettel hajoltak a meggyötört magyarság felé. Amikor ez a két nemzet ma talán nehéz életkörülmények közé került, illő, hogy mi is megemlékezzünk róluk,, együttérzésünknek és hálánknak adva kifejezést. (Élénk helyeslés.) Azok az áldott jó belga és holland szülők, ahol egy-egy családban 8—10—12 gyermek volt, hozzávettek még egy-két magyar gyermeket, azon egyszerű elvnél fogva, hogy ahol 10—12" gyermek megél, r ; ott megél a tizenharmadik és a tizennegyedik is. Amikor ott jártam s a magyar gyermekeket meglátogattam, — hónapokat töltöttem Belgiumban és Hollandiában — azt mondta nekem az egyik belga szülő boldogan, örömmel és büszkén a magyar gyermekekről: önök magyarok, büszkék lehetnek ifjúságukra, mert oly nagyszerűek, okosak, tehetségesek és kedvesek. Elvitt engem az ő iskolájukba, ahol a kicsi magyar gyermekek, a 8—9—10 éves magyar fiúk és leánykák idegen iskolában, idegen nyelven tanulva, alig hathét-nyolc hónapos iskolázás után az iskolai versenyeken a belga és flamand gyermekek között első díjakat nyertek. Hozzá kell tennem, hogy ez a gyermeksereg a magyar szegényebb néprétegből került ki, akik fizikailag, idegileg, szervezetileg gyöngébbek voltak, de abban a gyönge testben is a magyar géniusz világított fel, a magyar tehetség és a magyar tudás, amelv becsületet szerzett a magyar névnek ott kint is. Vagy hivatkozzam arra a volt növendékemre, arra a magyar középiskolás kisdiákra, aki harmadikos gimnazista korától kezdve maga tartotta fenn magát, mert szülei szegények voltak, munkanélküli napszámosok? Ez a kicsi harmadikos diákgyermek a maga erejéből végezte iskoláit, jelesen érettségizett,.
