Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. a mellett szüleit is eltartotta és amikor feljött Budapestre az egyetemre, ez a szegény kisdiák 2000 pengő megtakarított pénzt hozott magá­val, hogy az egyetemet elvégezhesse. Harmad­vagy negyedéves orvostanhallgató korában már olyan értékes, tudományos szakdolgozatot készített, amelyet a lipcsei egyetem orvospro­fesszorai német tudományos lapban örömmel közöltek, és az egyik német egyetemi orvos­tanár saját tudományos orvosi könyvében szintén közölte ennek a magyar kisdiáknak a tanulmányait. Ez a szegény sorsból kikerült magyar gyermek ma mint fiatal orvos New­york egyik nagy kórházában megbecsült orvos. Vagy beszéljek arról, mint aki egyetemi hallgatók között töltöttem másfél évtizedet, hogy milyen kiváló tehetségűek voltak és van­nak közöttük? Volt egy magyar diák, aki itt­hon is végezte az egyetemi tanulmányokat, de ugyanakkor — lehet, hogy formailag talán sza­bálytalannak minősíthető — egyidejűleg kül­földi egyetemet is végzett. Ez itthon is kivá­lóan, kitűnő eredménnyel tette le vizsgáit, kint pedig francia nyelven ugyanabban az évben összes vizsgáit kitüntetéssel tette le. A maga erejéből és szorgalmából tanult meg több nyel­vet, három-négy-Öt idegen nyelvet sajátított el, néhányéves szorgalom árán. Németül, fran­ciául, angolul, olaszul és egy szláv nyelvet be­szél. Ezek közül a fiatalemberek közül ma nem egy aktív államférfiak mellett van s mint in­telligens magyar fiatalemberek, külföldi út­jaikon elsőrendű szolgálatokat teljesítenek. Éppen ezért azokkal a sötéten festett be­szédekkel, amelyek folyton csak sirámokat hangoztatnak a magyar fiatal nemzedékről és annak ténykedéseiről, örömmel kell szembe­állítanom a magyar fiatalságnak, a magyar fiatal nemzedéknek értékét, kiválóságát. (He­lyeslés.) S ha még az az eset állana is fenn, hogy ez a fiatal magyar nemzedék gyönge vagy elesett volna, akkor is meg kellene őket értenünk, mert olyan korban születtek és éltek, amikor nekik kevés öröm jutott és az életnek sokszor csak árnyas oldalait ismerhették meg. Akkor is segítenünk kellene, hogy felemel­jük, hiszen ez a magyar jövő egyedüli re­ménysége. Elítélem azt a hangot, amely foly­ton a pesszimizmust hirdeti, a lemondást és az elesettséget hangoztatja. A magyar ifjúság ne­velésében elsőrendű tényező az optimizmusnak, a bizakodásnak lelkülete, amely ha az ifjúság temperamentumával egybefűződik, ezt az érté­kes elemet igenis, alkalmas felemelni arra a színvonalra, hogy a feladatoknak, amelyeknek elébe néz, megfeleljen, kötelességét teljesíteni tudja s ez a dolgozó mai magyar nemzedék is bizakodással nézhessen az ifjúságnak jö­vője elé. Ha az ifjúság neveléséről szólok, meg kell említenem, hogy e szellemi kiválóságok mellett elsőrendű fontosságú az ifjúságnak er­kölcsi nevelése. Ha nem él egy nemzetben az erkölcsiség, a szellemi és lelki emelkedettség, akor a nemzet hamar elesik, elesettségéből pe­dig nehezen tud feltámadni. Az erkölcsi ér­tékek azok, amelyek ifjúságunkat is, de magát a nemzetet is fölemelik és értékessé teszik. En­nek az erkölcsi nevelésnek során rá kell mu­tatnom arra, hogy az ifjúság nevelésében a magyar kormányzatnak és elsősorban a kul­tuszkormánynak őszinte és nagy gondot kell fordítania arra, hogy az ifjúságot mindenkor vallásos szellemben erkölcsi érzésre neveljék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 19S9 december 5~én, kedden, 711 és a hitoktatás fontosságát az iskolákban igenis necsak elismerjük, hanem meg is be­csüljük. E helyről is szólni kívánok azokról és elismeréssel adózom azoknak, akik ezekben az elmúlt nehéz időkben az ifjúság vallási és erkölcsi nevelésével foglalkoztak; a hitoktatói karnak. Nekem az lenne a tiszteletteljes kéré­sem a kultuszkormányhoz, hogy ennek a tár­sadalmi rétegnek, a hitoktatók karának nehéz­ségein könnyítsen, azokat a kívánságait, ame­lyekkel úgy tudom, nem régen fordultak a kultuszkormányhoz, teljesítse. Ez a tőkebefek­tetés a nemzetnek hozza meg a gyümölcsét, ez a tőke a nemzet kincse és értéke lesz. (Palló Imre: Nagyon helyes!) Azt kértem a múltkor, hogy az iskoláinkban neveléssel foglalkozó tan­erőket is a kellő elismerés és megbecsülés kí­sérje. Kezdem az elemi iskolai tanítóknál, akik a magyar kultúra első frontján álló katonái, s különösen a középiskolai tanárokkal kapcso­latban kérem a kultuszkormányt, törekedjék arra, hogy a nemzetnek ezek a kiváló munká­sai olyan anyagi körülmények közé kerülje­nek, hogy gondtalanul teljesíthessék ezt a nagy feladatot és hivatást, hiszen az ő munkájúk nélkül a nemzet minden kultúrmunkája hiába­való lenne. Lehetetlen állapot, hogy a tanárok hosszú ideig olyan minimális fizetéssel küsz­ködjenek, amellyel sem létüket gondtalanul fenntartani, sem hivatásukat jól betölteni nem tudják. Én hiszem azt, hogy ezek az állapotok mielőbb megszűnnek és mind a néptanítók, mind a középiskolák tanári kara eléri azt, hogy munkájuk megfelelő megbecsülést és fi­zetést élvezhet, hogy hivatását méltóan tudja betölteni. Ha a neveléssel kapcsolatban a hit- és val­láserkölcsi alapon álló tanítás és oktatás kér­déséről szólok, rá kell mutatnom ennek fon­tosságára abból a szempontból is, hogy csak olyan nemzedék lesz lelkileg erős és ellenálló minden kísérlettel és viharral szemben, amely lelkében az Istenhitet őrzi és hordozza, erköl­cseiben erős és töretlen, jellemében is tiszta, erős nemzedék. Legyen szabad itt rámutatnom arra % hogy milyen komoly tényező az erkölcsi nevelés egy nép, egy nemzet életében. A spanyol példára hivatkozom. Sok ember lelke előtt kérdésként mered, hogy egy ilyen nagy és gazdag ország, mint Spanyolország, amely tisztára katolikus ország, hogyan eshetett a bolsevizmus áldoza­tául. Sokan gazdasági és szociális okokat hoz­tak fel, de nem láttak meg valamit, ami pedig egyik tényezője volt összeroppanásuknak: lel­kileg nem voltak erősek, nem volt lelki ellen­álló erejük. Nem volt pedig azért, mert nemze­dékek egymásután úgy nevelkedtek és nőttek fel, hogy huzamos ideig iskoláikban hitoktatás sem volt. Azt mondta nekem egy spanyol pap, akivel ezt a kérdést megvitattam: Mi tiszta katolikus ország vagyunk, nekünk nincs szük­ségünk arra, hogy az iskolában a hittant, mint tantárgyat tanítsunk. Nálunk a családokban magukba szívják a vallásos szellemet, a szent­beszédek pedig a nép lelkében fenntartják a hitet. — Hogy mennyire nem volt igaza, mu­tatják az események. (Ügy van! a jobboldalon.) Az ifjú nemzedék lelkében, érzületben katolikus volt, de felkészültsége és lelkiereje nem volt meg ennek a néphez ahhoz, hoey a bolsevizmus veszélyével szembenézzen, az ellen küzdeni tud­jon, s a nemzet elbukott, sok ember és sok művészeti érték, kincs esett áldozatául ennek a könnyelműségnek. S akkor is, amikor a bolse­vizmust leküzdötte, idegen fizikai és erkölcsi 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom