Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. 709 gondolatot, amelyet itt felvetek. Az előbb mellesleg már említettem, hogy a kisgazdák nem tápnak semmiféle segítséget. Netoi irigylem, távol áll tőlem, de meg kell említenem, hogy minden más foglalkozási ágnak, — nem akarok társadalmi osztályokat mondani, mert az utóbbi napokban a felszólalók annyit beszéltek arról, hogy a társadalmi rétegződés válaszfalait le kell bontani és mert mindenkit tisztelek, ha az becsületes munkából él — a kisgazdákon és a kisiparosokon kívül minden más foglalkozási ágnak, még a mezőgazdasági .munkásságnak is van betegségi, öregségi biztosítása, csak a kisgazda nincs benne semmiben, nem részesül semmiféle kedvezményben, Csak viseli a terheket, amiket a kormányzat ráró. Kérem a kormányzatot, méltóztassék foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ma már tudomásom szerint vannak kidolgozott tervek, melyek szerint ne az állam adjon éthez nagy összeget, hanem maga az a társadalom, amely Öregség és betegség ellen biztosítva van s kényszerbiztosítás útján vonja be legalább a 30 (holdon aluli kisgazdákat, akiknek, sajnos, több okból, például azért, mert nagy családjuk "van, nincs módjuk öregségükre olyan összegeket gyűjteni, amely nyugodt, becsületes megélhetést biztosít. Sokszor láttam, hogy azt a földmívest, akinek sok gyermeke van, —szégyen kimondani — egyik gyermeke a másikhoz utasítja, akinek pedig nincs gyermeke, az azért nem tud hova menni. Felvetem a kérdést, nem volna-e alkalmas az öregségi biztosítást kényszerbiztosítással megcsinálni? Tudomásom szerint Antal Lajosnak, az ütba. egyik •orvosának van egy ilyen kidolgozott terve. Azt hiszem, nem megoldhatatlan ez a kérdés és ha ezt megoldjuk, akkor legalább hálával gondol vissza ez a társadalmi réteg is a kormányzatra, hogy neki is juttatnak valamit s habár kényszer útján, de mégis öregségére biztosítva volna számára egy bizonyos Összeg, amelyből életét eltengetheti. Befejezem beszédemet. Nem azért mondottam el mindezt, mintha bizalmatlan volnék a kormányzat iránt. Sőt azoknak, akik szeretik azt hangoztatni, hogy a kormány nem csinált semmit, egypár szóban összefoglalva, azt a kérdést teszem fel, vájjon ha 30 évvel ezelőtt hozták volna azokat a szociális és birtokpolitikai törvényeket, amelyeket most a közelmúltban, egy-két esztendővel ezelőtt csináltak, mi volna a helyzet ma és mi lesiz 30 év múlva, ha mindezek a szociális és gazdasási törvények életbelépnek és hatásukat kisugározzák a falu népére is 1 ? Milyen más volna itt az élet! Éppen ezért, akik ezeket a változásokat megakadályozzák, kétszeresen bűnösek, (ÍJ g y van! Úgy van! jobbfelől.) mert ezzel megakadályozzák a falu jólétét szolgáló és általában a szociális intézkedések kibővítését, de kétszeresen használnak a falu népének és hálára _ is kötelezik azt azok iránt, akik ezt végrehajtják. Én a kormány iránt bizalommal vagyok és a felhatalmazási törvényjavaslatot örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés., éljenzés és tarn a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gacs János! Elnök: Gacs János képviselő urat illeti a szó. Gacs János: T. Képviselőház! Amióta az új törvényhozás összeült, amelybe Sopron vármegye bizalma csekélységemet is küldötte, ez az első alkalom, hogy itt a képviselőházban felszólalok. Eddig azt a gyakorlatot követtem, hogy mint új képviselő inkább figyelek, hallgatok és tanulok. Az elmúlt hat hónap alatt — őszintén megmondhatom — s okát tanultam a képviselőház magas színvonalú vitáiból. Ezek a viták egyrészt igen mély hatást" tettek lelkemre, másrészt sok olyan tapasztalatot is szereztem belőlük, amelyek, úgy érzem, nemcsak itt benn a parlamentben, hanem kinn az országban is talán kellemetlen rezonanciát keltettek. Éppen ezért ahhoz az elvhez kívánom tartani magamat, hogy minden törvényhozónak lelkiismereti kötelessége a törvényhozói munkában résztvenni, másik kötelessége pedig az, hogy munkája mindenkor konstruktív, építő munka legyen- (Úgy van! Úgy van! — Helyeslés jobbfelől.) Éppen ezért ebben a munkában magam is úgy akarok résztvenni, hogy fajomat és hazámat szerető lélekkel mindenkor a nemzet ügyét szolgáljam. Örülök annak, hogy első beszédem alkalmával éppen a felhatalmazási vita során szólalhatok fel. A felhatalmazás mindig két irányt követ. Az egyik a kritika, a múlt felett bírálatot gyakorolni, bírálatot mondani a kormány tevékenysége felett, amely a közelmúltban előttünk folyt le, a másik pedig a bizalom megadása a jövőre nézve. Ha én a kormány tevékenységét szemlélem a múltban, ha nézem politikai irányvezetését, belső, országépítő munkáját, akkor azt kell megállapítanom, hogy a kormány politikai irányvezetése ezekben a nehéz, gondterhes időkben határozott volt s a nemzetre nézve komoly és eredményes. Ha a jövőt nézem és szemlélem, akkor úgy látom, hogy a kormányzat jóakarattal és szociális érzéssel telve szembenéz, és elébe megy a nehéz feladatoknak, s azokat igenis komolyan akarja megoldani. Amikor a felhatalmazási vita során felszólalok, belekapcsolódom Tildy Zoltán igen t. képviselőtársamnak a múlt napokban tartott beszédébe, amelyben ő mint ellenzéki szónok, úgy határozta meg a törvényhozó felelősségét, am'kor kormánybírálatot mond, hogy ha valaki ellenzéki is, lelkiismereti szabadságát megőrizve, igenis komoly bírálatot, kritikát gyakorolhat a kormány tevékenysége és munkája felett, de ennek az ellenzéki kr'tikának is — és ez kötelező — mindig építő kritikának kell. lennie, nem pedig destruálónak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ezért csak őszinte elismeréssel adózhatom Tildy Zoltán igen t. kénviselőtársamnak, aki ebben a felszólalásában különösképpen hangsúlyozta azt, hogy az ellenzéknek igenis... (Zaj és mozgás bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Gacs János: ... igenis megvan a szerepe és feladata, kritikát gyakorolni a kormány ténykedései felett, de el is kell ismernie mindig őszintén és tárgyilagosali az igazságot. Iskolapéldája volt annak, hogy a komoly ellenzéknek hogyan kell bírálnia a kormányzat ténykedéseit. Amikor első alkalommal szólalok fel a felhatalmazási vitában és lelkiismeretem szerint a bizalom kérdését vetem fel, akkor lelkiismerettel csak olyan kormányzatot.. tudok támogatni, amelynek működéséből látom, hogy az alkotmány alapján áll; ez a legfontosabb, mert ezer év története kell hogy meggyőzzön bennünket arról, hogy a magyar alkotmány ennek a nemzetnek alapköve, léte és ji'övő biztosítéké, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyet
