Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. 709 gondolatot, amelyet itt felvetek. Az előbb mel­lesleg már említettem, hogy a kisgazdák nem tápnak semmiféle segítséget. Netoi irigylem, távol áll tőlem, de meg kell említenem, hogy minden más foglalkozási ágnak, — nem aka­rok társadalmi osztályokat mondani, mert az utóbbi napokban a felszólalók annyit beszél­tek arról, hogy a társadalmi rétegződés vá­laszfalait le kell bontani és mert mindenkit tisztelek, ha az becsületes munkából él — a kisgazdákon és a kisiparosokon kívül minden más foglalkozási ágnak, még a mezőgazdasági .munkásságnak is van betegségi, öregségi biz­tosítása, csak a kisgazda nincs benne semmi­ben, nem részesül semmiféle kedvezményben, Csak viseli a terheket, amiket a kormányzat ráró. Kérem a kormányzatot, méltóztassék fog­lalkozni ezzel a kérdéssel. Ma már tudomá­som szerint vannak kidolgozott tervek, me­lyek szerint ne az állam adjon éthez nagy összeget, hanem maga az a társadalom, amely Öregség és betegség ellen biztosítva van s kényszerbiztosítás útján vonja be legalább a 30 (holdon aluli kisgazdákat, akiknek, sajnos, több okból, például azért, mert nagy családjuk "van, nincs módjuk öregségükre olyan össze­geket gyűjteni, amely nyugodt, becsületes megélhetést biztosít. Sokszor láttam, hogy azt a földmívest, akinek sok gyermeke van, —szé­gyen kimondani — egyik gyermeke a másik­hoz utasítja, akinek pedig nincs gyermeke, az azért nem tud hova menni. Felvetem a kér­dést, nem volna-e alkalmas az öregségi bizto­sítást kényszerbiztosítással megcsinálni? Tudo­másom szerint Antal Lajosnak, az ütba. egyik •orvosának van egy ilyen kidolgozott terve. Azt hiszem, nem megoldhatatlan ez a kérdés és ha ezt megoldjuk, akkor legalább hálával gondol vissza ez a társadalmi réteg is a kormány­zatra, hogy neki is juttatnak valamit s habár kényszer útján, de mégis öregségére biztosítva volna számára egy bizonyos Összeg, amelyből életét eltengetheti. Befejezem beszédemet. Nem azért mondot­tam el mindezt, mintha bizalmatlan volnék a kormányzat iránt. Sőt azoknak, akik szeretik azt hangoztatni, hogy a kormány nem csinált semmit, egypár szóban összefoglalva, azt a kérdést teszem fel, vájjon ha 30 évvel ezelőtt hozták volna azokat a szociális és birtokpoli­tikai törvényeket, amelyeket most a közelmúlt­ban, egy-két esztendővel ezelőtt csináltak, mi volna a helyzet ma és mi lesiz 30 év múlva, ha mindezek a szociális és gazdasási törvények életbelépnek és hatásukat kisugározzák a falu népére is 1 ? Milyen más volna itt az élet! Éppen ezért, akik ezeket a változásokat megakadá­lyozzák, kétszeresen bűnösek, (ÍJ g y van! Úgy van! jobbfelől.) mert ezzel megakadályozzák a falu jólétét szolgáló és általában a szociális intézkedések kibővítését, de kétszeresen hasz­nálnak a falu népének és hálára _ is kötelezik azt azok iránt, akik ezt végrehajtják. Én a kormány iránt bizalommal vagyok és a felhatalmazási törvényjavaslatot örömmel fogadom el. (Élénk helyeslés., éljenzés és tarn a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gacs János! Elnök: Gacs János képviselő urat illeti a szó. Gacs János: T. Képviselőház! Amióta az új törvényhozás összeült, amelybe Sopron vár­megye bizalma csekélységemet is küldötte, ez az első alkalom, hogy itt a képviselőházban felszólalok. Eddig azt a gyakorlatot követtem, hogy mint új képviselő inkább figyelek, hall­gatok és tanulok. Az elmúlt hat hónap alatt — őszintén megmondhatom — s okát tanultam a képviselőház magas színvonalú vitáiból. Ezek a viták egyrészt igen mély hatást" tettek lel­kemre, másrészt sok olyan tapasztalatot is sze­reztem belőlük, amelyek, úgy érzem, nemcsak itt benn a parlamentben, hanem kinn az or­szágban is talán kellemetlen rezonanciát kel­tettek. Éppen ezért ahhoz az elvhez kívánom tartani magamat, hogy minden törvényhozónak lelkiismereti kötelessége a törvényhozói mun­kában résztvenni, másik kötelessége pedig az, hogy munkája mindenkor konstruktív, építő munka legyen- (Úgy van! Úgy van! — Helyes­lés jobbfelől.) Éppen ezért ebben a munkában magam is úgy akarok résztvenni, hogy fajo­mat és hazámat szerető lélekkel mindenkor a nemzet ügyét szolgáljam. Örülök annak, hogy első beszédem alkalmá­val éppen a felhatalmazási vita során szólal­hatok fel. A felhatalmazás mindig két irányt követ. Az egyik a kritika, a múlt felett bírá­latot gyakorolni, bírálatot mondani a kormány tevékenysége felett, amely a közelmúltban előttünk folyt le, a másik pedig a bizalom meg­adása a jövőre nézve. Ha én a kormány tevé­kenységét szemlélem a múltban, ha nézem po­litikai irányvezetését, belső, országépítő mun­káját, akkor azt kell megállapítanom, hogy a kormány politikai irányvezetése ezekben a ne­héz, gondterhes időkben határozott volt s a nemzetre nézve komoly és eredményes. Ha a jövőt nézem és szemlélem, akkor úgy látom, hogy a kormányzat jóakarattal és szociális ér­zéssel telve szembenéz, és elébe megy a nehéz feladatoknak, s azokat igenis komolyan akarja megoldani. Amikor a felhatalmazási vita során felszó­lalok, belekapcsolódom Tildy Zoltán igen t. képviselőtársamnak a múlt napokban tartott beszédébe, amelyben ő mint ellenzéki szónok, úgy határozta meg a törvényhozó felelősségét, am'kor kormánybírálatot mond, hogy ha va­laki ellenzéki is, lelkiismereti szabadságát megőrizve, igenis komoly bírálatot, kritikát gyakorolhat a kormány tevékenysége és mun­kája felett, de ennek az ellenzéki kr'tikának is — és ez kötelező — mindig építő kritikának kell. lennie, nem pedig destruálónak. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ezért csak őszinte elisme­réssel adózhatom Tildy Zoltán igen t. kénvi­selőtársamnak, aki ebben a felszólalásában különösképpen hangsúlyozta azt, hogy az el­lenzéknek igenis... (Zaj és mozgás bal felől.) Elnök: Csendet kérek! Gacs János: ... igenis megvan a szerepe és feladata, kritikát gyakorolni a kormány ténykedései felett, de el is kell ismernie min­dig őszintén és tárgyilagosali az igazságot. Iskolapéldája volt annak, hogy a komoly el­lenzéknek hogyan kell bírálnia a kormányzat ténykedéseit. Amikor első alkalommal szólalok fel a fel­hatalmazási vitában és lelkiismeretem szerint a bizalom kérdését vetem fel, akkor lelkiisme­rettel csak olyan kormányzatot.. tudok támo­gatni, amelynek működéséből látom, hogy az alkotmány alapján áll; ez a legfontosabb, mert ezer év története kell hogy meggyőzzön ben­nünket arról, hogy a magyar alkotmány en­nek a nemzetnek alapköve, léte és ji'övő bizto­sítéké, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom