Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
708 Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. kapták-e képviselőtársaim ezt a kis füzetet, amely beszámoló a Hangya szövetkezeti központ értékesítési tevékenységéről. Engedjék meg, hogy felsoroljak ebből egypár adatot, hogy lássák, hogy a Hangya milyen gyönyörű munkát végez. A Hangya állatértékesítési forgalma az 1937. évben l,2W.0OD, 1938-ban 1,450.000, 1939-ben 2,300.000 pengő volt. A hízómarhaállomány, amelyre a Hangya kölcsönt szokott adni a kisgazdáknak, a nyáron 2628 darab hízósertés volt, most pedig 11.211 darab. Ezt a Darányi Ignác alapból — amelyet annakidején Darányi Ign^c létesített — juttatja a Hangya és a Magyar Gazdaszövetség azoknak a kisgazdáknak, akik erre igényt tartanak. De foglalkozik ezenkívül a Hangya egyéb mezőgazdasági termeivények értékesítésével is; így például a kamillavirág értékesítésével is. Ezzel igen sok munkát ad azoknak a szegényebbsorsú mezőgazdasági munkásoknak és munkáscsaládoknak, ' amelyek olyan vidéken laknak, ahol kamillát lehet szedni. A múlt esztendőben már 27.000 métermázsa nyers virágot gyűjtött a Hangya 1,238.000 pengő értékben. Azonkívül foglalkozik a mézértékesítéssel is, 2200 métermázsa mézet vásárolt össze a kis méztermelőktől 362.003 pengő értékben. Foglalkozik azután toUértékesítéssel is. Három és félévi céltudatos munkával eljutott a Hangya odáig, hogy a legnagyobb tollgyüjtő intézmény lett belőle. 1935-ben 25.000 kilogrammot, 1936-ban 126.AO0 kilogrammot, 1937-ben 230.000 kilogrammot, 1938-ban 300.000 kilogrammot és 1939 végéig már 360.O2Ö kilogramm tollat gyűjtött. Sokan elmondták itt, hogy akik a liberális rendszert imádták, ak : k a liberális rendszer alapján meggazdagodtak, azoknak az elődei annakidején csontot, rcr±gyot, bundadarabot és tollat szedtek, később pedig ők lettek az ország közgazdasági tényezői. Ma már azt mondhatjuk, hogy ez ki van véve a kezükből és mindezt mi, keresztény emberek csináljuk. Nem! szégyen ez. Ha nem volt ez szégyen azoknak, akik eddig csinálták, akkor annálinkább nem szégyen nekünk, hogy ezzel foglalkozzunk tisztességes, becsületes úton, mert az emberi munka nem lehet szégyen. (Ügy van! Ügy van!) De nem folytatom ezt a kérdést, csak egy adatot hozok fel s ezzel befejezem a Hangyának az értékesítési tevékenységéről elmondottakat. A Hangya 14,640.000 kilogramm baromfit, 143,900.000 darab tojást, 15,730.000 kilogramm gyümölcsöt, 1,580.000 kilogramm lőtt vadat, 28.000 kilogramm libamájat és 262.000 kilogramm libazsírt vásárolt össze. Ezekből az adatokból látható, hogy a Hangya, a szövetkezetek központja ma már annyira túlnőtt azon a hétköznapi munkán, amelyet ezelőtt 15—20 esztendővel láttunk, hogy nyugodtan rábízhatunk minden értékesítést. Könnyű megszervezni tehát azt az értékesítést, amelyre az imént voltam bátor utalni. Minden termeivény értékesítését meg kell szervezni és olyan árakat kell biztosítani a mezőgazdaságnak, hogy a mezőgazdasági termelés minden ága kifizetődő legyen. Amikor erre felhívom a t. Ház figyelmét, kérem, csináljanak propagandát a szövetkezeti gondolatnak, mert a szövetkezeti gondolat az egyetlen alkotmányos eszköze és módja az összetartásnak, mivel egy mindenkiért dolgozik és mindnyájan egyért és mégis önmaguk vezetik és irányítják az intézményeket, amelyeket egyébként nem az államnak kell irányítania. Az államnak csak erkölcsileg, s ha szükséges, esetleg anyagilag kell támogatnia; azt is kérjük a kormányzattól, hogy támogassa ezt a szövetkezetet, amelyben jó pár millió szövetkezeti tag van s amelyben körülbelül kétezer fogyasztószövetkezet szerepel Hangya-tagként. Igen t. Képviselőház! Azt mondottam az előbb, hogy később fogok rátérni a mezőgazdasági munkáskérdésre. Nem először hangoztat^ tam a képviselőházban ázt, amit most mondani akarok. Nem irigységből beszélek, de nagyon sajnálom azt a munkaértéket, amelyet külföldön, így most Németországban kamatoztatnak az oda kivitt munkásaink. Meg kell szervezni a munkaalkalmakat ebben az országban, hogy mindenki itt találja meg a munka lehetőségét, hogy itt gyümölcsöztessük minden munkánkat ebben az országban. A mezőgazdasági munkáskérdés megoldására alkalmasnak tartanám, bár e kérdésnek nem vagyok szakértője, a Tisza-Duna-csatorna megépítési munkálatainak a megkezdését. Úgy gondolom, ez a munka nem volna hiábavaló, bár nem tudom, milyen értéket képvisel. Az volna a helyes, ha minden mezőgazdasági munkás itthon értékesítené a maga munkaerejét, azt a munkaerőt, amelyet a mezőgazdasági munkában nem tudnánk felhasználni. Hosszabb Programm alapján kellene megkezdeni a DunaTisza-csatorna építését. Ebben az országban senkinek sem szabad munkanélküli segélyt adni, aki munkabíró, hanem csak munkát szabad adni, dolgoznia kell mindenkinek velem együtt és minden munkabíró emberrel együtt azért a kenyérért, amelyre az ország minden lakosának szüksége van. Sajnos, be kell vallani, hogy sokan vannak ebben az országban, akik nem akarnak dolgozni és akik igényt tartanak a munkanélküli segélyre. A kérdést olyanformán is meg lehetne oldani, ahogy az már meg is van szervezve: munkaszolgálat formájában. Méltóztassék a kormányzatnak azon gondolkozni, hogy nem lehetne-e ily módon ezt a szerintem nagyhorderejű kérdést elintézni. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad megemlítenem a falu életének egy rendkívül fontos kérdését, a cigánykérdést. (Ügy vanl jobbfelől.) Városi emberek nem is tudják, micsoda óriási jelentősége van falun a cigánykérdésnek. A vagyonbiztonságon, az életbiztonságon túl ott van az egészségügyi és állategészségügyi kérdés. Mindenki tudja, mennyi rablás és mennyi gyilkosság vétke tapad az ő kezükhöz. Ezt a kérdést nem akarom bővebben fejtegetni, azonban sokan nem tudják azt, különösen a városiak közül, hogy a cigányok egészségügyi szempontból mennyi bűnt követnek el, mennyi betegséget hurcolnak falurólfalura. (Egy hang a jobboldalon: Emberit és állatit!) Emberit és állatit egyaránt. Ha egy dögöt valahol elásnak, ha egy sertés vagy szarvasmarha elhullott a faluban, arról a falu lakosságának nagy többsége nem tud, de a harmadik és negyedik faluban lakó cigányság csodálatos módon egészen biztosan tudja, hová ásták el. Akármilyen járványos betegségben hullott is el az állat, ők felássák, ha máskor nem, éjjel és viszik, továbbhurcolják a betegséget. Rendkívül fontos, hogy a kormány ezzel a kérdéssel sürgősen foglalkozzék. T. Képviselőház! A szociális kérdések egész sorozata vár megoldásra, egész sorozata azoknak az intézkedéseknek, amelyek a falu problémájával összefüggenek. Nagyon szeretném, ha a kormányzat az egészségügy terén megszívlelné azt a szintén figyelemreméltó
