Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

690 Az országgyűlés képviselőházának 63. amelynek jelenleg vezetője vagyok* körülbelül 608.000 pengőt kért tatarozásra. Hála Istennek, 150.000 pengőt már kaptunk, ez azonban még mindig kevés, de ba a következő években megfelelő összeget kapunk, akkor talán mégis rendbe tudjuk hozni az épületet. Szomorú dolog, hogy egy ilyen szép, hatalmas épülett, mint a Műegyetem palotája, ilyen karban van: a tetők átáznak, a csatornák beszakadnak, mázolás pedig még egyáltalában- nem történt, pedig tudjuk, hogy az épületeket időnként mázolni kell. Van egy házam, amely 11 óv óta áll és az ablakokat már kétszer mázoltattam, a Műegyetem azonban nem 11, hanem már 30 év óta áll, de rnég egyszer sem mázolták az ablakokat. Tönkremegy az épületben az asztalosmunka is. Minden romlik és ha évről-évre nem költhetünk a tatarozására bizonyos öszeget, akkor a szükségJet mindig csak fokozódik, úgyhogy most még félmillió pengő kellene az épület rendbehozására. Ha annakidején évenként 20.000 pengőt költöttek volna tatarozásra, akkor a tatarozás költsége az évek folyamán Összesen nem tett volna ki 600.000 pengőt, tehát az időszerű kissebb költekezés takarékossági szempontból is helyes lett volna. A javítások mindenesetre megkezdődtek már és reméljük, hogy folytatódni is fognak. Egyáltalában azt látom, hogy az egész költségvetésben nincsenek megfelelő összegek felvéve épületek karbantartására. Annakidején, Mária Terézia korában, amikor egy egyetemet építettek, vagy pedig akármilyen más intézményt létesítettek, mindjárt donációt adtak hozzá, földet kaptak ezek az intézmények és annak jövedelméből fedezni tudták a kiadásokat. Most is ilyen dologra lenne szükség, minthosy azonban ez nem lehetséges, másképpen kellene megoldani a kérdést; talán az épületek értékének megfelelően azután számított bizonyos százalékos összeget kellene felvenni a költségvetésbe az épületek rendehozására és tatarozására, olyasformán, mint régen a cs. és kir. hadsereg gazdasági és építészeti vezetésében szokás volt, hogy tudniillik minden épület karbantartására meg volt állapítva &gy bizonyos átalány, amelyből minden évben elvégezték a szükséges munkákat és így nagyban és egészében rendben is tudták tartani az épületeket. Imrédy Béla volt miniszterelnök úr megemlékezett arról, hogy ha a hadifelszerelési munkálatok véget érnek, akkor a munkásságot más munkára kell átállítani és akkor jön el majd az ideje a nagy nemzeti beruházásoknak, főleg az építőipar terén való beruházásoknak. Ennek keretében bizonyára nagyobb összegeket lehetne fordítani az állami épületek tatarozási munkálataira, mint amilyen összegek most a költségvetésbe felvétettek. (Helyeslés a középen.) Nem kellenek ehhez naey előmunkálatok: össze kell állítani a rendbehozandó épületek hibalajstromát, meg kell csinálni erre a költségvetést és akkor a munkálatok^ megindulhatnak. Nagyon fontos lenne ez abból a szempontból is, hogy bár manapság vannak helyek, ahol alig lehet munkásokat kapni, vannak ezzel szemben olyan vidékek, ahol munkanélküliség van és ezeket a munkanélkülieket mindjárt foglalkoztatni lehetne ilyen módon. Nagyon sok feladat van, amely megoldásra vár. Hogy mást ne említsek, szinte megijed az ember, ha bemegy a kultuszminisztériumba vagy a kereskedelemügyi minisztériumba és látja a régi, nyilt folyosós építkezést:'ilyen ülése 1939 december 5-én, kedden. helyen az adminisztrációt sem lehet rendesen lebonyolítani, hiszen a tisztviselők meghűlnek, az akták pedig nem egyszer leesnek az udvarra és elvesznek, amikor az egyik hivatalos szobából a másikba viszik azokat. Mondom, nagyon sok feladat van, mely megoldást igényel. Szükség lenne arra, hogy a kormány gondoskodjék arról, hogy egy bizottság küldessék ki, hogy a közmunkák programmját állítanák össze, így lehetne azután az okvetlenül megépítendő épületeket ebbe a programmba felvenni és azok megépítését sorrendben teljesíteni is. Meg akarok emlékezni arról a szomorú látványról, amelyet legutóbbi építményeink nyújtanak. Nehéz szívvel beszélek erről, mert félek attól, hogy talán olyan színben tűnök fel, mint aki a modem építészet ellensége lennék, pedig erről szó sem lehet, mert mindig azt hirdetem, hogy lehet tradiciós alapon építeni, de akkor is mindig modernül kell gondolkozni. A tradíciók alapján mindig újat és eredetit kell létesíteni, másolni azonban nem szabad, mert a másolás nem művészet. Mondom, a modern művészet alapján állok, de ahogyan az előbb a képekről és a szobrokról mondottam, az épületeknél is az a nézetem, hogy csak szépet szabad alkotni. Szép alatt értem azt, ami a többségnek, az általánosságnak tetszik, mert akármennyire nagyra tartja is az illető művész a saját művét, ha az a nagy tömegnek nem tetszik, nem lehet szép. Egy épület ugyanúgy, mint egy kép is, csak akkor jó, ha nem kell magyarázni, hanem minden magyarázat nélkül magától tetszik. Mi az oka a mai helyzetnek? Ennek sok oka van. Először az, hogy építészeink javarésze külföldi minták után megy és ebben is elkésett egy kicsit, mert például Németországban azokat az építményformákat, azokat az architektúrákat, amelyeket a mi modernjeink csinálnak, ott már nem művelik. Németországban az a szerencsés helyzet, hogy a kormányvezetés gondoskodik a stílus megfelelőségéről, ott egységes vezetés van és ennek lehet köszönni, hogy a Harmadik Birodalomban egy új egységes klasszicizmus keletkezett, nagyon érdekes és értékes épületek emelkednek, amelyekben van erő, van szellem és van nagy nemzeti érzés. Helyes lenne, ha ez volna a törekvés nálunk is. Éppen ezért kívánatos volna, hogy az építészet esztétikai szempontból egy egységes és felső vezetés alá kerüljön. Hogy hogyan és miként, azt nehéz megmondani, s erre nehéz indítványt tenni, mindenesetre azonban szükséges volna az, hogy a két most szünetelő bizottság, illetve tanács, a Műemlékek Országos Bizottsága üléseket tartana, úgyszintén a Középítési Tanács is összehívatnék és a több szem többet lát elve alapján intéznék a dolgokat. A Középítési Tanács nem szűnt meg, de voltaképpen nem működő szervezet. Annakidején a nagy építkezéseket eléje terjesztették és ott újból és véglegesen megbírálták azokat. Mert hogy valaki pályázaton nyer, az még nem biztosíték. A jury különbözőképpen van összeállítva és így még nincs biztosíték arra, hogy az építés jó lesz, ha ellenben érdemes építészek gyülekezete a Középítési Tanácsban megbírálná a terveket, akkor, igenis, lenne bizonyos remény arra, hogy épületeink a városképbe jobban beillők lesznek. Itt kellen gondoskodni a városépítési ter"vek bírálatáról is. Minthogy a városépítési tervek az Országos Iparügyi Tanácshoz tartoznak és ennek meg van az építészeti szakosztálya.