Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Àz országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. 691 ennek a keretébe lehetne alkalmazni előadókat, akik a városépítési terveket ismertetnék, a Tanács pedig kritikát gyakorolna. (Ferenczy Tibor: A Közmunktanácsra lehetne bízni!) A magam részéről nem volnék ellene, ha a Közmunkatanácsot bíznák meg a városrendezési tervek bírálatával a vidéki városokra vonatkozólag is. Jelenleg azonban csak néhány város tartozik a körzetébe. A többií ügy tehát az Iparügyi Tanácshoz volna utalandó, ahol megfelelő referensek látnák el az ügyek intézését. Ugyancsak vagy az Országos Ipartanâtos építési szakosztálya, vagy a Középítésd Tanács bírálhatná el a telepítési ügyekkel összefüggő intézkedéseket is. Ha megnézzük a legutóbbi földbirtokreform során kiosztott házhelyeken történt építkezéseket, rettentő alkotásokat látunk. Akármennyire tamások némelyek abban, hogy ugyanazért a pénzért lehet jól és rosszul építeni, ez tény, s ezeket a terveket át kellene vizsgáltatni megfelelő szakértőkkel, hogy ott is kellemes képet kapjunk, ahol ilyen új telepek létesülnek, mert bizony restell! az ember, ha vidékre utazik és ilyen új településeket lát, milyen csúnyán és milyen tervszerűtlenül épültek. Közegészségügyi, építészeti és nemzeti szempontból egyaránt rosszak ezek az épületek, semmiféle faluművészet vagy népművészet nincs bennük, olyanok, mint a kis vidéki városok perifériális házai, inkább nyomorépítkezések és ilyeneket éppen az új telepesek építenek. Meg akarom említeni, hogy most nagy építkezések következnek a pénzügyminiszter úr jóvoltából, aki nagy adómentességeket javasolt és a 36-os országos (bizottság ezeket meg is szavazta az Oti.- és a városi építkezésekre. Minden tekintetben elismerés illeti a fővárost is, az Oti.-t is, hogy nagy összegeket áldoz erre a célra, azonban itt is kívánatos volna, hogy iha már egyszer ilyen nagy összegeket fordítanak szociális célra, az esztétikai követelményektől se tekintsenek el, hanem ezeket az épületeket: a kislakásos komplexumokat is szépen alkossák meg. Voltaképpen egyforma összegbe kerül a dolog. Az ember megkívánná, hogy szép környezetben élhessen, különösen amikor az túlkiadást nem okoz, több pénzbe nem is kerül és kevés utánanézéssel, szeretettel meg lehet csinálni. Kérnem kell a minisztériumot és a fővárost, hogy alaposabban terveztessék meg és fontolják meg műszaki tekintetben >az építkezéseket és ne mondják az építtetők, mint legutóbb mondták a főváros' Közmunkatanács tagjainak, amikor bizonyos középítekzések tervei odakerültek: ne tessék sokat hozzászólni és ne tessék nagyon kritizálni, mert olyan sürgős az építkezés, hogy rnár semmiféle haladékot nem tűr. Nagy baj az építési munkálatoknál, hogy az utolsó pillanatban rendelik meg a terveket, jó darabig gondolkodnak rajta, néha egy évbe is belekerül, amíg elhatározzák az építkezést és akkor az épület megtervezésére háromheti vagy egyhónapi időt adnak, sőt néha azt mondják: ha lehet, már tegnapelőttre legyen meg a terv. Ilyenformán művészi munkát kívánni nem lehet. Fel kell itt említenem a bécsi példát. Anrkor az ottani szocialista rezsim alatt a városi munkáslakóházakat építették, ' arra törekedtek, hogy azok külső megjelenésüknél és nagy tömegüknél fogva is megfelelők legyenek esztétikai tekintetben s valóban a városképbe nagyszerűen beillő építmények jöttek létre. Egy professzort, egy Berl'nből Bécsbe átköltözött építésztanárt kérték fel a tervezésre, ő oldotta meg egységesen a nagy dolgokat, az egyes részeket azután építészek között felosztották és úgy kerültek azok kivitelezésre. Az a véleményem, hogy a fontos az, hogy az épület jó legyen és nem az, hogy az építészek keressenek rajta. Nálunk kollektív elrendezés szokászos, felosztják az építkezéseket, hogy többen keressenek rajta, neun törődve azzal, hogy ki alkalmas erre. Mindenesetre meg kellene fontolni, hogy vagy erősebb ellenőrzés alá helyezzék az építkezést vagy pedig csak bevált embereket bízzanak meg és ilyenformán érjenek el szebb és kiforrottabb alkotásokat. Ezek után még — ahogyan jeleztem — tanári mivoltomnál fogva rá akarok térni a József Műegyetem fejlesztésére. A M. Kir. József Műegyetem az országnak egyetlen teehn'kai főiskolája, amely magának igazán jó nevet szerzett nemcsak idebenn, hanem külföldön? is. (Úgy van! jobb felöl.) Mérnökeinket az idegenben is szívesen látják, hiszen vannak tanítványaink, akik Amerikában 2000 dollárt keresnek havonta, (Egy hang a középen: Még többet is!) vannak mások, ak : k lent dolgoztak Olaszországban. Például Felső-Olaszországot Kandó, Verebély egy csomó gépészmérnökkel együtt elktrifikálták. Van egy egész sor mérnökünk, építészmérnökünk és vegyészmérnökünk, akik Amerikában szereztek dicsőséget $, magyar névnek és büszkeségei a magyar műegyetemnek. (Ügy van! Ügy van! a középen.) n Éppen ezért az a véleményem, hogy ez a műegyetem minden tekintetben rászolgál a támogatásra. Nemrégiben olyan ideák merültek fel, hogy Kassán létesítenek egy új Műegyetemet, mégpedig egy részleges, egy fakultással bíró műegyetemet. Mondhatnám, szerencsétlen gondolat volt, mert semmi sem. drágább, m'nt egy csonka műegyetem. Amikor az összes fakultások együtt vannak, akkor közösen adják elő például a matematikát, a különböző kémiai tárgyakat és egyáltalában az elméleti tantárgyakat, Akkor lehet egy kiváló, eminens tanárt hozni, aki nagyszerűen ellátja a dolgokat, ha azonban csak egy fakultás van, akkor a tanár csak egy-két órát adhat elő s akkor sem a matematika, sem a fizika, sem a kémia stb. tariára n'ncsen kellőképpen kihasználva. Éppen ezért nem lehet oda kiváló embert tenni, hanem csak másodrendű embereket lehet ott elhelyezni és alkalmazni. Én nem vagyok az ellen, hogy egy második teljes műegyetem létesüljön valahol, de minthogy úgy látom, hogy az ország pénzügyi helyzete ezt nem engedi meg, ezért azt kívánom, hogy csonka műegyetemet máshol ne létesítsünk, hanem az a pénz, ame^y erre a célra állott volna rendelkezésre, költessék rá a Műegyetemre, amely erre a támogatásra nagyon is rászorul. Ami pedig a Műegyetem épületét illeti, én nem kritizálom az egykori építészt és nem is teszem felelőssé a kivitelezőket azért, hogy többe került ez az építkezés, mint amennyit erre előirányoztak, mert ingoványos talajon, cölöpökön kellett építeni s egyéb akadályokat is kellett leküzdeni. Az épület egyszóval többe került, mint amennyire az előirányzat szólt és ezért azokat az összegeket, amelyek a felszerelésre voltak szánva, az építési póthitelre tolták át; az építési többköltséget ezekből fedezték, viszont így az általános felszerelés elmaradt. Néhányszor történt már ígéret, hogy az akkori mulasztásokat pótolják, sőt törvény-