Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. mánypolitika szempont] ab ól ezek alsóbbrendű kérdések, ezek nem tartoznak ide a felhatalmazási törvényjavaslat vitájába. Miután azonban a költségvetésbe bizonyos összeg-eket vettek fel művészeti célok pártolására, ezek a kérdések tehát igenis idevalók és helyénvaló róluk beszélni. Köszönetet kell kifejeznem a kultuszminiszter úrnak, hogy úgy a Szépművészeti Múzeum ellátására, valamint egyéb közgyűjtemények támogatására meglehetősen szép összeget, ha jól emlékszem, 60.000—60.CO0 pengőt vett fel a költségvetésbe. Az elismerésen kívül azonban szóvá kell tennem és kérnem kell azt, hogy ezeket az aránylag szép összegeket helyes céI lókra és jól használják fel. Igen t. Ház! A gyűjtemények és a művészek támogatása nem. egy és ugyanaz, A múzeumok kötelessége, hogy a műremekeket gyűjtsék. A múzeumok k^telesséíre, ho<ry a ma "lik korának legszebb alkotásait, amelyek később a köztudatban mint műemlékek fognak szerepelni, megszerezzék. Nemcsak hogy nem a kö^elesséfe azonban és egyenesen bűn lenne, ha olyan képeket, műtárgyakat venne, amely°k a szükséges mértéket nem üt\k mes:. A művészetet n agyrabecsülöm, értékelni tudom, meo« tudom érteni azokat a művészeket, akik a tradíció alaoiáu dolgoznak tovább é* fejlesztik a ima°Tik művészetét, mes: tudom érteni azokat, söt na°Trabec«ülöim. ak\k e^véni ütst választva modernek és szép újszerű alkotásokat létesítenek, de sohasem ' fosom művészeik tartani azokat a képeket és szobrokat, amelyeket akár én. akár pedig más hozzám hasonló, egészséges eszű és én idegzetű «mber meg nem ért, (Helyeslés a jobboldalán.) Sainálato^. hosry volt egy idő, de még manapság is előfordul, hogy bizonyos lapok és kritikusok feldicsérnek olyan alkotásokat, amelyek azt igazán nem érdemlik meg. Bebeszélik az embereknek, hogy a giccselés is művészet és akik ezeket a lapokat, kritikákat olvassák, nem mernek ellene szólni rész'™* restéikedésből, vaffy azért mert azt gondolják magukban, hoery műveletleneknek tartanák őket akik nem értik meg a modern művészet szellemét. Ilyen alkotásokra közpénzekből költeni igazán nem szabad. Most a művészek támogatására egy nagy szociális akció indult meg. Ezt helyesnek tartom, de ez megint más lapra tartozik, m'nt a múzeumok és a gyűjtemények vásárlásai. A magánosok számára lehet képeket vásárolni, lehet a művészeket pártfogolni, kritika nélkül is, ez szociális kérdés. Egész őszintén szólva — lehet, hogy ezt egyesek rossz néven veszik majd tőlem — szer'ntem nem művészek azok, akik ilyesféle alkotásokat létesítenek. Jobban tennék, ha átmennének valamilyen más pályára, (Cselényi Pál: Átképeztetnék magukat! — Derültség jobbfelöl.) ha átmennének valami májs kenyérkereseti pályára, mert aki nem születik művésznek, abból nem lesz művész, hiába van diplomája, hiába kapja meg az iparművészeti vagy képzőművészeti főiskolán, vagy akármilyen más iskolában a művészi oklevelet. Ez az oklevél még nem jogosítja fel őket arra, hogy mindenféle gyenge ésinferioris munkájukért az államtól vasy a közületektől várják a támog'atást. Sokkal helyesebb, ha ezeket szociálisan segítik, a képeiket azonban nem veszik meg, hanem otthagyják nek'k, gyönyörködjenek csak benne ők maguk egyedül, nehogy a közízlést elrontsák. A karitatív szempont gyakran sok vészeülése 1939 december 5-én, kedden. 689 dehnet okoz a művészetben. Megtörént például az az eset, hogy egy régi templomot, amely egyike legszebb templomainknak, ki kellett v festetni. Pályázatot hirdettek tehát rá és akkor el akartak fogadtatni egy tervet, amely nagyjában és egészében megfelelt volna; minthogy azonban másnak is akartak kenyeret adni, ezért azt ~s bevonták a munkába és a munka kiadása minden tiltakozásom ellenére úgy történt, hogy két festőművész fessen ki egy kupolát. Ez olyan abszurdum, amelynek többé nem szabad előfordulnia. Megjegyzendő, hogy a munka átadásakor nem akarták kifizetni a művészeket, én küzdöttem érte, hogy megkapják járandóságukat, mert ezek szegények igazán nem tehettek róla, hogy összeházasították őket. A művészeket úgy kell kiválasztani, hogy a megfelelő képességű művész kerüljön a neki való munkához. Ezért nem pályázat, hanem megbízás útján kell ezeket a munkákat kiadni, ebből a művészeknek is sokkal több hasznuk van. Ez tehát egy rosszul megoldott műemléki kérdés volt. Áttérve most a műemlékek problémájára, köszönetemet kell kifejeznem a kormánynak, hogy meglehetősen szép_ összeget tudott biztosítani erre a oélra, ha jól emlékszem, 82.003 pengőt. Ennek az összegnek; a felhasználása iránt szeretnék most érdeklődni, mert azt szeretném, ha ezt a pénzt helyesen és megfelelően osztanák fel. Magyarországon vannak műemlékek, amelyeket teljesen elhanyagoltak. Voltak ásatások, de a kiásott műemlékeket otthagyták a nélkül, hogy megfelelően konzerválták volna. Azt hiszeim, tobten ismerik azt a romcsoportot, amelyet akkor lát az ember, ha Egerből Lillafüred felé megy. Ott a barátok rétién van egy régi Karthauzi kolostor, amelyet cirka tíz évvel ezelőtt ástak ki. Albán az időben én sokat dolgoztam Egerben és vendégeimet is mindig kivittem, ezt a/ műemléket megnézmi. Azóta sokáig nem láttam, míg azután tavaly, több év elmultával újból megtekintettem. Azt kellett látnom, hogy az összes szép faragott részek tönkrementek. Nekünk olyan kevés műemlékünk van, hogy nem engedhetjük meg ma^ gunknak azt a luxust, hogy ezek az építészeti maradványok és részletek elpusztuljanak. Ugyancsak gondoskodásra érdemes az én kerületemben a szombathelyi Qu'rinus-temülom ásatási munkája. Remek, szép mozaikokat hoztak ott felszínre, igaz, hogy valami kevés segélyt a Műemlékek Bizottságától is kaptunk, de most ezeknek a tökéletes konzerválásáról ketllene gondoskodni. De beszélni akarok az épületek tatarozásáról is. Magyarországon — sajnos — az az eset, hogy bár egy-egv épület létesítésére van ugyan pénz, arról azonban, hogy azt az intézményt felszereljék és az épületet karban tart-ák s évről évre a szükségletnek megfelelően állandóan tatarozzák, gondoskodás nem történik. ATÍ idén a kultuszminiszter úr 40.000 pengőt vett fel WL Opera tatarozására. Tavaly orré em volt felvéve összeg. Aki ismeri az Operát és látta a felső terraszrészeket, az ottani megrongálódott szobrokat, annak fáj és vérzik a szíve, hogy Ybl mesternek ez a gyönyörű alkotása menynyire tönkrement. Örömmel láttam, hogy mast már ennek az épületnek javítása is megindult. Ugyancsak így vagyunk a Műegyetem épületével is, amelyet 1908-ban adtak át rendeltetésének, de ametNet 1908 óta még egyáltalán nem tataroztak. A Műegyetem gazdasági bizottsága, 93*