Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. zés, megakadt a lakosság ellátása, a kormány kérte fel a Hangyát arra, hogy ezen a területen vegye kezébe az áruellátás ügyét, annál is inkább, mert amikor ott a zsidóktól az engedélyeket, az iparigazolványokat visszavonták, akkor ott hirtelen nem akadt senki, aki ennek a kérdésnek a megoldását kézbe vette s így a Hangyának kellett belépnie ebbe a munkába, hogy végezze az egész vidék élelmiszer- és egyéb szükségleteinek ellátását. Olyan építőmunkát végzett itt a Hangya ebben a nehéz időben, amelyért igazán nem gáncsoskodást, hanem elismerést és mindenképpen dicséretet érdemel. Az értékesítéssel kapcsolatban itt kívánok még megemlékezni arról, hogy szükséges volna már az új útügyi törvényt is megalkotni. Közel 50 esztendős lesz már jelenlegi útügyi törvényünk, amely egészen más viszonyok között keletkezett. A mostani helyzet azt diktálja nekünk, hogy az útfenntartás költségeit azokra kell hárítani, akik az utat elsősorban és a legnagyobb mértékben veszik igénybe. Mert jelenleg hogy áll a helyzet? Ma a kisparaszt fizeti az útadót igen nagy mértékben, az utak ellenben ma 75%-ban autócélokra épülnek, (Ügy van! jobbfelől.) A külföldi autós bejön Hegyeshalomnál és kimegy valamelyik más határállomásnál; megiszik egy spriccert, vagy vesz tíz liter benzint és egyéb adóval nem járul hozzá az út fenntartásához, (Felkiáltások: Igaz! így van!) ellenben az út fenn tartásának terheit az adózók viselik. Éppen ezért az új útügyi törvényben kifejezésre kell jutnia annak az álláspontnak, hogy azok viseljék a nagyobb terhet, akik annak előnyeit nagymértékben és elsősorban élvezik. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy az utak 75%-a épül autóknak és 25%-a kocsiknak, a terhet pedig fordított arányban viselik az érdekeltek. Itt kívánok még megemlékezni a közmunkaváltság reformjáról is. Rengeteg panasz és sérelem van falun a közmunkaváltság terhe miatt. Igazságtalan adónem ez, mert teljes mértékben elsősorban a kisembereket sújt.a. A ház után, ha nem tulajdonos, éppen annyit fizet a kisember is, mint a 10—20 szobás ház lakója, egy rossz ló után is éppen úgy fizet, mint ahogyan fizetnek a versenyló vagy a nagyszerű paripa után, úgyhogy annak vagy a teljes eltörlése, vagy a megfelelő arányosítása válik kívánatossá. Addig is, amíg ez megtörténik, ne vegyék el a teljes közmunkaváltságot a kozsége&LÓl. Ennek eredetileg az volt a rendeltetése, hogy a község belterületeinek és a külső dülőutaknak karbantartását tudják ezáltal biztosítani. Sajnos, vannak vármegyék, ahol 80—90 százalékot vesznek el a községektől, úgyhogy egy árkot nem tudnak húzni, egy utat nem tudnak a külterületen megjavítani. Emiatt előáll az a helyzet, hogy ősztől tavaszig a tanyai lakosok otthon kell, hogy üljenek s ki sem tudnak mozdulni. (Úgy van! jobbfelől.) Meg akarok emlékezni még egy másik kérdésről, amelyet itt az előbb egyik képviselőtársam említett, ez pedig a cellulózegyártás kérdése. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Büszkén kívánom megemlíteni, hogy ennek a kérdésnek a szülőanyja is a vezetésem alatt álló mezőgazdasági kamara volt. Amikor legelőször ez a kérdés, a cellulózénak magyar anyagból való gyártása felvetődött, Makón akartunk egy cellulózegyárat alapítani, hiszen a cellulózénak kukoricaszárból való gyártása ülése 1939 december 1-én, pénteken. 623 már megoldódott kérdés. A szükséges tőke is megvolt. Mégis min bukott meg? Azon, hogy nem akadt annyi gazda, aki az akkor megállapított áron a kukoricaszárat erre a célra odaadta volna. Alföldön ugyanis a kukoricaszár nemcsak takarmány, hanem tüzelő is. Technikailag meg van oldva kukoricaszárból a cellulózegyártás kérdése ma, de amikor azt hallom, hogy a mostani mozgalom esetében 1 pengő 50 fillért kívánnak adni egy mázsa kukoricaszárért, holott 19 esztendővel ezélőtt 1-80 pengőnek megfelelő árért nem kaptunk eleget, attól félek, hogy újból hajótörést fog szenvedni ez a kérdés. Kamarám foglalkozott más anyagnak cellulózegyártás céljaira való felhasználásával is. A kamara területén van mintegy 50—60.000 hold olyan szittyós, nádas, kakás vidék, amelyen sok káka, nád és egyéb terem. Ezeknek is van cellulózeanyaguk, nagyon szép anyag, annyira, hogy egészen tiszta fehér cellulózét lehet belőle csinálni. Szóval technikailag ez is meg volna oldva. A kamaránk felvette, felmérte ezeket a területeket, kiszámította, hogy mit lehet ebből kihozni és gyönyörű eredmények jöttek ki, de sajnos, akkor tőkét nem tudtunk hozzá találni. A harmadik anyag, ami alkalmas volna cellulózegyártásra, a kétéves somkóró, amit éppen a mi kamaránk vezetett be mint talajjavító növényt. Ennek a rostja is alkalmas cellulózegyártásra. Volna tehát nyersanyag, ha tudatosan, tervszerűen célul tűznénk ki magunk elé azt, hogy Magyarországon komoly cellulózegyártást teremtsünk. Sajnálatos ugyan, de érdekes megemlíteni, hogy ezelőtt körülbelül hat évvel, amikor egy megbeszélésen e kérdésről volt szó, amikor már mindenLen megállapodtunk, azt mondta az egyik magasállású miniszteriális úr: hiába is beszélünk, Magyarországon nem tudunk cellulózegyárat csinálni, pert az osztrák-magyar kereskedelmi szerződésben benne van, hogy a cellulózét Ausztriából tartozunk behozni. Ma már ez az akadály sem áll fenn, úgyhogy ezen a téren most már új utakon tudnánk elindulni,. i T. Ház! Egypár szóval még a kultusztárca körébe tartozó kérdésekről kívánok megemlékezni. Magyarországon 1940-ben lesz a 10 éves népszámlálás és én attól félek, hogy még mindig sok analfabétát leszünk kénytelenek kimutatni. Az analfabéták száma Finnországban 0.9, Franciaországban 5.9, Észtországban 10.8, Olaszországban 21, Lengyelországban 32, Bulgáriában 39, Spanyolországban 43, Törökországban 91 ezer lélek és sajnos, még Magyarországon is elég nagy. Ez főleg azzal függ össze, hogy a külterületekre még mindig nem tudtunk olyan számban tanyai iskolákat juttatni, hogy minden gyermek részt tudjon yenni az ilyen iskolai tanításban. Olyan távolságok vannak, hogy sokszor hat kilométeres körzetből kénytelen bejárni a gyermek, akkorra már teljesen kifárad és nem tud figyelni, végeredményképpen nem tud tanulni. A kötelező 60-as létszámú elemi iskolák korában még ma is vannak a kamaránk területén százon felüli létszámú osztályok. Az egyik tankerületben öt ilyen van. 90 és 100 közötti gyermeklétszámú iskolai osztály 12 van, 80—90 létszámú 28, 70—80 létszámú 71, 60—70 létszámú 105. A másik tankerületben az említett létszámú csoportokba tartozó iskola van 103, 88, 80, 73 stb. Nagyon sok helyen kívánatos volna még több iskola építése