Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának SÍ. ben, a török hódoltság első évtizedeiben keletkeztek egy-egy községben, az utódait gyönyörűen megtaláljuk ma is. Amikor én azt látom, 'hogy vannak új nemesek, és fiatal, egészen újkeletű báróink ebben az országban, akik a történelmi osztálynak, e kiváltságos vezető osztálynak mindazokat a jogait szeretnék élvezni, amelyekre az idő rövidsége miatt még talán készületlenek s amely új osztályok nem szerezték nieg sem azt a lehetőséget, sem azt a hangot és viselkedést, amellyel sokszor találkozunk, valahogy úgy érzem, hogy ezeket az évszázados paraszti családokat joggal helyezte a történelmi családok sorába Zsidó Sándor képviselőtársam. T. Ház! Nekünk azzal a fogalommal kapcsolatban, hogy mit értünk parasztság alatt, az ország fundamentumát jelentő hatalmas társadalmi réteggel kapcsolatban, meg érdemes egy kicsit a történelemnél elidőzni. Legyen szabad felemlítenem azokat az alföldi városi monográfiákat, amelyek egészen csodálatos világot vetítenek elénk. A török idők alatt a nemesség, amely a haza veszélyben léte folytán természetszerűleg fegyverben állott, a hódoltság ideje alatt továbbra is fegyverben marad a ránézve egészen ismeretlen és új viszonyok között, és ez a fegyverben álló nemesség, amint a történelemből tanulhattuk, kénytelen volt idegen törvényhatóságok, idegen vármegyék területén folytatni az ő önkormányzati életét, s így a török hódoltság alatt élő lakosság vette kezébe tulajdonképpen a trianoni Magyarország sorsának egész intézését. Merem állítani, hogy ezek a városi monográfiák — nem akarok Nagykőrösről, Kecskemétről, Hódmezővásárhelyről és Debrecenről beszélni — ragyogó példái annak, hogy az a parasztság, amely itt befutott a körülsáncolt városokba, nemcsak az állattenyésztés mezején dolgozott, hanem átvette a közgazdasági élet egyik leglényegesebb foglalkozási ágát, a kereskedelmet is. Há végignézzük ezeket a városi monográfiákat, büszke öntudat ébred bennünk, mert látjuk azt, hogy a debreceni, kecskeméti, nagykőrösi és ceglédi parasztság önmagából kitermelt egy olyan kereskedői gárdát, amely tudta az utat, tudta a célt és tudta feladatát nemcsak idehaza, hanem a nyugati városokban és lenn messze Keleten, egészen Konstantinápolyig. S ha mi ezt a parasztságot, ezt a történelmi osztályt tovább nézzük és vizsgáljuk, megállapíthatjuk azt is, hogy benne rendkívül nagy diplomáciai érzék van. Ezek a városi monográfiák bebizonyítják, hogy amikor a hódoltság alatt nem tudtak hova szaladni, utakat kerestek és módokat találtak arra, hogy sokszor eljussanak a leghatalmasabb úrhoz, a török szultánhoz is. Valami csodálatos erő és érték van ezekben és egészen természetesnek találom, hogy amikor egy ilyen új és nagyvonalú felhatalmazásról tárgyalunk, kötelességünk megállapítani és keresni azt a szellemet, amely szellemről Imrédy Béla t. képviselőtársam olyan gyönyörűen és olyan magasanszárnyalóan beszélt nekünk tegnap. T. Ház! Amikor az ember ez értékes és kétségtelenül történelmi hivatását gyönyörűen teljesített parasztság részéről ezeket az új kibontakozásokat látja, valahogyan nincs tisztában azzal, és nem látja világosan, hogyan kerülhettünk a közgazdasági életben a szellemi harcok terén addig a pontig, hogy a falu és a falu népe nem tudja a mai nehéz ülése 1939 december 1-én, pénteken. 605 í időkben azt a helyet és azt a hivatást betölteni, amelyet teljes mértékben betöltött a legnehezebb időkben, a török hódoltság idején. Hogy erre a kérdésre választ adjak, úgy érzem, kötelességem azzal a liberális gazdasági rendszerrel és azzal az ideológiával foglalkozni, amely a túloldal részéről a közeli napokban felvetődött és amely gazdasági rendszerről olyan bírálatokat mondtak, amelyek valóban már az anachrónizmus határán mozogtak. 1789 július 14-én tört ki a francia forradalom. A zászlóra a szabadság, egyenlőség és testvériség gondolatát írták. Nekünk magyaroknak valahogyan gyönyörűen hangzik ez a hármas jelszó és amikor a márciusi ifjúság 1848-ban ezekben a gondolatokban lendült előre, meg tudjuk érteni azok lelki állapotát, mert tényleg, ha ezt a hármas ikret .összefogom, egészen bizonyos, hogy egy nemzet minden törekvését, minden célját megtaláljuk bennük; de ha a kuliszák mögé nézünk és. ha végignézzük azt a 60 esztendőt, amíg a francia forradalom ezekkel a hármas ikrekkel, ezekkel a gyönyörű gondolatokkal ideérkezett, akkor kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a gyakorlatban igen nagy változáson mentek keresztül, mert hiszen amikor ezek a gondolatok ideértek, európai szintről és magasságról nézve már régen nem voltak ikertestvérek. A szabadságot lefoglalta maga részére a gazdasági élet és az életből, abból a gyönyörű szép organizmusból, abból a csodákat kiformáló organizmusból a liberális gazdasági rendszer, tehát a szabadságból táplálkozó gazdasági rendszer mechanizmust csinált. Nézzük meg a másikat, az egyenlőséget. Az egyenlőség gondolatát lefoglalta a politika és így született meg a demokratikus forma, amely tulajdonképpen nem más, mint a nem egyenlők uralma, mert hiszen az Üristen rendelkezése szerint egyenlők nem lehetünk, a fa levelei sem lehetnek egyenlők, tehát az emberek sem és így természetes, hogy amikor a politika lényegévé és súlypontjává az egyenlőséget tették, akkor tulajdonképpen megmerevítették az egyenlőtlenség tényét az egész állami élet vonalán. A harmadikról, a testvériségről talán nem is kell sokat beszélnünk, mert hiszen abban a pillanatban, amikor a szabadkőművesség a testvériséget a saját maga számára kisajátította, tulajdonképpen előállt az, a szomorú helyzet, hogy a keresztényi, a krisztusi tan'ok kerültek ebben a nagy átalkulásban olyan mélypontra, amely mélypontról most kell az egészet felemelni. Láthattuk tehát, hogy 1848 március 15-én ezek a gyönyörű szép eszmék már régen nem voltak ikrek, testvérek, Európa nyugati államaiban már szétfoszlottak. Kérdem, hogy az a magyarság — és elsősorban ismét a tömegre, a történelmi hivatást teljesítő parasztságra gondolok — mit tudott kapni ebből az 1848-as megmozdulásból ebből a szabadságharcból, amely magához ölelte egyszerre mind a három gondolatot; de ezek már nem voltak testvérek, sőt ha a részletekbe belemennék, igen könnyen ki tudnám mutatni azt, hogy ez a szabadság, egyenlőség és testvériség már régen egymás ellen küzdött és egymás ellen dolgozott. Mi, akik az egész életet itt a falu szemével nézzük és a falu gazdasági konstrukcióját, gazdasági szerkezetét kutatjuk és azt mérjük fel, egészen természetes, hogy a liberalizmust, tehát a gaz-