Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

606 Az országgyűlés képviselőházának 61, dasági szabadságot tragédiának látjuk a nemzetre nézve. Méltóztassék elképzelni, hogy ebben az országban 1870-ben a falusi lakosságnak csak 23 százaléka tudott írni-olvasni. Méltóztassék elképzelni, hogy amikor az osztrák mintára berendezett állami közigazgatásunk, a tőke, a pénztőke védelmére sietett kiépíteni a telekkönyvi helyzetet, azt a telekkönyvi helyzetet, amelynek komplikáltságáról felesleges beszélnünk, —- mert hiszen még a háború utáni időkben, sőt még ma is abban a szerencsétlen helyzetben vagyunk mi jogászok, hogy sokszor nem tudunk kiigazodni a telekkönyv egyes intézkedései és tételei között, — kérdem, hát az a magántulajdon milyen védelem lehet a történelmi hivatást teljesítő parasztság irányában, amikor csak 23 százaléka tudott írniolvasni és mi már jól tudjuk azt, hogy az még nem kvalifikáció ahhoz, hogy a liberális gazdasági rendszert, a magántulajdon irányelveit és alkotásait pusztán írni-olvasnitudással meg tudják bírálni és abban el tudjanak igazodni? A magyar falu, a magyar parasztság dzsungelbe került itt bele, amely kétségkívül odavezetett, hogy a magyar parasztság leszegényedett és az a föld, amelyet az 1932— 36. évi diéta és az 1848. évi IX. törvénycikk az akkori történelmi osztályok emelkedett felfogása következtében tulajdonul átadott neki, a lába alatt elkezdett mozogni és valljuk be őszintén, amióta a liberális gazdasági rendszert ebben az országban bevezették, azóta a föld állandóan reng a magyar paraszt lábai alatt. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezeket a kérdéseket látom magam előtt, akkor egészen természetes, hogy nekem most a felhatalmazási törvényjavaslat vitája során ennek a falusi népnek, ennek a parasztságnak szempontjából kell az egész felhatalmazási javaslatot bírálnom. Ennél a bírálatnál örömmel állapítom meg, hogy a falu népének rétegződése — lelki rétegződése — egészen más, mint a háború előtt volt, mert a háború előtt még beszélhettünk a falu lelkének elmaradottságáról, de a háborúban a parasztság egy része végigjárta a világháborút és ösztönös érzésével nemcsak az ellenség lövészárkait nézte, nemcsak azokat figyelte a maga természetes . ösztönével, hanem olyan tapasztalatokra is tettek szert a háború alatt a mi kiváló katonáink, amelyeknek konzekvenciáit — örömmel látjuk — sokszor még a saját gazdaságukban is le tudjak okosan és helyesen vonni. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ott vannak a háborús fiatal generáció tagjai, akik itthon gyermekek voltak és nekik kellett tulajdonképen apáik helyett a barázdába beállani és dolgozni, tehát megismerni az élet küzdelmeit. Ott van az a generáció, amely a háborúról már nem tud semmit és felnő azokban a küzdelmekben és elvi harcokban, amelyekből egyet érez, azt, hogy minden körülmények között meg kell találnunk a módokat arra. hogy a falu lelkét megerősítsük, a falu lelkét felemeljük. Ennél a falusi népnél, ennél a történelmi hivatást teljesítő parasztságnál nemcsak azt látom örömmel, hogy érdeklődik a mai belső körülmények iránt, de örömmel látom azt is, hogy minden külpolitikai és felelős helyről jövő megnyilatkozást a legnagyobb érdeklődése 1939 december 1-én, pénteken. déssel kísér és amikor kívül óriási lángok csapnak fel és egyik állam a másik után borul lángba, érzi és látja ez az ország, hogy micsoda óriási jelentősége van annak, ha egy ország határozott, komoly és kemény külpolitikái irányelveket követ. Ha ezeket a szimptómákat látom kint a falu népe között, akkor ne méltóztassék rossz néven venni, ha újra felvetem azt a kérdést, hogy ebben az agrárországban a felhatalmazási törvény és a költségvetés hatalmas rovattömege és számoszlopa vájjon visszatükrözi-e ennek az országnak az agrárjellegét. Nekem erre a kérdésre választ kell adnom; kielégítő választ kell erre keresnünk, mert különben a falu építése, a történelmi hivatást teljesítő parasztság felemelése igen nehéz vállalkozás volna. Amikor a felhatalmazási törvényt, a költségvetés számoszlopait látom és keresem bennük az agrárgondolatot, az agráreszme kibontakozását és kivetülését, eszembe jutnak azok a hatalmas nagy operák, a Wagner-operák, amelyeknek HZ cl jellemzője, hogy az úgynevezett Leitmotivum, egy vezető főmotivum átszövi az egész operát, a nyitánytól a zárásig végig ott szaladnak, ott futnak azok a közös, mindig visszatérő és nagy hangsúlyt jelentő motívumok. Amikor ezt a t felhatalmazási javaslatot vizsgálgatom és bírálom, én is keresem itt azt a nagy motívumot, azt a hatalmas nagy akkordot, amelyet agrárszellemnek, agrárgondolatvilágnak nevezünk ebben az országban. Nézzük csak meg, t. Ház, hogy ez a Leitmotivum, ez az agrár vezérgondolat benne van-e ebben a felhatalmazási törvényjavaslatban és ha benne van, hol csillan ki, hol tudjuk megfogni. Ha csak az egyes tárcákat nézem és azokat állítom egymás mellé, akkor úgy látom, hogy két nagy csoport van, az egyik a nagy tárcák' csoportja, a másik a kis tárcáké. A nagy és a kicsi elkülönítése természetesen e tárcák költségvetési végösszegeinek egymáshoz való viszonyából fakad, tehát nem az "jegyes tárcák munkájának jelentőségéből. Azt látjuk, hogy a honvédelmi, a belügyi, a pénzügyi és a kultusztárca, ezek a nagy tárcák, az egész költségvetési összeg 84%-át reprezentálják, míg a kis tárcák, a földmívelésügy, az igazságügy, a kereskedelemügy, a külügy, az iparügy, a miniszterelnökség összesen 16%-ot reprezentálnak és a kistárcák között a földmívelésügyi vezet 4%-kai. Ha ezeket az összehasonlításokat befejezett tényként fogadnók el, akkor azt kellene megállapítanunk, t. Ház, hogy ez tévedés, ez nem agrárország, mert ha egy költségvetésben 4%-kai szerepel a földmívelésügyi tárca, az kétségtelenül nem az agrár gondolat kihangsúlyozása és ha csak ezt nézném, akkor hiába keresném azt a vezérmotívumot, azt az agrárgondolatot és szellemet, melv egy agrárországban kell hogy mindenütt kiütközzék és kikicsillanjon. Csakhogy nekem figyelnem és látnom kell azt is, hogy abban a hatalmas nagy koncertben, abban a hatalmas nagy operai műben, hol jönnek, hol csillannak ki ezek a bizonyos vezérmotívumok, örömmel látom ezeket, kezdve a miniszterelnökségi tárcától, ahol kifejezetten agrárintézkedés^ket találok, amikor látom a Vitézi Renddel kapcsolatos telepítési munkát, amikor birtokbahelyezési és egyéb ilyen problémák merülnek fel; de ott látom a külügyi tárcában is, amikor a külföldi hírszolgálattal kapcsolatban kétségtelenül azt látjuk, különösen a konzulá-