Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-61
Ö92 Az országgyűlés képviselőházának 61 cselédnek,'vagy ki kellett vándorolniok Amerikába, hogy meg tudjanak élni. Ugyanakkor pedig a szomszédos Ulsterben, ahol az angolok telepedtek le és ahol a törzsöröklési rendszert fenntartották, az angolok gazdagodtak, kultúra és jólét fejlődött ki. (Közi-Horváth József: Egyéb okai is voltak ennek!) Volt más oka is kétségkívül, de ez egyike a legfontosabbaknak. Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. vitéz br. Roszner István: Nem ma először vetem itt fel ezt a problémát, már fiatal képviselőkoromban, öt esztendővel ezelőtt is találkozott a felfogásom boldogult vezérem, Gömbös Gyula elgondolásával és így került bele annakidején a hitbizományi törvénybe a paraszt hitbizományi szakasz. Amikor azonban az akkori pénzügyminiszter úrhoz fordultam azzal, hogy ezeknél a kis hitbizományoknál engedné el az örökösödési illetéket, erre már hajlandóságot, sajnos, nem találtam s mivel mindennek az alapja a materializmus, nem is létesült egyetlenegy paraszt hitbizomány sem azóta. Később, amikor a telepítési törvényjavaslat jött; gróf Teleki Mihály barátommal együtt felkerestük az akkori földmívelésügyi miniszter urat, boldogult Darányi Kálmánt és kértük, hogy vegyen fel a törvénybe valamilyen intézkedést, amely a telepesbirtok oszthatatlanságát biztosítaná. így került be a törvénybe az 58. •§. Ma egy lépéssel tovább szeretnék menni s ezért arra kérem a kormányzatot és elsősorban az igazságügyminiszter urat, méltóztassanak egyrészt a magyar parasztság megmentése, másrészt pedig talán elsősorban a nemzeti érdek szempontjából a letárgyalt agrár törvényjavaslat lehetőségeinek felhasználása mellett, a parasztbirtok törzsöröklési rendszerét Magyarországon bevezetni. Amikor Németországban ezt bevezették, akkor egy éven belül 750.000 Erbhoí alakult, összesen 14 millió hektár területen, ami a régi birodalom mezőgazdasági területének mintegy 41%-át teszi ki. Meg vagyok győződve arról, hogy ha ugyanazokat az intézkedéseket léptetnék itt életbe, mégpedig az ottani viszonyokból leszűrt tapasztalatok alapján, akkor az eredmények Magyarországon ugyanolyan jók lennének. örülök annak, hogy a honvédelmi miniszter úr itt van, mert rá akarok mutatni arra, hogy a birtokminimálás szükségességet a honvédelmi törvény is megkívánja. A honvédelmi törvény 47. §-ának második bekezdése tudniillik azt mondja, hogy: »A kedvezmény a gazdálkodót csak akkor illeti meg, ha a földet hivatá^sszeríüeg maga műveli és ha a gazdaság földjövedelme a helyi viszonyoknak megfelelően egy öttagú család önálló ellátására elegendő, de a jövedelemnek háromszorsát meg nem haladja«. E,z azt jelenti, hogy békében póttartalékosi átminősítésre és háborúban többé kevésbbé felmentésre csak az a gazda számíthat, aki ebbe a kategóriába esik bele, ami azt jelenti, hogy ha mi a földbirtokpolitikai törvényt nem hajtjuk kellő előrelátással végre, úgy itt a mozgósítás napján mintegy kétmillió katasztrális holdon a termelése egyszerűen le fpg állni, T. Ház! Falukutatásaim alapján — megjegyzem, nem azokon az utakon haladok, amelyeket a modern falukutatók szoktak követni — azt a tapasztalatot szűrtem le, hogy a magyar föld népének kérdését nem lehet másképpen megoldani, csak úgy, ha szigorúan kettéosztjuk: parasztságra és munkásokra, A parasztságot azok alkotják, akik a földjükből és vagyonukból élnek, a munkásságot pedig azok, ülése 1989 december 1-én, pénteken. akiknek házuk vagy földjük csak az otthon jellegével bír, de már nem ad megélhetési lehetőséget és akiknek a megélhetési lehetőséget éppen ezért az ipar kiépítése és főleg vidékretelepítése révén kell biztosítani. A közmunka nagyon jó kenyeret biztosít, de közmunkára országos politikát nem lehet építeni. (Elénk helyeslés.) A közmunka csak pillanatnyi injekció, de nem nagyvonalú megoldás, és nekünk a népi politika terén nem a mára és a holnapra, hanem távolabbi időkre is kell gondolnunk. (Űgy van! Űgy van!) Tisztelt Ház! A munkásság problémájával foglalkozva, mindenek előtt a cselédek kérdésére akarok kitérni. Sokat hallottuk például az ümge.-ben is, hogy a birtokparcellázás után mi lesz a mezőgazdasági cselédekkel? Ezeknek létszáma a statisztika szerint 212.415 és ha ebből a községi és közbirtokossági pásztorokat és hasonlókat levonom, mintegy 200.000 marad. Ha a földmívelésügyi miniszter úr, mint ahogyan én négy esztendővel ezelőtt javasoltam a Házban, egy intenzívitási törvényjavaslatot nyújtana itt be és kötelezné az 50 katasztrális holdnál nagyobb mezőgazdasági birtokokat, hogy minden 20 holdra egy cselédet alkalmazzanak, amit például minálunk a Dunántúlon megteszünk, akkor ez az egész cselédlétszám a másfélmillió hold igénybevétele után is elhelyezhető lenne cselédig minőségben. Amennyiben ingyenes költözködést, esetleg prémiummal egybekötött költözködést tudnánk ezek részére, biztosítani, úgy meg vagyok győződve, hogy Magyarországon a cselédkérdést zökkenés nélkül lehetne megoldani és ezek már kiesnének az ellátatlanok sorából, Marad a mezőgazdasági munkások problémája, amely határozottan nehezebb, mert az idegen erőket foglalkoztató gazdaságok száma apad és az én kalkulációim szerint a jövőben a mezőgazdaság a mostani mezőgazdasági munkásoknak legfeljebb egyharmadát fogja tudni tényleg foglalkoztatni. Ez az a pillanat, amikor — mint az előbb említettem — az iparfejlesztésnek meg kell indulnia. Erről már a múltban is sokat beszéltünk, de amikor mi ezt a földbirtokpolitikai törvényjavaslatot beterjesztettük, akkor az ipar decentralizációjának kérdése, az ipar kiépítése, még pedig elsősorban mezőgazdasági nyersanyagra alapítva, abszolút aktuálissá vált. A kettő összefuss: és tökéletes mű csak ezen az alapon alkotható. (Űgy van! jobb felől.) T. Ház! Én a megoldásnak csak azt az útját látom járhatónak és ha vannak e^ r esek, akik azt vélik, hogy akár a kishaszonbérletekről szóló törvényjavaslattal, akár egy radikálisabb törvényjavaslattal meg lehet oldani a földnélküli Jánosok kérdését, és csak parcellázni kell s egyszerre jólét lesz a falun, úgy az illetők tévedésben vannak. (Gesztelyi Nagy László: Okos beszéd!) Ez a törvényjavaslat nem hoz több kenyeret, nem is célozza azt. Ez a törvényjavaslat azon a reális alapon áll, hogy az államerő alapja csak a népi erő lehet és a népi erő ott kezdődik, ahol a paraszt tényj leg paraszt és nem agrárproletár. Ehhez szükség van, még pedig a legrövidebb időn belül arra, hogy bizonyos földmennyiséggel ki tudjuk birtokaikat egészíteni, mert az az ember, aki nem fizet adót és többé-kevésbbé közsegélyből él, nem lehet fundamentuma az államnak. (Űgy van! jobbfelől.) Azt mondjuk, hogy ezek a parcellázások természetszerűleg külterjes gazdálkodást fog-
