Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az országgyűlés képviselőházának 61. nak eredményezni és esni fognak a terméseredmények. T. Ház! Szegénységi bizonyítvány volna erre az országra nézve, ha ez következnék be. Miért parcellázunk és miért egészítjük ki a kisbirtokot? Azért, hogy a kisembernek többek között meglegyen a kellő technikai alapja a gazdálkodáshoz. Jól keresztül vitt törvény mellett nem a másfélmillió holdon kell a terméseknek leesniök, hanem a kiegészített birtokokon kell a terméseknek felemelkedniük arra a színvonalra, amely másfélmillió holdon uradalmi birtokon volt. És itt lesz majd feladata a m. kir. gazdasági felügyelőségeknek, a szakoktatásnak és a közigazgatásnak, hosry ne érjék be azzal, hogy itt a törvényhozás gyönyörű törvényeket hoz, hanem méltóztassék azt az életbe úgy átültetni, hogy az almafa ne csak a földön legyen, hanem gyümölcse is teremjen. (Plósz István: Megfelelő forgó tökét kell biztosítani!) A törvényjavaslattal összefüggésben sok mindennel kell tisztában lennünk, ilyen például a természetnek azon törvénye, hogy a föld népeltartó képessége korlátolt. Ez pedig olyan törvény, amelyen emberi erővel ugyan lehet segíteni, de változtatni nem. És amikor azt hallom, hogy az Alföldön vannak mezőgazdasági városok, ahol 120, vagy ennél nagyobb a négyzetkilométerenkénti lélekszám és ezért kell földreformot csinálni, akkor azt mondom, hogy az illető úr menjen és állíttassa ki a szellemi szegénységi bizonyítványát. Németország példái eléggé bizonyítják, hogy még magas kultúrájú viszonyok közt is megvan a föld népességeltartó képességének a maga határa. Az adatok, melyeket ezzel összefüggésben ismertetni akarok, 1930-ból származnak, tehát az ipari dekonjunktúra idejéből, amikor még nem volt meg a Landflucht, Berlin vidékén például Niederbarmin, a legsűrűbben lakott járás s ennek agrárnépességének sűrűsége 22-5 lélek négyzetkilométerenként. A Magdeburger Börden, Németország legjobb talajú vidékén, magas kul túrviszony ok közt 45% kapásnövény mellett, a mezőgazdasági népesség sűrűsége 26 és 43 között váltakozik négyszögkilométerenként. Ugyanakkor az általános népsűrűség 100 és 200 között mozog. Bajorországban, a kimondott parasztgazdaságok vidékén, igen jó kulturális viszonyok között Dingolfingen, Eggenfelden, Mallersdbrf, Vilshofen, Rottenburg ésEiederburg járásokban az általános agrárnépsűrüség négyzetkilométerenként 29—48. De a legérdekesebb talán a liegnitzi eset. Sziléziában, ahol csupa törpebirtok van, mégpedig- kertgazdaságok, kitűnő betonutak, vasutak, Breslau hihetetlen fogyasztóképessége, nagyszerű csapadékeloszlás, és az agrárnépesség sűrűsége négyzetkilométerenként. 42 lélek. Ez bizonyítja azt, hogy Magyarország a maga szélsőséges klimatikus viszonyaival stohasem fogja tudni a földnek Németországnak ezt a népességeltartó képességét meghaladni. Nálunk ott Van az egészségtelen állapot, hogy az agrárlakosság száma igen sok helyen jóval meghaladja a százat négyzetkilométerenkint és ezen kell segíteni. De ezen semmiő földreform nem fog változtatni, ezen csak az fog segíteni, ha mi az ipart oda kivisszük és ha a földreformmal Összefüggésben olyan ipari politikát folytatunk, amely foglalkoztatáshoz juttatja a magyar mezőgazdasági népfelesleget. Itt természetesen átfogó Programm kellene. Elsősorban jó közlekedési hálózatra és olcsó energiaiorrásökra^ van szükség. Magyarországon a birtokelaprózódással az állattartás emel KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 1939 december 1-én, pénteken. 593 kedni fog. Ez nagyon kívánatos is, mert mint tudjuk, Magyarország ráfizet a búzára. Az állatra nem az állam fizet rá, hanem a gazda, ennek folytán erről nem beszélünk. Mint megoldás kínálkozik a konzervipar; mégpedig nemcsak gyümölcsben és zöldségben, hanem olyan irányban is, hogy az élőállatkivitelt konzervkivitelre visszük át. Ezzel megoldódik először is az ország bőrhiányának a kérdése, — mert a bőrt ezidőszerint nemes valutáért hozzuk be — másodszor a hízott állatoknak eladása lehetővé válik akkor, amikor az állat kész. Egy hízott marhán keres a gazda, mondjuk, 25 pengőt. Minden nap, amennyivel az a marha tovább áll az istállóban, a gazdára nézve 2—3 pengő napi ráfizetést jelent. Ugyanez, a helyzet a sertésnél is. Nem azért termelünk búzát, mert maradiak vagyunk, hanem azért, mert ennek fix ára van és mert korlátlanul raktározható. Méltóztassék a marhát is korlátlanul raktározhatóvá tenni, méltóztassék azt a marhát, amikor levágásra kerül, konzervbe tenni, méltóztassék annak az állatnak értékesítését lehetővé tenni, úgyhogy hasznot hozzon s azután konzerva alakjában a Duna-tengerhajózás révén eljuttatni a nemes devizájú külföldre. így itt maradna a bőr, itt marad a pénz, itt marad a gazdának a haszon és nem kellene már azon sírni, hogy a búzából túltermelés van, mert a magyar gazdának van annyi esze, hogy ha valamiből reális haszna van, akkor mindenféle kormányirányítás nélkül is rátér annak termelésére. Ezzel a konzerviparral tehát egyrészt intenzivebbé tennők a mezőgazdaságot, másrészt pedig valutát biztosítanánk, megoldanék a bőrkérdést és nagyon sok munkásemfoert juttatnánk kenyérhez. Itt van mint másik a háziipar problémája is. A háziipar férjhez nem ment öreg hölgyek foglalkoztatási ága, tudniillik nem ők dolgoznak, hanem ők foglalkoztatják a háziiparban dolgozókat. Gyönyörű szép népjóléti intézmény. Ezzel szemben azt szeretném, ha az iparügyi vagy a kereskedelemügyi minisztériumnak egy osztálya lenne, amely szervesen felkarolná ezt a kérdést és az amerikai piac kikutatásától kezdve a munkásoknak nyersanyaggal való ellátásáig és bérfizetéséig, valamint a termelés irányításáig, mindent átvenne, mert mindezt attól, aki háziiparral foglalkozik, ki; vánni nem lehet. Pedig amennyire amerikai forrásokból informálva vagyok, Amerika f felvevőképessége a magyar háziipari termékek tekintetében úgyszólván korlátlan. Ezek apróságok ugyan, de sokat jelenthetnek. Nem volna szabad továbbá fűrészelt fát behozni, hanem csak gömbfát. Ez is kimondottan vidéki iparág, amely igen sok embert tud foglalkoztatni. Itt van folytatólag a kukoricacellulóze problémája. Ez a kérdés technikailag meg van oldva, nem is sok pénz kell hozzá. A kukoricatermő vidékeken létesíteni kell kis telepeket, amelyek félgyártmányt készítenek, amely azután feljön a budapesti központba további tisztítás és finomítás végett. Ma, amikor cellulózéfonálra szükségünk van s amikor ezt nem tudjuk megkapni, sem az olaszoktól, sem a németektől, mert ők abból lőgyapotot gyártanak, a kormány pedig kiad egy rendeletet, hogy 16%-os arányban keverni kell a textiliákat, akkor méltóztassanak megengedni, mégis csak kívánatos lenne, hogy ezen nyersanyag feltárását Magyarországon is kézbevegyék. Hasonló a bauxit kérdése. A bauxitból lehet alumíniumot és leichtmetalt, ezt a modern 80