Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

Az ország gyűlés képviselőházának Hl lyezni, de egyben megjegyezve, amit aztán az internacionálénak Becker-íéle genfi kiáltványa még sokkal világosabban fejez ki, hogy tudniillik nyugodtan lehet a kisgazdaságok irányát propagálni, mert ameddig a reálpsztás rendszere és míg a mai hitelviszonyok fennállanak, addig az a kisbirtok egyrészt tovább fog aprózodni, másrészt el fog adósodni, hogy aztán teljesen életképtelenné válva drasztikus intézkedések nélkül is boldogan vegye, hogy a szocialista rendszer termelőszövetkezetei magukhoz ölelik. T. Ház! Éppen ezért, ha mi az egyik oldalon a nagyobb birtoktestüket felaprózzuk, a másik oldalon ellenben nem szabunk határt annak, hogy a kisbirtoknál a reálosztás, megterhelés, eladás és elárverezés rendszere tovább fennálljon, úgy jobboldali világnézetünk magasabb dicsőségére, itt a gazdasági liberalizmusnak egyik legrombolóbb tétele marad érvényben és 20—25 esztendő múlva, akkor, amikor az a kisember a föld vételárának legfeljebb csak töredékét tudta lefizetni, újra ott fog állni az ország a törpebirtokosság rettenetes problémája előtt, hogy más megoldás híján mint egyedüli kivezető útra, a szocialisták által propagált kollektív gazdálkodási rendszerre térjen át. T. Ház! Nekünk agrárpolitikánkban nemcsak a mát és a holnapot, hanem a jövő századokat is kell néznünk és tisztában kell lennünk azzal, hogy a törpebirtokos rendszert előbb vagy utóbb — még pedig inkább előbb, mint utóbb, de fel kell számolnunk! Fel kell számolnunk vagy felerősítéssel, — mint ahogy azt a törvényjavaslat azt kontemplálja — vagy ha arra nines lehetőség és a kertgazdaság kiterjesztésére sincs meg a mód, úgy munkástelephellyé való visszafejlesztésével. Éppen ezért ennek a másfélmillió katasztrális hold földnek felhasználását én úgy vélném helyesnek, ha ezen kizárólag életképes — hangsúlyozom életképes — parasztgazdaságot létesítenénk, mégpedig nem abból a szempontból, hogy minél többen jussanak földhöz, hanem abból a szempontból, hogy az, aki földhöz jut, tényleg önálló és erős exisztenciává váljék. (Ügy van! Ügy van!) Hangzottak el itt a Házban olyan észrevételek, hogy egy-egy család megélhetésére öt hold elegendő. (Egy hang a balközépen: Nem igaz! — Közi-Horváth József: Az a kérdés milyen az a föld?) Erre nekem az a válaszom, hogy négy hold szükséges a talajmívelésre nélkülözhetetletn fogat eltartására s hiszem, hogy ezzel ez az ötholdas minimum további kommentárokat nem is. kíván. A 10 holdas átlag már inkább megközelíti ezt a célt, (Közi-Horváth József: A Rábaközben öt hold föld is elég! — Zaj. — Elnök csenget-) és elismerem, hogy. 10 holdból egy falusi család meg tud élni, de ahhoz, hogy a legminimálisabb kultúrszükségleteit kielégíthesse, hogy a sok gyermek közül egyet-kettőt taníttathasson is, hogy a mindennapi kenyérért folytatott küzdelem helyéhe a falusi jólét kerüljön, hogy fagyasztójává váljék az iparnak,— méltóztassék megengedni, tapasztalatból beszélek — erre még 10 hold is kevés; 15--20 hold már közelebb esik ahhoz a fogalomhoz, amelyet a törvényjavaslat az 1. §-han megjelöl. Németországban sokkal belterjesebb és kedvezőbh viszonyok (között annak idején, amikor az 1920-as években a telepítés megindult, 13 katasztrális hold mezőgazdasági biriitésé 19B9 december 1-én, pénteken, 591 tokot vettek alapul, mint az, életképes parasztgazdaságok minimumát. Azóta a tapasztalatok nyomán ezt a minimumot állandóan növelték és annak ellenére, hogy a legutóbbi esztendőkben már rendkívüli nehézségekbe ütközött a parcellázásra szánt földek megszerzése. 1938-ban Németországban az életképes parasztgazdaság minimumaként 31 katasztrális holdat állapítottak meg. Különben a parasztgazdaságok kérdése Németországban régóta képezi tanulmány tárgyát. 1931-ben még a seringi időkben adtak ki egy ezer oldalnál bővebb tanulmányt, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik ós amely a német parasztgazdaságok kérdését tárgyalja. Ezen tanulmányon vörös fonálként húzódik végig, hogy ahol a reálosztás rendszere áll fenn, ott a kisgazdaság mind életképtelenebbé válnak, míg ott, ahol a törzsöröklés rendszere van bevezetve, a parasztgazdaságokban jólét és kultúra uralkodik. Ezért a hitleri kormányzatnak egyik legbölcsebb törvényalkotása az volt, amellyel 1933 szeptember 29-én életbeléptette a paraszthitbizománynak, az Erbhofnak a rendszerét. A törvény szigorúan kimondja, hogy paraszt csak az lehet, akinek Erbhof ja van, akinek pedig nincs, az csak Landwirth, magyarul mondva, gazda és a paraszti kellékeket szigorúan körülírva, kiemeli a törvény többek között a szakképzettséget és az egyéni tisztességet. Itt tehát egy új társadalmi rend feltámadásáról van szó, amelyről itt Magyarországon is nagyon sokat beszélünk, de amelyet nagyon kevéssé ismerünk és amely a mai formájában — a sok elhibázott intézkedés dacára is — csak azért képezi országunk alapját, mert az ősöktől örökölt tradicionális erő erősebb benne, mint az a műkultúra, amelyet fentről próbálunk belecsepegtetni. Az Erbhoffal szemben ellenérvként felvetették azt, hogy az egykét segíti elő. Ez a feltevés Németországban megdőlt és hogy az Erbhofhoz fűzött követelmények minden tekintetben megfeleltek a várakozásnak, ! azt bizonyítja az, hogy Ausztria bekebelezése után a Németbirodalomnak egyik legelső intézkedése volt az Erbhof rendszerének Ausztriára való kiterjesztése. De történelmi példák is vannak. Ott van Hollandia esete. Hollandia a középkorban gyarmati birodalom lett. A parasztság otthagyta földjét, elment az iparba és a kereskedelembe meggazdagodni. Amikor aztán Anglia rácsapott Hollandiára, akkor ez az ország, amelyek elszakadtak földből táplálkozó gyökerei, csaknem elpusztult. Frieslandból jöttek át telpes parasztok, Frieslandból, ahol a törzsöröklési rendszer honolt és ezért a friz paraszt a dekonjunktúra dacára sem hagyta ott a földjét, hiába csábította az ipari és kereskedelem s így módjában volt birtokba venni ezeket a holland területeket is. Azt, hogy Hollandia ma fennáll, azt jórészt a friz törzsöröklési rendszernek köszönheti. De van itt másik példa is, az ír eset. Az angolok haragudtak az írekre még a vallásháborúból kifolyólag és bevezették ott mint elsőrendű fegyvert, az osztályos örökség rendszerét. Mi lett ennek az eredményei A múlt század 40-es éveiben ott körülbelül nyolc és félmillió írt számoltak, a világháború kitörésekor pedig már csak négymillió ír volt. Miértj Mert a birtokok elaprózódása olyan mértékű lett, hogy az íreknek vagy el kellett menniök