Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

586 Az országgyűlés képviselőházának 61, kedelmi Társaság- bevonásával sikerült válla­latot találnom, amely a Hangya segítségével 120 családot állított be a három városomban kosárfonásra és ezzel 120 családnak adott ke­nyeret. T. Ház! Tél elején vagyunk. Rendkívül fontosnak tartom, hogy azt a bizonyos házi­ipart, amelyet előbb említettem, azokat a bizo­nyos gyárvállalatokat, amelyeket semmikép nem lehet ma keresztény nemzeti tőkével meg­valósítani, valahogyan hozzuk létre. Találtam ugyan keresztény tőkét is, azonban ez a ke­resztény tőke arizált német-zsidó tőke volt és én nem voltam hajlandó ezzel az arizált né­met-zsidó tőkével jönni, mert ennek a tőkének célkitűzéseivel nem voltam tisztában. Magam részéről azt tartom, hogy az a bizonyos ga­ranciavállalás a kormányzat részéről, amelyet Imrédy ő excellenciája említett, rendkívül al­kalmas arra, hogy a nálunk hiányzó nemzeti és keresztény tőkét pótolja. Kénytélen vagyok még egy dolgot felem­líteni. Az a munka, amelyet a Hangya végez a fogyasztási szövetkezetekkel, amelyet az Okh. Végez hitelszövetkezetek beállításával, nem olyan, amely a mi területünkön vészálló lehet valamikor. Mert, t. Ház, a szemem előtt omlott össze annak idején a háború után az a bizonyos alkotmány, amelyet annak idején Egan kezdeményezésére a Hangya és mások ott létesítettek, mert egyszerűen vissza kellett hozni azokat az exponenseket, akiket annak idején a Hangya oda elhelyezett és azok visz­szavonásával a falvak üresen maradtak. Ne­künk ma óvatosabbaknak kell lennünk. Min­den községünkben a Nemzeti Önállósítási Alap segítségével a keresztény magyar őslakók, vagy magyarorosz lakókból ott helyben kell embereket önálló kereskedőknek beállítani, mert ezek az önálló kereskedők, ezek az Önálló­sítási Alapból táplálkozó önálló iparosok a falvakban a szórványmagyarságnak központ­jai lesznek és ez a szórványmagyarság lehet a legerősebb bástyája a magyar gondolatnak ezen a veszélyeztetett területen a jövőben is mindenkor. T. Ház! Ezt nem lehet tisztviselőkkel, oda kiküldött exponensekkel megoldani, ezt önálló exisztenciákkal kell megoldani, akiket oda he­lyezve, ott maradnak akkor is, ha azok az urak, akik mint tisztviselők lettek oda ki­küldve, kénytelenek visszajönni Budapestre. Mert legyünk tisztában azzal, hogy mi, akik ott maradtunk, annyira, amennyire csak lehet­séges, ott fogunk maradni, bár ma meghallga­tás nélkül állunk. Húsz esztendő alatt meg­hallgattak bennünket, akkor elismert tehetsé­gek voltunk. Ma, sajnos, a legritkább esetben találunk meghallgatásra. (Rassay Károly: Na­gyon súlyos megállapítás! Külön minisztérium is van erre!) És itt kénytelen vagyok leszö­gezni, hogy abban az időben, amikor ismét ve­szélyben leszünk, amitől Isten mentsen meg bennünket, uraim, akkor nem azok az oda ki r küldött Hangya és hitelszövetkezeti exponen­sek maradnak ott, (Ügy van! Ügy van! a balközépen,) hanem ott maradunk mi, ott ma­radnak azok az önállósított kereskedők és ipa­rosok, akiket az Önállósítási Alap támogatásá­val esetleg most ott begyökereztethetünk. (Ügy van! Üoy van! — Helyeslés.) T. Ház! Ebben akartam Imrédy igen t. kép­viselőtársam hatalmas., kolosszális megnyilat­kozására reflektálni. Ezeket kötelességemnek tartottam elmondani, nem azért, mintha pole­ülése 1989 december 1-én, pénteken. mrzálni akarnék vele, hiszen én nem lehetek az a szakértő demagóg, én mindössze húsz esz­tendővel ezelőtt a közgazdaságtannak voltam valamelyes mértékben előadója, de mégsem va­gyok az, aki felveheti a versenyt azokkal, akik húsz esztendő alatt továbbfejlődtek, mert, saj­nos, a mi fejlődésünk a húsz esztendő alatt megállott. Ezt a megállást nekünk számításon kívül hagyni nem! szabad és amikor a t. Ház előtt felszólalunk, a t. Ház is számoljon azzal, hogyha a mi felszólalásaink hézagosak, hogyha a mi felszólalásaink nívóban vagy tónusban nem ütik meg azt a mértéket, amelyet ennek az igen értékes Háznak a nívója és tónusa megkíván, tekintsenek el attól, mert mi húsz év alatt más stílushoz, más tónushoz voltunk szokva. Nekünk harcolni, küzdeni kellett az el­nyomás ellen és mi azzal szemben minden esz­; közt jónak tartottunk és minden eszközt igénybe is wttünk. (Földesi Gyula: Éles kife­jezéseket használtunk! — Rassay Károly: Csak ! tessék! — Ügy van! Ügy van!) T. Ház! Világnézeti felfogások harcát lát­tam itt tegnap, tegnapelőtt és azelőtt. Enged­jék meg nekem, hogy ezekre visszatérjek. Én nem akarok ezekbe beleavatkozni, de szeret­ném, ha meghallgatnának azok, akik ma itt vi­lágnézeti harcot csinálnak felszólalásaikban, az a kiválóan elismert vitéz Marton Béla, az a tisztelt Rassay képviselőtársunk és a töhbiek. Mi egyáltalán nem akarunk itt ezekben a vi­lágnézeti harcokban döntő tényezők lenni, mi azonban, az én Egry Ferenc barátom s képvi­selőtársam tanácsát követve, az iránt könyör­günk, hogy ezek múljanak el, mert ma legalább olyan nehéz, időt élünk, t. Ház, mint amilyent mi éltünk a húsz esztendő alatt. (Ügy van! Ügy van!) Aki ezt nem látja és nem tudja, az nem jól nézett szét maga körül. Álljanak meg, szűnjenek meg ezek a világnézeti harcok, ezek­nek a világnézeti harcoknak ana itt helye nincs. És én a magam részéről őszinte büszke­séggel gondolok arra, ami ezelőtt 19 évvel, no­vember 30-án történt, hogy sikerült nekünk, a mi elnyomottságunkban, négy különböző pár­tot, különböző világnézettel összehozni egy egyesített magyar pártba és ez a világnézeti különbségekkel eddig elválasztott négy külön­böző, párt egy egyesített magyar pártban élte át a" maga húsz esztendejét, (Éljenzés a jobbol­dalon és a középen.) azt a legneheze'bb időt, amikor a ( magyarság küzdelme egyedül egyre irányult, à csehek ellen, azoknak elnyomása el­len. (Ügy van! Ügy, van!) Nem akarok itt, uraim, sebeket mutogatni, a csehek rendkívül fortélyosan választották meg a maguk küzdő eszközeit, ne méltóztassék azonban a mi mun­kánkat, a mi küzdelmünket mégsem lekicsi­nyelni, mert igaz, hogy nálunk nem járt az a 25, ami jár román területen élő szerencsétlen fajtestvéreinknek, nem járt a szigorú bebör­tönzés olyan veszedelmes mértékben, de járt egy rendkívül veszedelmes, alattomos eszköz: az exisztenciák kifosztása. Ha bement egy ma­gyar ember vagy egy magyar-orosz abba a bi­zonyos pénzügyigazgatóságba, ott megtörülték a helyét, nem váratták és szépen beszéltek vele, de amikor kiment, érezte, hogy ki van for­gatva minden zsebe, sőt. ha szabad ezt az erős kifejezést használnom, ki van szivattyúzva a csontjából minden velő. T. Ház! Én a magam részéről ezeknek- a sebeknek az emlegetésével nem akarok a mi tarsaságunknak semmiféle elismerést, ellen­ben kénytelen vagyok azt is megjegyezni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom