Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-61

mmmw ' ipiippjii'iiiuiiiiiipi 58Ö Az országgyűlés képviselőházának $1 uraknak, akik nem látnak tisztán, akiknek hiába változott meg Európa térképe, akik nem látják a kellemetlen szomszédokat a Kárpátoknál, akik nem hallják annak a moszkvai zsidó bem ondónőnek a beszédét holmi birtok változásokról, ha jól emlékszem, nagybirtokoknak és klastromok birtokainak elvételéről és nem csupán átadásról, hanem haszonbérbeadásról be- . szélnek — ellenérték nélkül. Én nem akarom az ördögöt fa'ráfesteni, di? gondolkodjunk és gondolkodjanak azok, aki?: odaát intézik a törvényhozás nehéz aiíi vésze tét, ; nehéz feladatát. Ök :s gondoljanak egy kissé tovább és adjanak háiát a Mindenhatónak, — én ezt mint ellenzéki mondom — hogy az a Teleki Mihály-féle földbirtokrendezési, szerény nézetem szerint gyenge és nem egészen a célt szolgáló javaslat átcsúszott, örüljenek neki, hogy ilyen javaslat kelült a felsőház elé (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nem olyan, amilyent mi szeretnénk és amilyent mi meg is fogunk csinálni. Vegyék tudomásul, hogy ez csak átmenet és különösen, ha ők is ellene fordulnak, ha nekik ez is sok, Istenem, milyen arcokat fogunk látni, ha majd látjuk őket akkor, amikor egy rendes, a nemzet érdekeit teljes mértékben szolgáló földbirtokrendezéssel jövünk. Mi nem akarunk itt földosztók lenni, mi nem akarjuk talicskával osztani a földet, mi az ősiség, a tradiciók tisztelete alapján állunk: a kisbirtokrendszer szaporítása, a kisgazdaporták megerősítése, az ősi kúriák karbahozatala, a zsidóktól való visszavétele és a régi földbirtokososztálynak való visszajuttatása — ez a nemzeti földbirtokpolitika. És ne arra nézzünk, hogy 500 vagy 600 hold-e, hanem azt nézzük, hogy a föld magyar kézen maradjon. (Felkiáltások jobbfelöl: Mi is ezt akarjuk!) örülök, hogy a honvédelmi miniszter úr itt van, mert az egész földbirtokrendezést honvédelmi kérdésnek tartom és a világ összes katonai szakértőinek bírálata alá bocsátom, hogy mi fontosabb egy hadvezetés szempontjából, az ország védelme szempontjából, ha ezer nagybirtok van, vagy ha félmillió kisgazdaporta ontja a katonát a frontra? (Ügy van! jobbfelől.) Erre gondoljanak a mélyen t. felsőházi tag urak is, akiknek nem tanácsot adok, hanem csak hazafias aggodalmamnak adtam kifejezést. Nem akarom újból felhozni, amit már mások is felhoztak, hogy volt idő, amikor többet adtak, volt idő, amikor egyik-másik közülük nem pirult, amikor megkapta a szakszervezeti könyvecskét. Mint mondottam, jó lesz erre a régi szakszervezeti számra visszagondolni, és ha visszagondolnak, akkor nyugodtabban fognak cselekedni. Itt van a mezőgazdasági munkáskérdés. Még mindig hiányzik a munkások betegségbiztosítása. Az öregségi biztosítás úgyahogy megvan, kapnak 4—6 pengőt havonta, ez most átmeneti dolog; belátom, hogy momentán másra kell a pénz, fontosabbra, bár ez is elsőrendű fontosságú. Igenis, itt óriási a mulasztás, itt megint annak a bizonyos feudális nagybirtokrendszernek a hibáját és mulasztását látjuk, amikor nem volt pénz a mezőgazdasági munkásság betegségi biztosítására. Akkor előálltak olyan esetek, hogy az egyik fiú felment ' a városba szenet lapátolni, és ha beteg lett, ellátták mindennel, a másikat pedig, aki otthon maradt az ősi foglalkozás mellett, az^ál büntették, ho<ry nem kapott semmit. Isry volt ez a vála«ztóiogffal is: még a közelmúltban is. Ha az a parasztfiú otthon maradt akkor nyiltan szavazott, ha azonban a gazdája elkergette és feljött szakszervezeti munkásnak, mindjárt ülése 1939 december 1-én, péntekért. megbízható volt és titkosan szavazhatott. Ilyen visszaélések, ilyen anomáliák voltak. Ezeken segíteni kell. A falu és a város között az ellentétet meg kell szüntetni. Én megfigyelő ember vagyok és törtem a fejemet, miért ez az ellentét, különösen a múltban, — ma már nincs meg annyira a falu és a város között. Akkor megfigyeltem két beszélgetést. A falusi ember bemegy a városba, bekopog, tisztességtudóan kalapját leteszi. — Na, öreg, mi jót hozott? — ezzel fogadja a városi ember. (Egy hang jobbfelől: Még jó, ha így fogadja.) Ha pedig kimegy a városi ember, odaáll az a tisztességtudó falusi magyar ember és így szól: Nagyságos uram, mivel lehetek szolgálatára? — Pedig megfordítva kellene lenni. Amikor az a városi kijön, akkor az az elhagyatott, magárahagyott kisgazda, kisiparos, földmunkásember azt kellene, hoyy mondja: Na, uram, abból a szép, nagy, gazdag városból mi jót hozott nekünk, falusi szegényembereknek? — Amikor pedig ez a falusi ember bemegy a városba, azt kellene neki mondani: Na, kedves barátom, bejött ebbe a nagy városba, mivei lehetek szolgálatára? Amíg ez ki nem cserélődik, amíg ez meg nem fordulj sohasem lesz meg az Összhang a falu és a város között. Igazságos munkabér, a munkaidő szabályozása szükséges az esrész vonalon. A munkás bérének arányban kell állania a végzett munkával. Senkinek sem akarunk mi munkanélkülisegélyt adni, ez megalázó, munkanélkülisegélyhez senkinek sincsen joga, de munkához mindenkinek, és ha az állam nem tud munkát adni, akkor is tartozik kenyeret adni, mert ebben az országban senki sem éhezhet, mindenkinek merr kell lennie tisztességes megélhetésének. (Egy hang jobbfelől: &z kormányprogramm!) Csak az a baj, hogy nagyon lassan valósítják meg. A Programm türelmes, ott van a papíron, a papír is türelmes, ez fel van véve a programmba, nem kér kenyeret, de nem lesz meg még 20 év mnlva sem. (Gr. Festetics Domonkos: Gyere át ide, sürgessük együtt! Álljunk a falusi nép mellé!) Itt volt a háborús vagyon megadóztatása. Csak példákat mondok. Indítvány is volt, egyhangúan elfogadták, én terjesztettem be. Anglia megadóztatta a háborús vagyont 80 százalékig, nálunk is elfogadta a Ház, de nem • hajtották végre, mert akkor olyan állapotok voltak. És mi történt? Jöttek az új földesurak, nem amolyan Ankerschmidt-félék, hanem az Okányi-Schwartzok. (Derültség.) Nem lett volna baj, ha Ankerschmidt lovagok jöttek volna, azok magyarrá lettek és magyar érzést váltott ki leikükből ez a magyar levegő, mert ennek a levegőnek olyan sajátossága van. Ide nem kell Basch- és Mühl-féle elmélet, a magyar levegő megteszi a magáét, mert magyarrá lesz az, aki ide kerül. (Úgy van! jobbfelől.) Itt vannak az ú^ földesurak. Vigyázzunk arra, hogy ezek az uj földesurak minél hamarabb tűnjenek el, ezek a zsidóbirtokok, ezek a zsidóbérlők gyorsan tűnjenek el, mert azok arra spekulálnak: hátha... Ök optimisták, én meg pesszimista vagyok. Jobb pesszimistának lenni és én ebből a szempontból azt mondom a kormánynak, hogy 24 óra alatt le kell ezt bonyolítani. Nem kell ezzel várni, mert ha a föld ki van osztva, azt nem lehet elszedni már senkitől. Ha az a zsidó többé már vissza nem jöhet, akkor, mint mondottam egyszer a Házban, kimegy, kiviszi azt, amivel jött. Hogy micso-