Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-60
1 Az országgyűlés képviselőházának 60. páriák_ saját erejük felfokozásával el tudjanak érni újra az önálló exisztenciák sorába. Mélyen t. Képviselőház! Kissé elméletnek látszanak, de valóban a gyakorlati életből vettek a fejtegetéseim, amelyeket ha nagyvonalú szociálpolitikát akarunk folytatni, mindig szem előtt kell tartanunk. Ha gyakorlatilag nézzük a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a magyar városokban és falvakban elsősorban a liberális rendszer bűneképpen, mert elhanyagolta a szélesebb néprétegek gondjait és bajait, de kívülről jött okok, a háború és az ínség következtében is r valóban a társadalomnak olyan hatalmas rétegei vannak az emberi életszínvonalat el nem érő állapotban, hogy ez a szegénység, még pedig tömegszegénység az előbbi fejtegetések értelmében valóban epidémikusnak mondható és ennek felszámolása legelsőrendű kötelességünk kell, hogy legyen. (Ügy van! a középen.) Csak az egyik általam ismert törvényhatósági városban, amelynek 70.000 főnyi lakossága van, gondos kutatással megállapítottuk, hogy 1394 olyan család, azaz 5000 ilyan lélek van, amelyet szerves szociális gondozással és megfelelő anyagi segítéssel, kellő hozzáértéssel fel lehet hozni az élet felszínére. Végignéztük egyik legmagyarabb és legszaporább magyar vármegye lakosságát és 112.000 ember közül 5900 családot találtunk, amelyben még megvan az egészségnek a gyökere és amely nem kizárólag belső okok miatt vált a nyomorúságnak ilyen szomorú seregévé, hanem igenis külső és belső" ráhatásoknak egyaránt lett az áldozata. A magyar falusi és városi proletariátus felszámolása terén — hogy egy idegen divatos szóval éljek — arra a magyar bataille-ra küzdelemre van szükség, amelyet minden vonalon meg kell indítani, ha a népnek ebben a harcában, amely nemcsak a politikai hatalomért, hanem az egészségért és a gazdasági erőért is folyik, felül akarunk maradni. Mert a dolgok természetes rendje szerint a szegénységnek ez a fajtája az utódok életére is kihat. Ha mi nem foglalkozunk ezekkel a szociálpolitikai problémákkal^ kellő időben és kellő módszerekkel, akkor az ínség és a gazdasági válság már régen elmúlik, amikor a tömegek nyomora még mindig él és a hatványok természete szerint fejlődik, mert a társadalom epidémikus szegénysége fertőz. Ha csak egyetlenegy vagy nagyon kevés családról volna szó, akkor ellenmondásnak vagy pedig vitatkozó állításnak lehetne tartani ezt a kijelentéseimet, de aki foglalkozott szociális nyomorba jutott családok százaival, •az látta azt, hogy azok a családok, amelyeknek gyermekei, — mert hiszen legtöbbször itt van a legtöbb gyermek — ilyen elhanyagolt nyomorúságban élnek, a hatványok természete szerint, vagyis a gyermekek száma szerint terjesztik a szegénységet. Ezért mondom én azt, hogy ha a szegénységet nem lehet megszüntetni, mert az belső és erkölcsi okokból is származik, azért ezzel az epidémikus szegénységgel, ezzel a külső okok által is kitermelt szegénységgel és proletariátussal az egészség nevében fel kell venni a gyógyító harcot. Az organikus szociálpolitika terén — ezt •nem tagadhatja és nem vitathatja az ellenzék sem, legfeljebb a választási harcokban — valóban hatalmas lépést tett előre nemcsak ez a kormány, hanem egészen Gömbös Gyuláig visszamenve, ennek a kormánynak minden <előd ; e is. Engem, ha talán kissé elvontabban ás, a nemzet iránt érzett felelősség a napi poillése 1939 november 30-án, csütörtökön. 571 litika tetszelgő felszólalásokon túl arra ösztökél, hogy komolyabb és nehezebb dolgokkal is szerepeljek a Házban és ha nem is célom, ímert csak a szociális gondoskodás kérdésével akarok foglalkozni, mégis ki kell térnem egy pillanatra az organizációs ós a társadalmat szerkezetében felépítő szociálpolitikára is. Ismétlem, tagadhatatlan, hogy óriási lépéseket tettünk előre. Ha mi ezt a kormányzópárt oldalán megállapítjuk, ezt nem azért tesszük, mintha nem látnánk magunk előtt még új és hatalmas megoldásra váró feladatokat. Ha az egyes részletekben hatásos törvényjavaslatok és intézkedések követték is itt egymást, azért még igen sok társadalmi betegség, de különösen erkölcsi jellegű gazdasági baj mutatkozik, amelynek a megoldása szükséges. Ez a párt és ennek a pártnak fiatalabb tagjai is megmutatták azt, hogy a legkényesebb szociális és gazdasági problémákhoz hozzá mernek és tudnak nyúlni anélkül, hogy azt a demagógia martalékává tennék. Hivatkozom itt a földbirtokreformjavaslatra, amelyet hetekkel ezelőtt tárgyaltunk itt, amikor azt mondom, hogy vannak még sokkal kényesebb társadalmi és szociális problémák, amelyek megoldásra várnak és amelyek akármilyen kényesek, hozzájuk kell nyúlnunk azért, mert a szociális gondoskodás terén a nemzet erkölcsi meggyőződése és bizodalma egyike a legerősebb felemelő erőknek s ha mi olyan feladatoknak merünk nekiállani, olyan feladatokat merünk felgöngyölíteni, amelyek elsősorban erKöicsileg sértik a nemzet lelkületét, akkor kaphatunk támadásokat és gunyoros megjegyzéseket az egyik vagy másik oldalról, vagy kaphatunk túl bölcselkedő figyelmeztetéseket a harmadik oldalról, de akkor is neki kell látnunk és el kell intéznünk ezeket. Nem restellem kimondani, hogy a magyar társadalom szélesebb rétegei, de különösen a magyar ifjúság — meg fogom indokolni, miért — azt várják, hogy amilyen bátorsággal ez a kormányzat szőnyegre merte^ vinni a földbirtokreform kérdésének ügyét, úgy várjuk azt, és várja mindenki, hogy ilyen okosan és higgadtan hozzányúljunk a jövedelemhalmozásoknak és jövedelemkorlátozásoknak lehet, hogy nagyon kényes, de ebben a mai állapotában az erkölcsöt és szociális érzéket feltétlenül bántó rendszeréhez, (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Ezek nem demagógiái és politikai feladatok, hanem igenis szociális feladatok, amelyek elől nem lehet kitérnünk és akármi történik is, nekünk fiataloknak, akik ennek a kormánypártnak tagjai lettünk, éppen azért, mert a higgadtságot és mérsékletet fogadtuk el vezéreszméül, lesz a kötelességünk, hogy ezeket a, kérdéseket kellő időben és helyen, s azokat elaludni ripm hagyva, a Ház plénuma elé vigyük, (Helyeslés) T Ház! A magyar ifjúsái? tekintélyes részét nagyon szomorúan érintette az az illanót, amelyet ma őrségváltásnak hívunk. Mert kétségtelen az, — és ezt is ennek a kormányzatnak a javára írjuk — hogy az ifjúság igen tekintélyes része elhelyezkedett, azonban olyan fizetési körülmények közé, amelvek méer nem alkalmasak arra, hogy egy intellektuális ember azokból sajátmagát fenntarthassa, vagy ha igen, nem alkalmasak arra. hogy az élet egvik legfontosabb feladatának becsülettel meg. tudjon felelni, nevezetesen, hogy családot tudjon alapítani. Az ifjúság 77*
