Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-60

. ülése 1939 november 30-án, csütörtökön. 370 Az országgyűlés képviselőházának 60 és megcsinálták azt hiszem, más országokban is, — konkrét ismereteim nincsenek erről jelenleg — az a párt, amelynek birtokállományához tartozott az a kerület, kapja meg azt a mandátumot, legyen az akár kormánypárti, akár ellenzéki. Csináljuk meg ezt a békét a aehéz időkre; utána majd megint veszekedhetünk, amikor reméljük, nemcsak a csonkamagyarországi kerületek felett veszekedhetünk majd, hanem a szentistváni Magyarország kerületei felett. Azt hiszem, ehhez nem kell más, «sak egy kis lelkiismeretesség, csak egy kis jóakarat, egy kis felülemelkedés a pártkereteken, egy kis felülemelkedés, legalább ilyen nehéz időkben. T. Ház! Túlhosszú ideig vettem már igénybe a t. Ház figyelmét, azért be is fejezem beszédemet. A felhatalmazást megadom a kormánynak, elfogadom az appropriációs javaslatot, mert azt látom, hogy a kormányban megvan az igyekezet arra, hogy napról-napra biztosabb és keményebb lépésekkel haladjon a szentistváni Magyarország határai felé, (Ügy van! Ügy van! a középen.) aminthogy megvan a szándék benne arra, hogy necsak a szentistváni Magyarország fizikai határai felé haladjon kemény és biztos lépésekkel, hanem itt belül az országban is a szentistváni keresztény nemzeti és szociális arculat megvalósítása felé. (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnöki Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Tegzes László! Elnök: Tegzes László képviselő urat illeti a szó. Tegzes László; T. Ház! A bizalom, amely ezen az oldalon arra serkent bennünket, hogy a benyújtott javaslat szerint megadjuk a kormányzatnak a felhatalmazást a (költségvetés felhasználására, az egyszerű helyeslő magatartáson vagy akár a történelmi felelősség együttes vállalásán túl bizonyos kötelességeket ró reánk. Azt a kötelességet rója reánk, «gyesekre is, hogy a legtisztább szándék szerint és a tudás vagy tapasztalás szerint is olyan mértékben, amint az egyeseknek megadatott, résztvegyünk ilyenkor a kormányzat jövő irányvonalainak kijelöléséhen és ha más

: sal nem, a kormányzat figyelmének a nemzet egészét érintő kérdésekre való "felhívásával és e Ház akusztikájának nemes célokra való felhasználásával a közvélemény, a helyes közhangulat kimunkálásában közreműködjünk. így fogva fel egy kormánypárti képviselő feladatát az appropriációs vitánál, méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a felszólalással hangot adjak most egy korszerű, tehát a társadalmi és közhatósági munkában összehangolt, anyagi erejében a feladatokhoz méretezett, szakemberekre alapozott, vagyis t szerves -szociális gondozás követelményeinek és feltételeinek. Méltóztassék megengedni, hogy ha ezt a szakkifejezést használom, hogy »szociális gondozás«, előbb a gyakorlati szociális munkából vett ama nézetemnek adjak kifejezést, hogy abban a társadalompolitikában, amelyet^ egy kormányzat a maga elvei szerint keresztényinek minősít, ami annyit jelent, hogy a krisztusi morált nemcsak egészében, hanem részleteiben is következetesen alkalmazzuk a társadalmi berendezkedésben, abban a társadalompolitikában, amelyet nemzeti irányúnak fémjeizünk, amely »nemzeti« jelző a mi véleményünk szerint azt jelenti, hogy a társadalomnak az érdekek szolgálatában a legmagasabb szinten egy nép történelmi hivatását kell tartani, ebben a társadalompolitikában gyakorlatilag a teendőknek két párhuzamos irányban kell haladniok, mint ahogy a szociális problémák is egymás mellett fekvő két forrásból táplálkoznak. A szociális problémák elseje azokból a külső ráhatásokból származik, amelyek a társadalmat érintik, akár egy politikai berendezkedés hiányosságaiból vagy tévedéseiből, akár olyan külső megrázkódtatásokból, mint amilyenek a háború vagy a háborúkat követő gazdasági válságok. A szociális problémák eme fajtájával szemben az egész kormányzatnak kell felvennie a harcot és a főhatalommal kell olyan politikai és társadalmi berendezkedést, a javak igazságos elosztását eredményező olyan gazdasági ós társadalmi rendszert felépíteni, amely már eleve kizárja az egyes társadalmi rétegek közötti ellentéteket. Az állami főhatalom feladata az, hogy olyan berendezést teremtsen a nép számára, amelyben az egyes ember az erkölcs által megvont korlátok közt valóban elérheti földi boldogulását és céljait. A szociális problémákat feloldó és felgöngyölítő szociálpolitikának ezt az irányát én organizációs szociálpolitikának nevezem. Van azonban egy másik szociális problémakör, amely az egyes emberek belső bajaiból adódik, belső gyengeségéből származik, vagy amelyet olyan szociális bajok vetnek felszínre, amelyek az embereket olyan mértékben érik, hogy az egyes ember magára hagyatva, mint egyed, vagy család, már nem tud velük megbirkózni. Ha az előbbit organizációs szociálpolitikának, organizációs szociálpolitikai feladatoknak minősítettem, ez az utóbbi az egyén hajait belül hordozó szociális gond az, amely a szociális gondozás feladatkörébe tartozik. Ezek a szociális problémák, a külső hatások és a 'belső, endogén tényezők által adott problémák azonban csak elméletben választhatók el egymástól. A társadalmat ért külső megrázkódtatások, amint ezt az ínség utóbbi éveiben is láttuk, eme külső hatások is elsősorban azokat az embereket vagy rétegeket érintik, akik helül is erkölcsi hajókban, hiányosságokban, vagy testi gyengeségben szenvednek és fordítva, hosszú ínség,. a hosszú ideig tartó szociális megpróbáltatások tehát teljesen külső szociális ráhatások t megingatják a helülről egészséges egyedek és családpk sorsát is. Ennek a két tényezőnek egymásmellettisége azt jelenti, hogy a szegénység, mint olyan, mint társadalmi betegség, semmilyen rendszerben nem szüntethető meg végleg, mert hiszen nemcsak külső, hanem az egyes emberekben fekvő belső okokból is táplálkozik. De igenis megszüntethető a társadalomban mutatkozó epidémikus szegénység, a széles rétegek természetellenes ínségbe és bajba jutása. A szegénységnek ezt a fajtáját, amely a nemzetnek tekintélyes részét érinti és amelyet én epidémikusnak, vagyis veszélyesnek, egészségtelennek és terjedelmesnek hívok, meg lehet állítani akár úgy, hogy az egészséges rétegeket megvédjük a szegénységbe jutástól, akár iazzal, hogy a magukra hagyott f egyes beteg egyéneket a még bennük lévő egészséges erők feltámasztásával a felszínre hozzuk, a meglévő képességeket odáig fokozzuk hennük, hogy a társadalom könyörületéből élő nyomorult