Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-60
530 Az országgyűlés képviselőházának 60. t. képviselőtársam, Kassay Károly beszédébe bizonyos vonatkozásokban bekapcsolódni. 1935. évi költségvetési beszédemben az volt a megállapításom, hogy az állam biztonsága két pilléren nyugszik: a hadsereg felfegyverzésén és a tömegjóléten. (Helyeslés.) Feltételeztem azt, hogy e cél elérésére a költségvetés keretei nem lesznek elegendők. A tények nekem adtak igazat. Méltóztassék megengedni, hogy amikor a kormány működésével foglalkozom, e két szempont figyelembevételéből induljak ki. Meg vagyok róla győződve, hogy a honvédelmi miniszter úr költségvetésébe olyan összeget vett fel, amely a honvédelem akcióképességét biztosítja. Tanulva azonban más országok példáján, valószínűnek látszik, hogy hadseregünk technikai felszerelését majd fokoznunk kell, amire a honvédelmi költségvetés keretei nem lesznek elegendők. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) A másik tényező a szociális kérdések megoldása. Ez olyan gyújtópont közéletünkben, amelynek megoldása elodázhatatlan, (Ügy van! Atlgy van!) azonban mint minden kérdés megoldásánál, e kérdés megoldásánál is vannak észszerű határok, amelyekhez el kell menni, ha kell, a teljesítőképesség maximális kihasználásával, de továbbmenni nem lehet, mert akkor bekövetkezik a gazdasági összeomlás, amelynek \ következménye az általános elszegényedés. (Igaz! Ügy van! jobbfelőL) Ezeknak a határoknak a megállapítása a kormány és a törvényhozás feladata, nem pedig az utca hangulatáé, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) amelyet igen sokszor mesterségesen irányítanak. (Ügy van! ügy van a jobboldalon és a középen.) Koncedálnom kell azt, hogy a miniszterelnök úr és kormánya az idő teljes kihasználásával igyekszik ezeket a kérdéseket megoldani és tető alá hozni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Itt azonban nemcsak a kormány feladata lép előtérbe, hanem előtérbe lép a törvényhozásnak, a törvényhozóknak fokozottabb felelőssége és az a kötelessége is, hogy ebben a munkában tudásuknak, munkaképességüknek teljes potenciájával vegyenek részt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL a középen és a baloldalon.) Bennem még ma is megvan az a remény, hogy ebben a munkában a törvényhozás minden tagja részt fog venni. Igen sokan ezért a reményért engem naiv embernek fognak tartani, (vitéz Makray Lajos: Optimista embernek!) de én ezt a reményemet a múltnak tapasztalataira alapítom. Az 1910-ben összehívott országgyűlésben olyan ellentétek voltak, olyan harcoknak volt akkor színhelye ez a terem, amelyeknek következménye az volt, hogy a törvény hozók egy részét kivezettették az üléstereimből és mégis, amikor 1914-ben kitört a világiháború, az összes pártok, élükön a pártvezérekkel, Tisza Istvánnal. Andrássy Gyulával, Apponyi Alberttel és Justh Gyulával, teljes egységgel állottak itt. (Ügy van! Ügy van!) Ez az egység bizonyára befolyással volt arra, hogy a nemzet olyan erőkifejtést tett, amelyet elismert foará t és ellenség egyaránt. (Ügy van! Ügy van! a jzbb- és a laloldalon. — Füssy Kálmán: Az egész világ!) Csak amikor 3918-ban Káról vi Mihály irányításával (Beniczky Elemér: r Demagógia!) megbomlott a parlament egysége, következett a nemzett megbomlása és bekövetkezett azután a teljes összeroppanás. (Ügy van! Ügy van! — Beniczky Elemér: A demagógia ülése 1939 november 30-an r csütörtökön következtében!) Bátor vagyok ezt a tényt a törvényhozó urak emlékezetébe idézni, mert akár hiszik, akár nem, a parlamentnek ma is nagy befolyása van a közvélemény kialakítására. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Minthogy valószínűnek látszik, hogy az állambiztonság szempontjából az ország teherbíró képességét fokozottabb mértékben fogjuk igénybe venni, meg kellene tennünk az intézkedéseket arra, hogy az ország teherbíróképessége fokozódjék. Távol áll tőlem, hogy kritikát gyakoroljak a Darányi-kormány által részint vagyondézsma, részint belső kölcsön formájában igénybevett egymilliárd pengő igénybevétele felett, — mert ha ezt tenném, akkor nem rendelkeznék helyes ítélőképességgel, hiszen ez egyik tényezője volt annak; hogy a Felvidék magyarlakta részeit visszaszerezhettük, (Ügy van! Ügy van!) — meg kell azonban állapítanom, hogy ha e«z az igénybevétel akár vagyondézsma, akár belső kölcsön formájában megismétlődik, meg kell tennünk az intézkedéseket arra, hogy az ország teherbíróképessége növekedjék. (Helyeslés jobbfelül.) Nézetem szerint erre a Schacht- féle módszer a legalkalmasabb, (Halljuk! jobbfelőL) amely a munkatöbblet résziére és az ebből előálló termeléstöbblet előidézésére az eszközöket rendelkezésre bocsátja és ezt a munkatöbblet által elért munkaeredményt használja fel a belső kölcsön, vagy a vagyondézsma céljaira. (Beniczky Elemért Helyes!) Az ország teherbíróképessége három tényezőtől függ: a tőkeképződéstől, az ipari és a mezőgazdasági többtermeléstől. (Ügy van! jobbfelől.) Ha ennek a három tényezőnek Magyarországon tapasztalható helyzetét vizsgáljuk, akkor a következő konklúzióra kell jutnunk. A magyar Statisztikai Szemle egyik 1938. évi számában 879 millió pengő takarékbetétet mutat ki, ami az 1930. évi állapottal szemben. 18%-os emelkedést jelent, A folyószámlákon elhelyezett tőkék összege 1925. évben 845 millió volt, ez az 1936. évben 1758 millió pengőre emelkedett. Ha ezeket a számokat tekintetbe vesszük, azt kell mondanunk, hogy nem erős ütemben növekszik a tőkeképződés, azonban állandó emelkedésben van. Hogy ez a tőke miként van a társadalom különböző rétegeiben elosztva és ennek milyen a körforgása, erről a Statisztikai Szemle nem ad felvilágosítást. Elfogulatlanul meg kell azonban állapítani, hogy körülbelül másfél év óta a pénztőke fokozottabb mértékben áll a mezőgazdasági termelés rendelkezésére. Hogy azután mi az dka ennek a változásnak, vájjon ezelőtt tezaurálták vagy spekulatív célokra 'használták-e-fel vagy pedig az, hogy ma már a fizetőeszközök kezdik megközelíteni a termeléshez szükséges kereteket, ezt én megítélni nem tudom. Tisztelettel kérem azonban a miniszterelnök urat és a pénzügyminiszter urat, hogy amíg ezek a fizetési eszközök nem lépik túl a termeléshez szükséges kereteket, ne vonassa1nak el a termeléstől, mert ezt elsősorban a mezőgazdasági termelés sínyli meg. (Ügy van! a balközépen.) A termelés fokozása és a munka fokozása csakis a fizetési eszközök útján történhetik, viszont tőkeképződés csakis többletmunkával érhető el. Ezek egymástól el nem választhatók. (Ügy van! a jobboldalon.) Amikor az ipari termeléssel foglalkozom, tisztán abból a szempontból foglalkozhatom vele, hogy a mezőgazdasági termelésből esetleg felszabaduló munkástömegek ott elhelyez^ hetők-e és vájjon ott jólétük biztosítva van-e.
