Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. • yül még- abból a szempontból is, hogy a mai járási keretekhez már hozzászokott közönség- az összetartozás szellemét a jövőben még- erősebben ki tudná fejleszteni. A területi egységet feltétlenül kívánatosnak tartanám. Kívánatosnak tartanám annak a visszás állapotnak a rendezését a vármegyéknél, amely ma az autonómia első tisztviselői az alispán és a főispán között van. Ez még a háborúból visszamaradt rendkívüli intézkedésekkel, rendkívüli háborús törvényekkel kapcsolatban és aztán később a totális elmélet jegyében oda fejlődött ki, hogy az alispánnak tulajdonképpen nincs meg az a jogköre és működési területe, amely a törvény szerint őt megilletné. Ellenben a főispán, aki azelőtt csak felügyeleti hatóság, a kormány exponense volt, ma adminisztrációs ügyeket intéz és végez az alispán helyett. Altalánosságban kívánatosnak tartanám azt, — gyakorlati szempontból merem ezt állítani — hogy a közigazgatási eljárás, különösen lefelé, minél egyszerűbbé és minél világosabbá tétessék. Méltóztassanak ugyanis elhinni azt, hogy sokkal többet érnek a gyors intézkedések, mint az akármilyen szépen megkonstruált és hosszú ívoldalakra leírt véghatározat vagy ítélet. Gyors intézkedés: ez a fontos. Ma pedig ennek éppen az ellenkezőjét látom. Akárhova megyek el egy hivatalba, a tisztviselők — mondjuk — felelősségérzet és felelősségvállalás hiányában igyekeznek siberezni az aktákat egyik oldalról a másikra; a végén már valósággal kutatják, hogy melyik hivatalban nem volt még ez az akta. — személyes tapasztalatokról is beszélnetek — hova küldhetnek még el ezt az aktát is. Merem állítani, hogy^ ha az aktáknak tüdejük és lábuk volna és saját lábukon kellene elmászkálniok mindazokhoz a hatóságokhoz, ahová irányítják őket, minden aktának tüdőbaja volna. Konkrét ipanaszként említem meg azt, hogy még most a választások után is, -— tárgyilagosan állapítom ezt meg — még mindig vannak a választásokkal kapcsolatban itt-ott üldözések, vannak olyan területek, ahol ezek még ma sem szűntek meg. Engedje meg a be

1ügyminiszter úr. hogy felihívjam a szíves figyelmét arra, hogy például Bihar vármegyében a legjobb gazdákat még most is, a választások után is állandóan kihágási ügyekben idézik be és súlyos elzárásokkal és pénzbüntetésekkel sújtják, abban az atmoszférában, amelyben ma élünk, célozva különösen a külpolitikai helyzetre. Ma, amikor nagyon sok gazda bevonul, amikor szekereiket s lovaikat beviszik, fiaikat pedig katonai szolgálatra beküldik, azt hiszem, zaklatás jellegével bír az. hogy vannak területek, ahol az idei képviselőválasztások után más mindig zaklatják és hüntetik ezeket a szerencsétlen emberekot politikai pártállásuk miatt. Ne méltóztassanak tendenciózusnak és rosszindulatúnak venni, ha azt mondom, hogy tényleg vannak okok ellenzéki oldalról panaszokra olyan irányban, hogy a vidéken még ma is érvényesülnek bizonyos pártszempontok és tevékenységek. Akkor, amikor a belügyminiszternek a háborús időkkel kapcsolatban kiadott, intézkedését a legbecsületesebben, a legtisztességesebben igyekszünk betartani, azt olvasom a Szolnokon megjelent »Magyar Jövő s című lapnak körülbelül egy hónappal ezelőtt megjelent egyik számában, amelyben a Mép. pártértekezletének lefolyásáról volt egy nagy, ilése 1939 november 15-én, szerdán. 43 cgészoldalas közlemény, — hogy tényleg a főispán szájából ered-e ez a kijelentés, vagy csak az újságíró írta-e, azt nem tudom, de így volt leközölve — hogy a főispán felhívta a vármegye lakosságát arra, hogy jelentkezzenek a Mép.-be és kérjék ki pártigazolványaikat; a pártigazolványok számmal lesznek ellátva és akinek van valami ügyes-bajos dolga, kérvénye stb., hozza be a pártba, mert a párt útján kell azokat felterjeszteni a hatóságokhoz. (Mozgás.) Egészségtelen dolog ez és Kívánatos volna, hogy ugyanazzal a felfogással mellőzzék más pártok is ezeket a külső tevékenységeket, mint amellyel mellőzzük mi is. r Az idő előrehaladottságára való tekintettel még csak azt kérem, hogy a belügyminiszter úr tényleg minél hamarább hozza a Ház elé ezeket a már említett javaslatokat, mert tessék elhinni, hogy egy nagy és egységes birodalom elbír akármilyen rossz vagy gyönge kormányzatot, de egy ilyen kis ország, amely nemzetiségekkel is rendelkezik, könnyen belepusztulhat egy rossz közigazgatásba. A költségvetés egyes tételeire, anyagi részeire nem mutatok rá azért, mert Vásáry István barátom, aki a pártnak első felszólalója volt, ezt már megtette. Ellenzéki pártállásomnál fogva a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Pápai István! Elnök: Pápai István képviselő urat illeti a szó! i Pápai István: T, Ház! A belügyminiszter úr által az 1939/40. esztendőre beterjesztett költségvetést összes címeivel és rovataival, valamint végső sommázatában is elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert nem tudom, hogy az államháztartás a mostani súlyos terhek és a közeljövőben esetleg várható súlyos terhek folytán nincsen abban a helyzetben, hogy e, belügyi vonatkozású kiadások fedezésére a költségvetésbe felvett összegknél nagyobb öszszegeket lehessen előirányozni. A hfonvédelmi <'s a földmívelésügyi tárca halasztást nem tűrő sürgős problémái elsőrendűek, hogy úgy mondjam, létérdeket jelentenek egy jövőjéért küzdő agrárállamban. Megelégedéssel és örömmel látom, ebben a költségvetésben első alkalommal a Kárpátaljával és a Felvidékkel visszatért testvéreink közigazgatási szükségleteiről való gondoskodást. Szeretettel köszöntöm a kárpátaljai és felvidéki testvéreket és azt kívánom, hogy 20 évi szenvedésük legyen e sokat szenvedett nemzet számára biztosítéka és záloga annak, hogy többi testvéreink, akik még idegen járom alatt Vannak, szintén hamarosan visszatérnek hozzánk. (Helyeslés.) Áttérve a költségvetésre, engedje meg nekem az igen t. belügyminiszter úr, hogy mint rési gyakorlati közigazgatási ember, az; eddig elhangzott beszédek hangnemétől némileg eltérően, a közigazgatási életnek egy egészen más oldalát világítsam meg és háztartási ügyeket hozzak a Ház elé. Elsősorban a községek segélyezési alapjának javadalmazásához kívánok hozzászólni, amely a 3. cím 2. rovatában van előirányozva. Erre az alapra az 1939. félesztendőre 4 millió pengő, az 1940. egész évre pedig 10,160.000 pengő van előirányozva. Erre a tételre szükség is van. Az állam tudniillik azért, hogy a községek háztartásának, hogy úgy mondjam, statusquoját biztosítsa és a pótadókban való elmerülést