Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

44 Az országgyűlés képviselőházának 51. meggátolja, bizonyos állami bevételeket a községeknek engedett át. Ilyen állami bevételek: az általános kereseti adó, az általános forgalmiadórészesedés, a bor- és húsfogyasztási adó, a sör- és szeszfogyasztási adópótlek és az italmérési engedélyilleték. A községek azonban ezekkel a bevételekkel sem tudták háztartásuk egyensúlyát biztosítani, a ' pótadót tehát 50%-kai fel kellett emelni. Az állam így arra kényszerült, hogy az 1939. évi II. te. rendelkezése alapján az addigi támogatáson túlmenően valami alapot létesítsen, amelyből a községeket segélyezi. Ezek a körülmények tették indokolttá az említett tételnek a költségvetésbe való felvételét. Méltóztassék megengedni, hogy az e körül a kérdés körül mutatkozó nagy eltéréseket és rendetlenségeket feltárjam a t. Ház előtt. Sok ilyen eset van, de én csak egy példával világítom meg a kérdést. Itt van például Pestszentlőrinci nincs határa, gyárváros, iparosok, kereskedők, tisztviselők lakják, az állam által átengedett közszolgáltatási bevételekből úri módon él, sőt nemcsak, hogy tisztességesen tudja fizetni kötelezettségeit és tisztviselői karát, hanem még megtakarításokat és beruházásokat is tud eszközölni. Hála Istennek, sok ilyen község van. Ezzel szemben azonban ott vannak a Nagyalföld községei, — hogy megint ueveket mondjak, Kiskunfélegyháza, Kisújszállás, Karcag, Mezőtúr, Turkeve, stb. s a hasonló fekvésű és helyzetű községek és városok — amelyek mind nyomorúságban sínylődnek és a belügyminiszter úr tudja a legjobban, hogy állandóan zörgetni kénytelenek az ajtaján, kéregetvén a mindennapi élethez szükséges anyagi eszközöket. Azért vannak ezek ilyen helyzetben, mert földmívesek lakják és bár óriási határuk van, mégsincsen kellő bevéte- j lük a közszükségletek fedezésére. Még más baj 1 is Van ezeknél a községeknél, amely a községek egyenlőtlenségét kifejezetté és nagyon is feltűnővé teszi és pedig ez az adóalapnak eltérő volta. Megint egy esetet hozok fel, nem azért, mintha sajnálnám a szerencsésebb várostól kedvezőbb körülményeit, hanem hogy jobban megértse a Ház a helyzetet. Például Kisújszálláson, amelynek 36.000 katasztrális hold határa van, az együttesen kezelt adók alapjának összege 806.000 pengő. Karcagnak 65.000 hold határa van, az együttesen kezelt adók alapjának összege pedig 900.000 pengő körül van. (Egy hang a jobboldalon: Rosszabb a földje!) Ez a helyzet lényegében a kataszteri tiszta jövedelem rendszerén múlik. Hogy az Összehasonlítást folytassam, az egyes vidékek osztályokba vannak osztva. Kisújszállás, Kenderes, Kuncsorba, Kába elsőosztályú vidék, ellenben a községek egy másik csoportja, Ványa Karcag, Kunhegyes pedig második osztályú és bár egyenlő minőségű földjeik vannak, 25%^-kal kedvezőbb körülmények között vannak adózás szempontjából, mint ez a szerencsétlen Kisújszállás, noha ugyanolyan összetételű földjei vannak. De ezen túlmenő eltérés is van, ugyanis a mívelési ágak szerint szintén nagy eltérések vannak. Például Kisújszálláson az elsőosztályú földek 4-35, a második osztályú 5, a harmadik osztályú 6-67, a negyedik osztályú 9-9, az ötödik osztály 25, a hatodik osztály 16-67%-kal magasabban vannak véve, mint például a karcagiak, bár Karcagon ötödik és hatodik osztályú föld sokkal . több van, mint Kisújszálláson. Ezek a körülmények okozzák ülése 1939 november 15-én, szerdán. aztán az adózás terén a nagy eltéréseket és ezek örökös zúgolódás tárgyai. Más vármegyéknél 5 pengő a kataszteri tiszta jövedelem átlaga, míg nálunk 13-6 pengő, pedig más vármegyékben termelnek a búzán és a rozson kívül gyümölcsöt, káposztát, zöldséget, lóherét. Próbáljon valaki a Kunságon mást termelni, mint búzát, amikor még a tengerije sem biztos a gazdának. Milyen állapot következett ebből a gazdavédelmi intézkedések során, amikor a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresét vették a számítások alapjául?! Ahol 5 pengő a kataszteri tiszta jövedelem, mit tesz ki a negyvenszeres és mit tesz ki ott, ahol 13 pengő! Embereket öltek meg ezzel, azt mondhatjuk: e miatt a gazdarendeleteknek igen kevés hasznát látták a Nagy-Kunságon. Méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy saját városom helyzetéből összegszerűleg is közöljek egy kimutatást, amelyet a polgármesteri hivatal állított össze részemre. Ebből megérthetjük, miért lettek a városok nyomorultak, szerencsétlenek és miért küzdenek annyi bajjal. Ez a kimutatás egyebek között azt tünteti fel, hogy az 1913. esztendőtől kezdve mik a költségvetéshői kiesett összegek. Fel vannak ezek sorolva. A kiesett összeg* 76.643 aranykorona volt, ami kitesz 88.900 pengőt. Az 1940. évi költségvetés olyan jövedelmei pedig, amelyek az 1913. évi költségvetésben még nem szerepeltek, tehát mint újak jöttek a kiadásokhoz, összegszerűen 84.200 pengőt tesznek ki. Tehát ha a kiesett kiadásokat az újakkal összehasonlítjuk, 4200 pengő különbség jelentkezik. Ez még nem annyira jellemző, ellenben jellemző az, hogy 1923 óta mint új terhek jelentkeztek a posta, a telefon, az Oti., az államrendőrségi hozzájárulás, a tűzrendészeti, a polgári légvédelmi kiadások, a testnevelési, népművelési stb. kiadások, amelyek 59.777 pengőt tesznek ki. A személyi kiadások 1913-ban kitettek 136.660 pengőt, 1940-ben 222.000 pengőt, tehát a különbség 1913 és 1940 között csak ennél a tételnél 85.120 pengő. Ha tehát az újonnan jött terheket és a személyi kiadásokat összeszámítjuk, ez a kettő 145.097 pengőt tesz ki, ami majdnem 100%-os pótadót jelent. Ezért szegény ez a város. És a hasonló sorsú városok mind ilyen állapotban vannak. Az adóztatásnak ez a sajátságos rendszere teszi lehetővé azt, hogy Kisújszálláson 49 virilista, a vármegyében pedig 540 virilista közül csak 2 embernek van 300 hold földje. Ezek a számok világosan mutatják azt a különbséget, amely a földmíveléssel foglalkozó városok és a más foglalkozású, ipari» gyári, (kereskedői foglalkozású) városok közt van s amely az adóztatás és kiadások tekintetében oly nagy eltéréseket tüntet fel. Méltóztassék megengedni. — és ne vegye tőlem rossznéven a belügyminiszter úr — hogy most ezzel kapcsolatosan ennek az általam említett Kisújszállás városnak két sajátságos nyavalyájára rámutassak. Az egyik egy állampénztári tisztviselő által elkövetett sikkasztás. Tudniillik egy megtévedt állampénztári tisztviselő elsikkasztott 98.000 pengőt. 'Ezek az összegek évek óta függőben vannak, és már ennek az Összegnek a kamatja is rendkívül nagy Összeget tesz ki. A várost sok kellemetlenség érte emiatt. A legfőbb bíróság, a közigazgatási híróság a várossal szemhen ítélte meg a kárt, dacára annak, hogy az állam funkcionáriusa, az állampénztáíri tisztviselő követte el ezt a sikkasztást. Aki ezt el-