Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

40 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. hogy ezek a juttatások a közegészségügynél 20,246.360 pengő, a gyermekvédelemnél 8,200.690 pengő, a társadalombiztosításnál 1,690.380 pengő, a közjótékonysági és emberbaráti intézmények címénél pedig 2,440.620 pengő többletet, összesen 32,578.050 pengőnyi emelkedést mutatnak a múlt évi költségvetéssel szemben és így szociálpolitikai tevékenységünk fokozódását, majdnem megkétszereződését igazolják. T. Ház! .Tói tudjuk, hogy minden szociálpolitikai természetű kérdés nem tartozik és nem is tartozhatik a belügyi tárca költségvetésének keretébe. Mégis legyen szabad itt azt mondanom, hogy ez a jelentékeny összeg, ez a 70 millió kevés a belügyi tárca keretében. Ha ugyanis a különböző jogszabályokból megállapítjuk, hogy milyen szociálpolitikai ügyek, milyen minisztériumok hatáskörébe tartoznak. akkor azt látjuk, hogy a jogi vagy más természeténél fogva»30 főcsoportba osztható 154 szociális ügykör 19 főcsoportját a belügyminisztérium intézi és csak 11 kisebb főcsoport tartozik más minisztériumok hatáskörébe. Alig van olyan szociális ügy, amely a belügyminisztérium nélkül el volna intézhető, olyan pedig, amely a belügyminiszter felügyelete alá rendelt hatóságok igénybevétele nélkül volna megoldható, egyáltalán nincs is. A szociálpolitikai jellegű kiadások emelését a belügyi tárca, keretén belül, még helyesebben ezeknek a szükségleteknek a belügyi tárca keretében való összefogását már ez : a meggondolás és adottság is teljes egészében indokolná. (Ügy van! jobb felől.) Roppantul érdekes és tanulságos eredményhez jutunk azonban, ha az egyes ügyek és a különböző minisztériumok összefüggését kutatjuk. Rájövünk ugyanis arra, hogy a belügyminisztérium 19, a földmivelésügyi 12, az iparügyi 11, az igazságügyi, valamint a vallás- és közoktatásügyi 6—6, a pénzügyi 5, a kereskedelem- és közlekedésügyi, valamint a honvédelmi 3—3, a külügyi 2, végül a miniszterelnökség 1 szociális vonatkozású ügykörben intézkedik és hajt végre. Magától érthető, hogy így a legtöbb szociális ügy kéthárom hatóság, illetőleg minisztérium hatáskörébe tartozik. A 30 főcsoport közül egyet, a nők és gyermekek védelmét például 7, egyet, az egészségvédelmet. 5, hármat 4, hatot 3, ötöt 2 minisztérium intéz. A fennmaradó 14 főcsoport közül pedig egyet intéz a földmívelésügy és egyet az iparügy, a többi 12-Őt a belügyminisztérium látja el. Talán felesleges is mondanunk, hogy ennek a helyzetnek egyedül a szociálpolitika sikeressége és a szociális ügyek végrehajtásának gyorsasága látja kárát, mert a végrehajtás során az egyes hatóságok és minisztériumok legjobb szándéka ellenére is vagy bizonyos rendszertelenség, összevisszaság, vagy időbeli késedelem áll elő és mindkét esetben bizonyos erő- és munkapazarlással kell számolnunk. A beszedés példák tömegével igazolhatnék mindezt és egymást keresztező vonalak sűrű sokaságával ábrázolhatnék is a mondottakat. é Am legyen szabad rámutatnom inkább a megoldás lehetőségére. Ez a megoldás szerény meglátásom szerint a szociálpolitikai természetű ügyek egyesítése a belügyminisztériumban, esetleg egy külön szociálpolitikai ügyosztály keretén belül, (Ügy van! a jobboldalon.) ahol minden szociális jellegű és vonatkozású ügy összefutna és a legtöbb esetben végleges megoldást nyerne azonnal a társminisztériumok megkérdezése nélkül, vagy amennyiben ez a megoldás a belügyminisztérium hatáskörébe nem tartoznék, megfelelő, a társadalmi problémák egészét áttekintő alapos elő- , készítés után kerülne döntés végett^ a megfelelő szakminisztériumba. Ezt a megoldást iegelsősorban az a társadalomtudományi alapigazság tenné indokolttá, amely szerint a társadalmi bajok orvoslása, a szociális kérdések gyökeres megoldása csakis az egész nemzeti társadalom egységes és átfogó szempontjából történhetik helyesen ós végérvényesen. Ennek pedig aligha lehet birtokában bárki más olyan mértékben, imint éppen a belügyminisztérium, amely az egész közigazgatás legfőbb irányítója, minden társadalmi egyesülés állandó felügyelője, a megnyilatkozó szükségletek folytonos észlelője. Az a körülmény tehát, amelyet az előbb említettem, hogy tudniillik a legtöbb szociális ügy úgyis a belügyminisztériumhoz, tartozik, csak harmadfokú szempont lenne ebben az indokolásban. Lényeges ellenben, hogy az ügyosztály ^ létesítésé vei, illetve a- szociálpolitikai természetű ügyeknek a belügyminisztériumban való összefogásával a különböző minisztériumoknak szociálpolitikai szempontból kiválóan képzett szakemberei együtt lennének, egységes irányítás alatt működhetnének, s a különböző tárcák keretében biztosított szociálpolitikai természetű fedezetek szétforgácsolódó anyagi erői egységes tervgazdálkodással gyorsabban és eredményesebben tölthetnék be feladataikat. A szociálpolitikai ügyek összefogásának, illetőleg az ügyosztálynak kiegészítéseként ki kellene azonban építeni azt az átfogó és a nemzeti társadlom legalsóbb rétegeihez is lenyúló szervezetet, amely a társadalom idegrendszerének szerepét volna hivatva betölteni. Ennek a szervezetnek óriási jelentőségét csak akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy ugyanazt az egyes embert külön-külön, egymással összefüggéstelen vonalon szervezte megfáz egyház mint hívőt, az állam mint állampolgárt, a különböző társadalmi egyesülések mint a társadalomnak a tagját, s a különböző gazdasági erőtényezők mint homo oeoonomicust. A belügyminiszter úr intézkedése folytán a közelmúltban már alakult egy ilyen ideiglenes jellegű szervezet, a szociális tanácsadók testülete, amely arra volt hivatva, hogy ezeket a különböző tényezőket összefogja és egységes munkára bírja. Ez a tanácsadói szervezet nagyon alkalmas lesz ennek az általános szociálpolitikai kormányzatnak és közigazgatásnak középfokú szervezetéül, viszont azt még tovább kellene fejleszteni az alsófokú közigazgatás mellett működő szociális szervekkel is, amelyeknek kísérletét szintén láttuk a szociális titkárok, a szociális szervezők, illetőleg az ideiglenes minőségű községi kisegítők alkalmazásával. Itt azonban őszintén meg kell mondani, hogy az utóbbiak tekintetében mind a közvélemény, mind az érdekeltek biztosra vették^ a kérdés határozott rendezését, főleg az utóbb említett tisztviselőknek a mainál szociálisabb javadalmazását. Ugyanilyen szükség volna azután a társadalmi egyesületek szociális tevékenységének átfogó megszervezésére és állandó irányítására is. Nagy László igen t. képviselőtársam erre vonatkozó fejtegetéseivel mindenben egyet értek, a magam részéről csak arra szeretném itt a belügyminiszter úr figyelmét felhívni, hogy a maga felügyeleti jogának gyakorlása