Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. ü röviden abban foglalhatnám össze, hogy az -egész rendőrséget katonailag szervezett őr­testté kellene átalakítani és mint ilyen, szemé­1 lyi vonatkozásban a honvédség tisztikarára vo­natkozó összes jogszabályok hatálya mellett a honvédelmi miniszter alá tartoznék a rendőr­ség, szolgálatteljesítés tekintetében pedig, mint I -a rendőrség, a belügyminisztérium alá. Ettől függetlenül, a rendőrség kötelékéből a politikai rendészeti szolgálatot ki kellen a venni és egy önálló szervre kellene bízni. Amúgy is sokszor súrlódásra ad okot, hogy több testület foglalkozik politikai rendészettel és az ilyenkor elkerülhetetlen féltékenységből kifolyólag nagyon sokszor történtek már súr­lódások. Ezzel azt is elérhetjük, hogyha egy kormányzat esetleg erőszakosabb intézkedése­ket alkalmaz akármilyen politikai mozgalom­mal szemben, akkor sohasem az a közbizton­sági szerv válik gyűlöltté, amelyik a rendet, a közbiztonságot fenntartja, hanem az a poli­tikai rendészeti szerv vállalná magára az ódiu­mot, ha egy kormányzatot jobban kiszolgál. Az előléptetésekkel kapcsolatban rossz ér­zéseket kelt egyes, szolgálatukat pontosan tel­jesítő tisztviselőkben, hogy politikai érde­mekért több soronkívüli előléptetés történt, amelyek alkalmával egy-egy előléptetés 10O— 120 régi érdemes rendőrtisztviselőt is megelő­zött, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: Ez nagy tévedés!) Én azt hiszem, meg lehetne találni a módját annak, hogy ha valaki különösebb érdemeket szerzett, megju­talmaztassék talán kitüntetéssel, de semmi esetre sem ilyen nagy, ugrásszerű előlépteté­sekkel. Amíg a háborús tisztikar sérelmeit or­vosolni nem lehet, javaslom, hogy addig kor­pótlékok rendszeresítésével méltóztassanak elő­nyösebb helyzetbe juttatni azokat a derék, kö­telességüket mindenkor pontosan teljesítő tiszt­viselőket, akik ma a szó szíoros értelmében a legnagyobb anyagi nehézséggel küzdenek. Ez körülbelül 3—400.000 pengőt tenne ki, aminek egyik része a díjas felügyeletekből megté­rülne. Egyébként ezekből a díjas felügyeletek­ből nem rendőrök is részesülnek, például a belügyminisztérium rendőri és karhatalmi osz­tályának Vezetője. Szükséges volna a rendőrlegénység ruhá­zatát egyszerűsíteni és egyöntetűbbé tenni. Ha valaki megnézi ma, hogy vannak felöltözve a rendőrök, akkor lát kék kabátot fekete nadrág­gal, különböző árnyalatú szürke ruhát, fekete, vagy sötétszürke köpenyt, nyáron pedig fehér vászonzubbonyt, vagy különböző szürke t vá­szonruhát. Azt hiszem, meg kellene a módját találni annak, hogy a rendőrlegénység egyen­ruhája minél gyorsabban egyöntetűvé tétes­sék. Szükséges volna a rendőrlegénység fegy­verzetének korszerűsítése. A szolgálati sze­mélyzetnek körülbelül egyharmada van kara­béllyal ellátva, azonban különösen a határsze­lén bármikor előfordulhat, hogy mind a csend­őrség, mind pedig a rendőrség határvédelemre is igény be vétetik. Szükségesnek tartanám te­hát mind a csendőrséget, mind a rendőrséget géppuskákkal, golyószórókkal és egyéb olyan harceszközzel ellátni, amelyek emberanyagunk kímélését szolgálják, (Helyeslés a baloldalon.) Még élénken emlékünkben van a csendőrség szerepe az 1916-os román betöréseknél, amikor azok a szerencsétlenek egy szál puskával ma­gukra hagyatva küzdöttek és feleslegesen sú­lyos véráldozatot hoztak csak azért, mort nom ése 19S9 november 15-én, szerdán. 39 volt minden őrsön egy géppuska, vagy golyó­szóró. A rendőr altiszteket a honvédség sorában szolgáló altisztekkel azonos elbírálás alá kel­lene vonni. Amennyiben valamelyik rendőr­altiszt rokkantsága vagy törődöttsége folytán a szolgálatból kiválik, éppúgy el kellene látni igazolvánnyal, mint a honvédség altisztjeit és éppúgy meg kellene adni a módot, hogy bizo­nyos állások elnyerésénél azonos elbírálás alá essenek a honivédigazolványos altisztekkel. A rendőrlegénység fegyverhasználatát polgári bíróság bírálja el, ami szolgálati szem­pontból hátrányos. Sokszor annyira sajátos helyzetbe kerül egy rendőr, — egy mondattal befejezem beszédemet — hogy kizárólag, a sa­ját felettesei tudják csak elbírálni, hogy jogo­san használta-e a fegyvert, vagy nem. A hon­védtörvényszékekre kellene ezek elbírálását bízni, melyek rendőrtisztekkel lennének ez al­kalommal kiegészítendők. T. Ház! Felszólalásommal elsősorban azt akartam szolgálni, hogy közbiztonsági szer­veinket a napi politikától függetlenül éppen úgy örökösen büszkeségünknek és nemzeti ér­tékünknek tartsuk, mint a magyar királyi honvédséget, ennek elérésére pedig, azt hiszem, nagymértékű szolgálatot tennénk azzal, ha az általam javasoltakat a kormányzat meghall­gatná és figyelembe venné. Egyébként a költ­ségvetést azért, mert a 9. és ló. címben felvett összegeket kevésnek tartom, valamint a kor­mánnyal szemben érzett bizalmatlanságom folytán nem fogadom el. (Taps a haloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Somogyi Ferenc! Elnök: Somogyi Ferenc kép-viselő urat il­leti a szó. Somogyi Ferenc: T. Ház! A belügyi tárcá­nak miden parlamentáris állam költségvetésé­ben különös jelentősége van egyrészt azért, mert a belügyi tárca keretében nyer kielégí­tést az állami akarat végrehajtására hivatott közigazgatás szükséglete, másrészt pedig azért, mert az állam belső rendjének megőrzéséhez szükséges fedezetről is a belügyi tárca gondos­kodik. Az elénk terjesztett magyar belügyi költ­ségvetés fontosságát a parlamentáris államok belügyi tárcájának ezen az általános fontossá­gán túlmenően növeli az M körülmény, hogy a kormány célkitűzései között mindjárt a honvé­delem fejlesztését és felszerelését követő fon­tossággal bíró szociális kérdések megoldására szolgáló szükségletek is itt nyernek fedezetet. Még inkább fokozza a tárca jelentőségét^ az a helyes felismerés, hogy a társadalmi bajok megszüntetését, a társadalmi kérdések gyors megoldását és a társadalmi szükségletek folya­matos kielégítését az állam külső és benső biz­tonsága, tehát honvédelmi és rendészeti szem­pontjai és érdekei teljesen egyenlő mértékben követelik. örömmel állapítom^ meg, hogy a belügymi­nisztérium költségvetése az említett követel­ményekkel szoros összefüggésben 211,381.000 pengőből 69,643.800 pengőt, vagyis az összes ki­adásoknak éppen harmadrészét szociálpolitikai célok megvalósítására szánja. Ebből az összeg­ből a közegészségügy címére — azt hiszem, nem érdektelen részletesen felsorolni — 38,861.300 pengő, gyermekvédelemre 18,704.000 pengő, társadalombiztosításra 5,062.600 pengő, közjótékonysági és emberbaráti intézmények céljaira pedig 7,015.900 pengő jut A Az sem lesz érdektelen, ha rámutatok arra,

Next

/
Oldalképek
Tartalom