Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
38 Az országgyűlés képviselőházának 51. •ahol 2,")—26 évet szolgáló vitézek, akik mint csapattisztek végigharcolták a háborút, még mindig századosi rendfokozatban teljesítenek •szolgálatot és saját szavaik szerint szégyelik felvenni az egyenruhát, mert azt hiszik róluk, hogy ezüstkanalat loptak — mondják — és azért nem léptették őket elő törzstisztté, hiszen már az emléklapos, tartalékos bajtársaik is elérték az őrnagyi rendfokozatot, ők pedig még mindig szá za ti osok. A 9. cím alatt az .1938/39. évre megállapított költségvetésben rendkívüli kiadások, átmeneti kiadások, a csendőrség fegyverzetének, valam'nt felszerelésének kiegészítésére és korszerűsítésére 117.000 pengő van felvéve, viszont j az 1939/40. költségvetési évre erre költség felvéve nincs, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A beruházási programmban van!) A felszerelés és a fegyverzet korszerűsítését szerintem mindenesetre — amint az előbb is kijelentettem — minden eszközzel fokozni kell. Aggasztó körülmény, hogy a csendőrséger egyes közigazgatási hatóságok a napi politika céljaira akarják felhasználni. (Úgy van! Úgy van! half elöl.) Különösen áll ez a választásokra. Ezek az urak mindig elfelejtik azt, hogy a választás elmúlik, de a csendőrség éppen ott, ahol a személy- és vagyonbiztonságot kell megőriznie elveszti a lakosság bizalmát. (Ifj. Eitner Sándor: Gyűlöletet kelt!) Kizárólag azért veszti el, mert egyesek politikai tőkét kovácsolnak maguknak, hogy a, főispánnak jelenthessék: I »Látod, én olyan főszolgabíró vagyok, aki min- j denkor kormánypárti képviselőt hoz be.« (Ifj. j Eitner Sándor: Brozuay!) Igen t. Ház! Kendőrségünk kiválóságát nem kell méltatnom, mert aki figyelemmel kíséri a mai nehéz helyzetben, a jelenlegi életviszonyok között, különösen a legénység szolgálatteliesítését és aki figyelemmel kíséri az újságokban megjelenő híreket, amelyekben azt látja, hogy a csendőrség úgyszólván hetenként a testi épségét, az életét áldozza azért, hogy a város közrendjét és biztonságát fenntartsa, az I előtt nem szorul ez a testület arra, hogy dicséretet mondjunk róla. A rendőrség sokkal nehezebb és mostohább körülmények között teljesíti szolgálatát, mint a csendőrség, aminek egyik oka az, hogy nem rendőrök intézik legfelsőbb fokon a rendőrség személyi ügyeit. A rendőri főosztály és a rendőri osztály vezetője nem a rendőrtisztviselők közül kerül ki, hanem miniszteriális tisztviselők, akiknek jó szándékát, képességeit, tudását nem vonjuk kétségbe, hiszen lehetnek kiváló jogügyi vagy gyámügyi szakemberek, de a rendőrség szolgálatteljesítésének sajátosságait nem ismervén, nem alkalmasak arra, hogy áthelyezési, fegyelmi stb. ügyekben végső fokon szakszerűen és megfelelően dönteni tudjanak. Â rendőrtiszti kar egységesítése immár elodázhatatlan feladat, amit véleményem szerint végre kell hajtani. Kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a felszólalásomat ne úgy vegye, mint egy nemzetiszocialista képviselő agitációs vagy szimpátiát kelteni akaró felszólalását, hanem -vegye tekintetbe, hogy két évig együtt teljesítettem szolgálatot a rendőrökkel és megismertem jogos sérelmeiket és panaszaikat. (Paczolay György: Szakember!) Teljesen felesleges kettéválasztani a rendőrtisztviselői kart. Akárhányszor előfordul, hogy egy fogalmazási karbeli tisztviselőt rendelnek ki valahová, aki •a kirendelt legénységnek is parancsnoka, hoülése 1939 november 15-én, szerdán. lőtt katona soha életében nem volt. (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Lehetetlen!) Természetes, azután, hogy a fegyelmezésnél és parancsadásnál sohasem fog tudni úgy fellépni, mint egy katonaviselt másik rendőrtiszt. Ez az oka annak, hogy bizonyos utcai tüntetéseknél ezek kétségtelenül alkalmasak voltak arra, hogy a lakosság bizalmát a rendőrség pártatlansága iránt megrendítsék indokolatlan és túlságosan erőszakos fellépésükkel, mert a legtöbbjük olyan tisztviselő volt, aki katonai szolgálatot nem teljesített. Egyébként a háborút viselt rendőrtiszti kar hátrányában van azokkal szemben, akik néni jártak a harctéren. Ennek az egy egyszerű magyarázata, hogy az egyik jogvégzett ember kiment a harctérre és végigküzdötte a világháborút, a másik pedig ugyanakkor az akkori városi rendőrséghez került. Amikor 1919-ben a harctérről hazajöttek a többiek, addigra már ezek a rendőrtisztviselők bizonyos pozíciót értek el, a harctérről visszajövő tisztek pedig mind ezek mögé lettek rangsorolva. Ráadásul még 1919-ben egy egész csomó, főként árvaszéki ülnököt és más hasonló beosztásban lévő vármegyei tisztviselőt átvettek a rendőrtisztikar státusába, természetesen hoszszab-b szolgálati idővel, akik így mind megelőzték a 'harcteret járt tiszteket. így állott elő az a körülmény, amelyet Szeder János igen t. képviselőtársam is megemlített, hogy sok a pléhgalléros rendőrtiszt. Igen, sok, de ezeknek a pléhgallérosoknak a zöme harcteret járt, többszörösen kittintetett vitéz, akik majdnem mind kapitányi rangban vannak, mert csak azt érthették el és ez a kapitányi rang nem jár a századosi fizetéssel sem. Már csak azért is azonosítani kellene a rendőrtisztikar rendfokozati jeleit a csendőrség, illetve a honvédség tisztikarának rendfokozati jeleivel, hogy ne legyen meg ez az aránytalan megkülönböztetés. T. Ház! A budapesti főkapitány tulajdonképpen olyan politikai exponens, mint egy főispán. Ha a kormány távozik, neki is le kell mondania az állásáról. Ez teljesen helytelen. A rendőrség legmagasabb vezetőinek függetleneknek kell lenniök a napi politikától. (Ügy van! half elől.) Ez az egyetlen mód arra, hogy a közbiztonsági szervek pártonfelüliségéről biztosítva, mindenkor meg tudjuk védeni és meg tudjuk őrizni a- nemzet legféltettebb kincseit. El kell rendelni, hogy a budapesti főkapitány szolgálatban egyenruhát köteles viselni, mert úgy érzi a rendőrség, hogy a testületi szellemre nézve szinte megszégyenítő az, hogy a budapesti főkapitány minden szolgálati alkalomkor polgári ruhában jelenik meg. Véleményünk szerint teljesen indokolatlan. Azért rendőr a rendőr, hogy a rendőrség egyenruháját viselje, a legfiatalabb próbarendőrtől a budapesti főkapitányig. (Ügy van! balfelől. — Palló Imre: Fő a demokrácia cilindere !) T. Ház! A vidéki főkapitányság megszüntetését javasolom. Azt hiszem, a belügyminiszter űr is ezen az állásponton van és ez az oka annak, hogy már három hónapja nincsen betöltve a vidéki főkapitányi állás. Lehetetlen, hogy el tudja látni egy ember ezt a feladatot. Körülbelül száz vidéki kapitányság és önálló kirendeltség felett nem tud felügyeletet gyakorolni egy ember. Sokkal helyesebb volna visszatérni a régi rendszerhez, a hadtestnek megfelelő kerületekhez és azok élére állítani a kerületi kapitányságokat. A rendőrtisztikar sérelmeinek orvoslását