Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

38 Az országgyűlés képviselőházának 51. •ahol 2,")—26 évet szolgáló vitézek, akik mint csapattisztek végigharcolták a háborút, még mindig századosi rendfokozatban teljesítenek •szolgálatot és saját szavaik szerint szégyelik felvenni az egyenruhát, mert azt hiszik róluk, hogy ezüstkanalat loptak — mondják — és azért nem léptették őket elő törzstisztté, hiszen már az emléklapos, tartalékos bajtársaik is el­érték az őrnagyi rendfokozatot, ők pedig még mindig szá za ti osok. A 9. cím alatt az .1938/39. évre megállapí­tott költségvetésben rendkívüli kiadások, át­meneti kiadások, a csendőrség fegyverzetének, valam'nt felszerelésének kiegészítésére és kor­szerűsítésére 117.000 pengő van felvéve, viszont j az 1939/40. költségvetési évre erre költség fel­véve nincs, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A beruházási programmban van!) A felszerelés és a fegyverzet korszerűsí­tését szerintem mindenesetre — amint az előbb is kijelentettem — minden eszközzel fokozni kell. Aggasztó körülmény, hogy a csendőrséger egyes közigazgatási hatóságok a napi politika céljaira akarják felhasználni. (Úgy van! Úgy van! half elöl.) Különösen áll ez a választásokra. Ezek az urak mindig elfelejtik azt, hogy a vá­lasztás elmúlik, de a csendőrség éppen ott, ahol a személy- és vagyonbiztonságot kell megőriz­nie elveszti a lakosság bizalmát. (Ifj. Eitner Sándor: Gyűlöletet kelt!) Kizárólag azért veszti el, mert egyesek politikai tőkét kovácsolnak maguknak, hogy a, főispánnak jelenthessék: I »Látod, én olyan főszolgabíró vagyok, aki min- j denkor kormánypárti képviselőt hoz be.« (Ifj. j Eitner Sándor: Brozuay!) Igen t. Ház! Kendőrségünk kiválóságát nem kell méltatnom, mert aki figyelemmel kí­séri a mai nehéz helyzetben, a jelenlegi élet­viszonyok között, különösen a legénység szol­gálatteliesítését és aki figyelemmel kíséri az újságokban megjelenő híreket, amelyekben azt látja, hogy a csendőrség úgyszólván hetenként a testi épségét, az életét áldozza azért, hogy a város közrendjét és biztonságát fenntartsa, az I előtt nem szorul ez a testület arra, hogy dicsé­retet mondjunk róla. A rendőrség sokkal ne­hezebb és mostohább körülmények között tel­jesíti szolgálatát, mint a csendőrség, aminek egyik oka az, hogy nem rendőrök intézik leg­felsőbb fokon a rendőrség személyi ügyeit. A rendőri főosztály és a rendőri osztály vezetője nem a rendőrtisztviselők közül kerül ki, ha­nem miniszteriális tisztviselők, akiknek jó szándékát, képességeit, tudását nem vonjuk kétségbe, hiszen lehetnek kiváló jogügyi vagy gyámügyi szakemberek, de a rendőrség szol­gálatteljesítésének sajátosságait nem ismervén, nem alkalmasak arra, hogy áthelyezési, fe­gyelmi stb. ügyekben végső fokon szakszerűen és megfelelően dönteni tudjanak. Â rendőr­tiszti kar egységesítése immár elodázhatatlan feladat, amit véleményem szerint végre kell hajtani. Kérem a belügyminiszter urat, hogy ezt a felszólalásomat ne úgy vegye, mint egy nemzetiszocialista képviselő agitációs vagy szimpátiát kelteni akaró felszólalását, hanem -vegye tekintetbe, hogy két évig együtt telje­sítettem szolgálatot a rendőrökkel és meg­ismertem jogos sérelmeiket és panaszaikat. (Paczolay György: Szakember!) Teljesen feles­leges kettéválasztani a rendőrtisztviselői kart. Akárhányszor előfordul, hogy egy fogalmazási karbeli tisztviselőt rendelnek ki valahová, aki •a kirendelt legénységnek is parancsnoka, ho­ülése 1939 november 15-én, szerdán. lőtt katona soha életében nem volt. (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Le­hetetlen!) Természetes, azután, hogy a fegyel­mezésnél és parancsadásnál sohasem fog tudni úgy fellépni, mint egy katonaviselt másik rendőrtiszt. Ez az oka annak, hogy bizonyos utcai tüntetéseknél ezek kétségtelenül alkal­masak voltak arra, hogy a lakosság bizalmát a rendőrség pártatlansága iránt megrendítsék indokolatlan és túlságosan erőszakos fellépé­sükkel, mert a legtöbbjük olyan tisztviselő volt, aki katonai szolgálatot nem teljesített. Egyébként a háborút viselt rendőrtiszti kar hátrányában van azokkal szemben, akik néni jártak a harctéren. Ennek az egy egy­szerű magyarázata, hogy az egyik jogvégzett ember kiment a harctérre és végigküzdötte a világháborút, a másik pedig ugyanakkor az akkori városi rendőrséghez került. Amikor 1919-ben a harctérről hazajöttek a többiek, ad­digra már ezek a rendőrtisztviselők bizonyos pozíciót értek el, a harctérről visszajövő tisz­tek pedig mind ezek mögé lettek rangsorolva. Ráadásul még 1919-ben egy egész csomó, fő­ként árvaszéki ülnököt és más hasonló beosz­tásban lévő vármegyei tisztviselőt átvettek a rendőrtisztikar státusába, természetesen hosz­szab-b szolgálati idővel, akik így mind meg­előzték a 'harcteret járt tiszteket. így állott elő az a körülmény, amelyet Szeder János igen t. képviselőtársam is megemlített, hogy sok a pléhgalléros rendőrtiszt. Igen, sok, de ezeknek a pléhgallérosoknak a zöme harcteret járt, többszörösen kittintetett vitéz, akik majdnem mind kapitányi rangban vannak, mert csak azt érthették el és ez a kapitányi rang nem jár a századosi fizetéssel sem. Már csak azért is azo­nosítani kellene a rendőrtisztikar rendfokozati jeleit a csendőrség, illetve a honvédség tiszti­karának rendfokozati jeleivel, hogy ne legyen meg ez az aránytalan megkülönböztetés. T. Ház! A budapesti főkapitány tulajdon­képpen olyan politikai exponens, mint egy fő­ispán. Ha a kormány távozik, neki is le kell mondania az állásáról. Ez teljesen helytelen. A rendőrség legmagasabb vezetőinek függetle­neknek kell lenniök a napi politikától. (Ügy van! half elől.) Ez az egyetlen mód arra, hogy a közbiztonsági szervek pártonfelüliségéről biz­tosítva, mindenkor meg tudjuk védeni és meg tudjuk őrizni a- nemzet legféltettebb kincseit. El kell rendelni, hogy a budapesti főkapitány szolgálatban egyenruhát köteles viselni, mert úgy érzi a rendőrség, hogy a testületi szellemre nézve szinte megszégyenítő az, hogy a buda­pesti főkapitány minden szolgálati alkalomkor polgári ruhában jelenik meg. Véleményünk szerint teljesen indokolatlan. Azért rendőr a rendőr, hogy a rendőrség egyenruháját viselje, a legfiatalabb próbarendőrtől a budapesti fő­kapitányig. (Ügy van! balfelől. — Palló Imre: Fő a demokrácia cilindere !) T. Ház! A vidéki főkapitányság megszünte­tését javasolom. Azt hiszem, a belügyminiszter űr is ezen az állásponton van és ez az oka an­nak, hogy már három hónapja nincsen betöltve a vidéki főkapitányi állás. Lehetetlen, hogy el tudja látni egy ember ezt a feladatot. Körül­belül száz vidéki kapitányság és önálló kiren­deltség felett nem tud felügyeletet gyakorolni egy ember. Sokkal helyesebb volna visszatérni a régi rendszerhez, a hadtestnek megfelelő ke­rületekhez és azok élére állítani a kerületi ka­pitányságokat. A rendőrtisztikar sérelmeinek orvoslását

Next

/
Oldalképek
Tartalom