Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. belül 105 kimutatást és előjegyzést kell egy esendőrörsparancsnoknak vezetnie. Kárpátalja visszafoglalásával kapcsolatban el kell ismernünk azt a hősies magatartást, amelyet a magára hagyott csendőr járőrök sok­szor fegyveres bandák elleni harcokban tanú­sítottak. A csendőrség szellemét, a bajtársias­ságot, az összeforrást — ami a csendőrséget jellemzi — az fejlesztette ki, hogy a járőr em­berei, à két csendőr távol minden lakott hely­től, kizárólag egymás segítségére vannak utalva; az egyes járőröknek ez a magára­hagyatottsága annyira összekovácsolta az egész testületet, hogy ebből kialakult a ma­gyar csendőrségnek ma már európai hírű szel­leme. Különösen Kárpátalján azonban olyan nehéz helyzetben vannak az őrsök, hogy a rá­juk szakadt feladatot igen-igen nehezen tudják megfelelően ellátni. Itt elsősorban .megint az irodai munkának túltengésére mutatok rá és a túlsók szemlére. Megtörtént, hogy egy csendőrtiszt az egyik őrsre bement polgári ruhában és látja, hogy az őrsparancsnok vasal. Megkérdezi: »Nincs magának más dolga? Nincs, aki vasaljon?« Je­lenti neki az őrsparancsnok, hogy volna neki annyi dolga, hogy csak győzné végezni, de egy hónap alatt a tizedik szemlét kapja és a legutolsó szemlén azt az észrevételt kapta, hogy szamárfül van az aktán. »Hát kivasaljuk, ne legyen szamárfül, — mondja — mert külön­ben becsuknak.« (Zaj balfelöl.) Ez szórványos eset, amelyből következtetni az egész testületre nem lehet, de mégis kívánatos, hogy ne azzal vegyék még jobban igénybe az őrsöket, hogy havonta tíz tisztiszemlén essenek át, hanem adják meg a módot és alkalmat, hogy többet tudjanak foglalkozni a kötelességükkel, ami amúgyis igen súlyos terhet ró reájuk. Az őrsök elhelyezése a Kárpátalján nagyon hiányos. Barakkokban, szükségelhelyezésken vannak, amely sokszor egészségükre ártalmas. Mint konkrétumot felhozom a huszti nyomozó alosztály elhelyezését, amelyik olyan barakkok­ban van beszállásolva, ahol keresztülfütyül a szél, mint egy átjáró házon. Ugyanitt említem, hogy az étkezési pénz ezen a területen a drá­gaság miatt nagyon alacsony és a legénység nem tud kellőképpen: táplálkozni. Ezért java­solnám az étkezési pénznek 30%-kai való fel­emelését. Ugyancsak javaslom a ruházati pénznek 20% -kai való felemelését, mert az idő­járás viszontagságai és a nehéz terepviszonyok folytán kellő védelmet meglevő ruházatuk az ottani legénységnek nem nyújt. Különösen a hideg beálltával érmelegítőknek, térdmelegí­tőknek és szvettereknek kincstári költségen való mielőbbi kiutalását javasolnám. Általá­ban a ruházat korszerűsítését javaslom, mert például azt a t. Háznak valószínűleg mind­egyik tagja látta a nyári fürdőegyleteknél, hogy posztóruhában állott ott a csendőr 40 fo­kos hőségben a napon, amikor csurog róla a víz. Mégis csak meg kell találni a módját an­nak, hogy megfelelő könnyű ruhával legyen a csendőrség nyárra ellátva, mert lehetetlen az, hogy miután posztóruha van rendszeresítve, télen-nyáron egyaránt ugyanazt a posztóruhát legyen kénytelen az a csendőr szolgálatban felvenni. A csendőraltiszti kar budapesti lakbére igen alacsonyan van megállapítva. Például egy családos, egygyermekes törzsőrmester havi lakbére 45 pengő. T. Ház, a legénységtől meg­ülése 1939 november 15-én, szerdán. 37 kívánjuk, hogy hivatásának megfelelő környe­zetben éljen. Havi 45 pengőért pedig ma Bu­dapesten olyan lakást, amelyik egy csendőr­altisztnek megfelelő környezet, kapni nem le­het. Igen fontos a csendőrség felszerelésének korszerűsítése is. A motorizálás megindult, azonban fokozni kellene a tempót és vélemé­nyem szerint erre a fedezetet feltétlenül elő kellene teremteni. Ugyanúgy a rádióőrsöknek szaporítását is biztosítani kellene. A technika mai állása szerint, amikor a bűnözők sokkal fejlettebb technikai t eszközökkel dolgoznak, mint a nyomozó hatóságok, nélkülözhetetlen a hírszolgálat az érintkezés meggyorsítása vé­gett, az esetleges üldözések azonnali beveze­tése miatt a rádióőrshálózatnak minél sűrűbb kiépítésével. Az elmúlt parlamenti ciklus alatt egyik képviselőtársam egy alkalommal szót emelt amellett, hogy a csendőröket könnyfa kasztó gázgránátokkal kellene ellátni, amire a szociáldemokratapárt egyik képviselője köz­beszólt: eleget sír a mi népünk, minek még^ könnyfakasztó eszközöket adni a hatósági kö­zegek kezébe? Erre következő a megjegyzésem, a csendőrnek szolgálati szabályzata van, amit köteles betartani. így bizonyos esetekben köte­les fegyvert használni. Ha egy-két könnyfa­kasztó kézigránát használatával eléri azt a célt, hogy például egy tömeget feloszlat, ak­kor a nemzet érdeke az, hogy ilyen humánu sabb eszközökkel lépjen fel a karhatalom, anert az emberéletet visszaadni nem lehet, a csend­őrnek pedig kötelességét teljesíteni kell, sze­reljük fel tehát olyan humánus eszközökkel, amelyek a kíivánt célt elérik és a csendőr is teljesíti kötelességét. (Helyeslés a szélsŐbalol dalon.) Nagyon fájó problémája a nyugdíjas csendőrlegénységnek a következő. Ezek az al­tisztek sokszor 40 éven keresztül igazán tisz­tességben és becsületben megőszülve végezték szolgálatukat, és mindenkor a törvénynek és a rend fenntartásának szentelték hivatássze­rűen az ő életüket. Ezek a sokszor kitünteté sekkel borított mellű öreglegények nyugdíjba menetelük napjától úgy érzik, hogy őket a csendőrségtől kirúgták, többé nem vehetik fel annak a testületnek egyenruháját^ amelynek kötelékében egész életüket leélték, és amely aek csak elismerést és áldozatot hoztak. Kicsinyes szempontok akadályozzák meg, hogy ünnepélyes alkalmakkor, a kormányzó úr név- és születésnapján, a hősök Vasárnapján vagy esetleg egy esküvőn vagy temetésen vagy nemzeti ünnepien az öreg altiszt felvegye régi testületének egyenruháját. Azt mondják, hogy egy törődött altisztnek egyenruhában vah> megjelenése árt. a testület tekintélyének. (El­lenmondások a szélsőbaloldalon.) Az az altiszt, aki 40 évig féltékenyen vigyá­zott a testület tekintélyére és mindenkor előtte lebegett a csendőr fegyverbecsület megóvása, öregkorában éppen úgy fog vigyázni annak az egyenruhának a tekintélyére, sőt talán még jobban, mint annakelőtte és mindenkor büsz­kén fogja felvenni régi testületének roháját. A nyomozóalakulatok fejlesztése az őrsök szolgálatának megkönnyítését vonná maga után. Ezért ezeknek az alakulatoknak fejlesz­tésére szintén minden fedezetet meg kell ta­lálni. A csendőrtisztikar előléptetésére vonat­kozólag ugyanaz az észrevételem, amelyet a honvédelmi tárca költségvetésénél tettein. Kü­lönösen vonatkozik ez a gazdászati tisztikarra,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom