Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
36 Az országgyűlés képviselőházának 51. hatósággal való együttműködés példaszerű volt. T. Ház! Ez az összeműködés örök példa arra, hogyan kell társadalmi mozgalmat a hatósággal karöltve csinálni, hogyan kell azt a nyilvánosság elé vinni, hogyan kell a befolyt pénzekkel elszámolni és hogyan kell azokat felhasználni. Ennél a mozgalomnál nem könyöradományokat adogattak, hanem szociálpolitikailag akarták ezt az összeget felhasználni és így is használták fel és mindenütt elsősorban arra törekedtek, hogy munka legyen, hogy munkaalkalmat teremtsenek, és az emberek, bár saját véres verítékükkel, de öntudatosan keressék meg azt az összeget, amely rendelkezésükre áll. T. Ház! Ez a társadalmi munka útja. Amikor azonban a társadalmi munkát a községtől kezdve végig a csúcsszervezetig elképzelem, akkor egyben teljes tökéletességgel tisztában vagyok azzal, hogy ezt csak akkor lehet megteremteni, ha a szakszerű, szociálpolitikailag képzett vezérkar és a munkatársak a községtől kezdve mindenütt megkezdik munkájukat és a társadalomban ezt a munkát tudatossá teszik, vagyis kiviszik azt a szív egyoldalúságából és a szívhez odaadják az eszet. Akkor a társadalomban bennelevő akarat tudatosan fog megnyilvánulni, akkor nem lesznek ezek a kinövések, amelyek most megvannak, akkor nem annak fognak az emberek örülni, hogy ők elnö^ kök, hogy őket lefényképezik egy karácsonyi csomagkiosztásnál, hanem annak fognak örülni, hogy intézményesen teremtettek akár munkaalkalmat, akár valamilyen intézményt, amely haláluk után is élni fog és az embereknek jót, hasznot és a magyarságnak tőkét, erőt szolgáltat. T. Ház! Ehhez a társadalmi munkához szükséges azonban, hogy a belügyi kormányzat ezt az egészségügyi és szociális státust sürgősen megvalósítsa, ehhez szükséges az. hogy az a munka, amely a zöldkeresztesak és stefániások Tévén már folyik, szociálpolitikai, szociális irányban is kiterjesztessék és tudatossá tétessék az erre a pályára menők előtt, hogy jövőjük ezen a pályán biztosítva van, erre a pályára érdemes menni, ezt érdemes megtanulni, mert akkor ezt a szellemet oda átvive — a társadalomban is tudatossá lesz a segítőkészségakarata. T. Ház! Egészen bizonyos, hogy sem az állam nem tud egyedül szociálpolitikát csinálni, sem a társadalom, de a kettő együtt tud. Ezt az együttességet kell megteremteni. Amikor a belügyminiszter úr kaposvári beszédében részletesen kifejtette ezt, amikor a vezetése alatt álló minisztérium kitűnő tisztviselői, kitűnő munkatársai, élükön Johan Béla f államtitkár úrral ezt a gyakorlatban megvalósítják, amikor nagy könyvben elénk tárja az erre vonatkozó elgondolásokat, akkor én a belügyminiszter úrtól, akit minden tekintetben alkalmasnak tartok arra, hogy ezt a kérdést megfogja, kérem, fogja meg ezt a kérdést, hozza gyorsan a megvalósulás stádiumába, mert gondoljon arra, hogy azok a hölgyek, akik a »Magyar a magyarért« mozgalomban olyan kiválóan levizsgáztak, most még itt vannak, de páresztendö múlva, ki tudja, hol lesznek, és nem tudom, hogy az utánpótlás tud-e olyan gyors lenni, hogy az ő munkaerejüket és tudásukat pótolni tudja. A meglevő szervezettel, a zöldkeresztesek, a stefániások Összefogásával ez a szervezet megvan, rendelkezésre áll, csak működtetni kell. A társadalom és az állam együttes .szoülése 1939 november 15-én, szerdán. eiálpolitikája csak a mi dicső és mindannyiunk által tisztelt hadseregünkkel együtt teremthet olyan atmoszférát, amely biztosít bennünket arról, hogy emberi mértékkel mérve, szeretett hazánk élete örök lesz, sőt csak ez biztosíthatja, hogy higyjünk abban, hogy hazánk még dicsőségesebb jövőnek néz elébe. Már pedig azt, hogy hazánk léte örök legyen és annak dicsősége fokozódjék, mindannyian akarjuk. Ennek legbiztosabb alapja a honvédségnek és a szociálpolitikai honvédségnek összefogó, együttes, elszánt, tudatos, okos, becsületes munkája. Bízom benne, hogy a belügyminiszter úr a maga nagy tapasztalatával, a maga nagy hatalmával arra fog törekedni, hogy ez a hadsereg és a szociálpolitikai hadsereg a közös munkára minél gyorsabban egyesülve végezze a mindennapi munkát, és ezért a tárca költségvetését elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Baky László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a szó. Baky László: T. Ház! Nagy László igen t. képviselőtársam felszólalására pontosan ugyanaz a megjegyzésem, amellyel ő illette Meskó Zoltán képviselőtársam felszólalását: nagyon érdekes és élvezetes szociálpolitikai előadás volt. Az én megítélésem szerint azonban Meskó képviselőtársam felszólalása sokkal közelebb állt a költségvetéshez. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szeder János igen t. képviselőtársam beszédéhez néhány hozzáfűzni valóm van. ö felolvasott egy röpcédulát, amelynek célja az ő véleménye szerint közrendészeti szerveink egységének megbontása. Amint már a honvédelmi tárca költségvetésénél kijelentettem, a mi pártunk a legmesszebbinenőleg elítél minden olyan kezdeményezést, amely akár a csendőrség, akár a rendőrség egységének megbontását célozza. (Paczolay György: Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mi álláspontunk az, hogy a csendőrség és rendőrség nemzeti érték teljesen függetlenül nr'ndenféle napi politikától, és nekünk ezt a nemzeti értéket minden körülmények között meg kell óvnunk, meg kell védenünk. (Helyeslés.) T. Ház! A magyar királyi csendőrség, nemzetünk egyik büszkesége, félévszázados múltra tekint vissza. Annak, hogy ennyire összeforrott a magyar nemzettel, ti Z ti X oka, hogy legénysége a magyar falu népéből való, majdnem száz százalékig parasztszármazású, a magvar paraszt minden jó tulajdonságával, kiváló szellemi képességével, megbízhatóságával és kötelességtudásával; ped : g a csendőrségnek igenigen sok nehézséggel kell megküzdenie. A csendőrség szolgálatteljesítésének alapja, legkisebb egysége a csendőrörs, amelynek parancsnoka altiszt. Amint a közigazgatás minden ágában túlteng a bürokrácia, a esendőrörsparancsnok is el van vonva szolgálatának tulajdonképpeni lényegétől, attól, hogy állandóan járja az örskörletet, személyesen tartsa fenn az érintkezést a lakossággal és személyesen ismerje örskörletének viszonyait, mert agyon van halmozva irodai munkával. Nincs még egy olyan intézmény, a jegyzői kart kivéve, amelynek annyiféle kimutatást és előjegyzést kellene vezetnie, mint neki. Osak hozzávetőleges számot mondok, úgy tudom, körül-
